A német belpolitika ugyan nem a kiegyensúlyozatlanságáról ismert, ám néhány hónapon belül két meglepetés is történt. Novemberben Angela Merkel belement abba, hogy a szociáldemokraták által jelölt Frank-Walter Steinmeier legyen Joachim Gauck utóda. Akkor még nem is lehetett sejteni, hogy a német kancellárnak ez a döntése bizonyos szempontból a nagykoalíciós partner szociáldemokraták egyik legfontosabb dilemmáját is befolyásolja, nevezetesen azt, hogy kit jelöljön az SPD kancellárjelöltnek. Azzal ugyanis, hogy Steinmeier a Bellevue palotába költözik, felszabadul a külügyi tárca irányítása. S bár a Keresztényszociális Uniónak (CSU) is voltak olyan ambíciói, hogy beveszi a külügyminisztériumot, erre sosem volt reális esélye. Nyilvánvaló volt, hogy a kancellár továbbra is az SPD-re bízza a külügyi tárcát.
Sokáig úgy látszott, hogy Martin Schulz lesz Steinmeier utóda. Az EP elnöki tisztségének búcsút kellett intenie az európai szocialisták és az Európai Néppárt közötti megállapodás nyomán, így végre a német nagypolitikában is kipróbálhatja magát. Diplomáciai érzékét senki sem vonhatja kétségbe, s a CDU-nál is mindenki meg volt győződve arról, kiváló külügyminiszter lesz majd. Merkel kifejezetten örült volna ennek a fordulatnak. Kiváló volt ugyanis az együttműködés a német kancellár és az EP elnök között, Schulz szívességeket is intézett Merkelnek.
S itt jön a másik meglepetés. Sigmar Gabriel belátta azt, hogy óriási bukást előz meg azzal, ha lemond a kancellárjelöltségről. Ha ragaszkodott volna ahhoz, hogy ő lesz az SPD listavezetője a szeptember 23-án megrendezendő parlamenti választáson, annak csak pártja látta volna kárát. Az a legelvakultabb SPD-hívek számára sem kérdés: bárkit jelöljenek is a kancellári tisztségre, semmi esélye sincs Merkellel szemben. Az azonban nem mindegy, miként szerepel majd a párt. Az SPD-t az utóbbi hetekben 20-21 százalékon mérték, ám felmérések szerint amennyiben Schulz lesz a listavezető, illetve a pártelnök – merthogy márciusban már ő lesz az SPD első embere –, akkor a szociáldemokraták népszerűségi mutatóját 23, pozitív esetben akár 25 százalékra is feltornászhatja. Ez ugyan még mindig messze van a CDU 35-38 százalékától, de az elmúlt éveket figyelembe véve nem is lenne olyan rossz eredmény. Csodák nincsenek, abban az SPD-nél sem bízhatnak, hogy egy varázsütésre jelentősen gyarapítja szavazóbázisát a baloldali politikai erő. Ám mostani súlyos válságában minden százalék számít. Utoljára tavaly február közepén mértek 25 százalékot az SPD-nek, akkor a Wahlen kutatócsoport részéről. Ennél jobban csak 2015 novemberében állt, amikor szintén a Wahlen, az Allensbach és az Emnid mért számára 26 százalékot.
Amikor Sigmar Gabriel bejelentette váratlan döntését, azt, hogy nem ő lesz a kancellárjelölt, azzal érvelt, az SPD túléléséről van szó, mert ha szeptemberben várakozások alatt szerepelnek, akkor 2021-ben már végképp teljesen súlytalanná válnak.
Hogy Gabriel hátra-, és Schulz előrelépése mennyire jó ötlet volt, azt az ARD televízió felmérése is igazolja. Eszerint ha közvetlenül választanának a németek kancellárt mind Merkel, mind Schulz 41-41 százalékot kapna. Csak 11 százalék nyilatkozott úgy, hogy számukra egyikük se jöhet szóba. S ami különösen jó hír nemcsak Schulz, hanem a szociáldemokraták számára is: 69 százalék szerint az EP volt elnökével az SPD-nek sikerül az újrakezdés. Ugyanakkor 45 százalék úgy látja, gondot jelenthet, hogy Schulznak nincsenek tapasztalatai az országos politikában.
Schulz azt reméli, az SPD párducként száguld felfelé a közvéleménykutatásokban. A ragadozó említése nem véletlen: a szociáldemokrata politikus kedvenc könyve Giuseppe Tomasi di Lampedusa posztumusz megjelent A párduc című szerelmes regénye, amelyből 1963-ban készült világhírű film Burt Lancaster főszereplésével.
A legnagyobb kérdés az, milyen irányvonalat választ Martin Schulz vezetése alatt a párt. A szociáldemokrata politikus az EP elnökeként lényegében a szociáldemokrata-néppárti nagykoalíció őrének tartotta magát. Állítólag a nagykoalíció Antonio Tajani EP elnökké való megválasztásával felbomlik, de ez természetesen Schulzot már nem érinti. Mindenesetre az a tény, hogy Schulz és Merkel viszonya évek óta kifejezetten jó volt, nem arra utal, hogy a megválasztandó pártelnök sodorná veszélybe az őszig hivatalban maradó nagykoalíció működését. Tavaly októberben azt közölte, folyamatosságra van szükség, „s arra kell alapoznunk, amit eddig elértünk”. Azt is közölte, hogy az SPD-nek olyan témákra kell koncentrálnia, amelyek hagyományosan a baloldalt foglalkoztatják. Ugyanerre utalt szerdán, amikor az SPD parlamenti frakciója előtt beszélt. Kifejtette, az SPD a keményen dolgozó emberekért és a szétszakadó társadalomban veszélybe került demokráciáért száll síkra a választási kampányban. Az SPD azért küzd, hogy a megélhetésért naponta megharcoló emberek, a párok és a gyermekek megkapják a nekik kijáró védelmet és tiszteletet - mondta Martin Schulz. Az SPD feladata „a társadalom összetartásának megőrzése és az összetartás révén a demokrácia megvédése” – fejtette ki. Kiemelte: a társadalom mellett az államok is egyre inkább szétsodródnak. Ezt jelzi, hogy az amerikai választási kampány tapasztalatai alapján az Egyesült Államok az elkülönülés, az izoláció útjára léphet, ezért minden eddiginél fontosabb az összefogás Európában és az együttműködés a világ más térségeivel. Megállapította, hogy a német választási hadjárat „európai kampány” lesz.
Az, hogy Schulz jobban felkarolná a tradicionálisan baloldali témákat, az is jelzi, hogy több forrást kíván felkutatni az iskolák és óvodák számára, s mint mondta, „gondoskodni kell a nyugdíjakról, a biztos megélhetésről”.
Schulz egy kérdésre válaszolva elmondta azt is, nem kívánja folytatni a nagykoalíciót a szeptemberi választás után. Ezt a kijelentést persze nem feltétlenül kell készpénznek venni, az SPD népszerűségének aligha tenne jót, ha már most bejelentené: továbbra is a CDU-val kíván szövetkezni. Ugyanakkor a Westdeutsche Allgemeine Zeitungnak adott interjújában nem zárta ki az esélyét annak, hogy egy következő kormányban a Balpárttal lépjenek koalícióra. Azaz inkább kitérő választ adott, de megjegyezte, „semmit sem lehet kizárni”.
Schulz kancellárjelöltté, majd pártelnökké választása formalitás lesz. Thomas Oppermann, az SPD frakcióvezetője úgy vélte, Martin Schulz jelölése a pártelnöki tisztségre és a kancellárjelölti feladatok ellátására azt jelenti, hogy az SPD sikeresen kezdi meg a választási évet, amelyben a pártnak a Bundestag-választás mellett három tartományi törvényhozási választáson - Saar-vidéken, Schleswig-Holsteinban és Észak-Rajna-Vesztfáliában - is bizonyítania kell. Hozzátette: a 193 fős képviselőcsoport egy emberként támogatja Martin Schulzot.
A párt választmánya vasárnap foglalkozik az elnökség javaslatával, és biztosra vehető, hogy elfogadja. Martin Schulz az ülés után ismerteti részletesen programját, és márciusban rendkívüli pártkongresszuson választják meg elnöknek.
- A jobboldali populistákról
„Az SPD számára elfogadhatatlan, hogy a jobboldali populisták folyvást bűnösöket keresnek (a muzulmánokat, romákat és más nemzeteket tesznek felelőssé). A szociáldemokraták feladata megakadályozni, hogy ezek az erők teret nyerjenek.”
- A menekültválságról
„Közös európai bevándorlási és menekültpolitikára van szükség. A menekültválság egész egyértelmű üzenete számunkra, hogy nemzetállami szinten ezt nem lehet megoldani. A szolidaritás hiánya mindannyiunk számára káros, de legfőképpen azoknak az embereknek, akik menedéket keresnek.”
- A menekültek számának korlátozásáról
„A menekültek számának maximalizálása nem jelent választ a menekültválságra. Mit teszünk azzal a menekülttel, aki már az előre megszabott kontingens felett van? Visszaküldjük a biztos halálba? Amíg ezt a kérdést nem tisztázzák, addig erről nincs értelme vitát folytatni”.
- A terrorellenes küzdelemről
„Széleskörű stratégiára van a szükség, amely magában foglalja a belbiztonsági hatóságok szoros együttműködését, a közös európai menekültügyi koncepciót, a szegénység elleni küzdelmet érintő felzárkóztatási programokat, a menekültek hatékony integrációját elősegítő intézkedéseket.”
- Az álhírek terjesztéséről
„Közös európai szabályozással kell elejét venni az álhírek terjesztésének. Szükség esetén a törvényeket kell hozni ezek ellen akár nemzeti, akár összeurópai szinten. Meg kell büntetni azokat a közösségi oldalakat, amelyek nem akadályozzák meg kellőképpen az álinformációk terjedését.”
- Donald Trumpról
„Az új amerikai elnök biztosan nem nevezhető az európai integráció lelkes képviselőjének. Mégis együtt kell vele élnünk és együtt is fogunk. Meggyőződésem, hogy hamar rájön arra, mindkét fél érdeke a gyümölcsöző együttműködés az Egyesült Államok és az Európai Unió között. Az azonban biztos, hogy a TTIP szabadkereskedelmi egyezmény nem tartozik a prioritásai közé.”
Magánéleti viharok után Brüsszelből a csúcsra
Martin Schulz a katolikus Szentlélek magániskolában folytatta gimnáziumi tanulmányait. Fiatalkorában focista karriert álmodott meg magának, egy súlyos térdsérülés miatt azonban idő előtt kénytelen volt szögre akasztani futballcipőjét. Nehezen tudta elfogadni az új helyzetet, mint a Bild Zeitungban 2012-ben elmondta, az alkoholba fojtotta bánatát. Könyvkereskedő tanonc volt, de kicsapongásai miatt eltanácsolták.
Orvos testvére segítette ki a bajból, az ő hatására járt terápiára, azóta egy korty alkoholt sem ivott. Később az Aachen közelében található 37 ezres városban, Würselenben egy könyvesboltot vezetett. Autodidakta módon sajátította el ismereteit. Írásaira, tehetségére az SPD-ben is felfigyeltek.
Amint egy kiadó jellemezte, nem csak eladó, hanem „olvasó” is volt. 1987-ben ő lett Észak-Rajna-Vesztfália legfiatalabb polgármestere Würselen városvezetőjeként. 1998-ig látta el a tisztséget. 1994-ben az európai parlamenti képviselő lett.
Bár Németországban nem feltétlenül könnyű az európai politikai színtér révén jelentős politikai karrierre szert tenni, neki ez sikerült, s nagy szerepe volt ebben Silvio Berlusconinak. 2003-ban ugyanis egy az EP-ben zajló vita során Schulz bírálni merészelte az akkori olasz kormányfőt (akkor Róma látta el az Európai Tanács soros elnöki tisztségét). Berlusconi erre úgy válaszolt, hogy Schulzot könnyen el tudja képzelni egy náci koncentrációs tábor kápójaként. Bátor kiállása nyomán Martin Schulz az EP "sztárja" lett, egy évvel később megválasztották az európai szocialisták frakcióvezetőjének.
A 2009-es EP-választást követően nagy feltűnést keltett, hogy megakadályozta a José Manuel Barroso volt európai bizottsági elnök által irányított Európai Bizottság újraválasztását, s a Zöldek frakcióvezetőjével, Daniel Cohn-Bendittel szövetkezve a liberális frakció belga vezetőjét, Guy Verhofstadtot javasolta Európa új erős emberének.
Később feladta ellenállását, ugyanakkor Barrosótól engedményeket, a baloldali követelések programjába való beépítését követelte a szocialisták szavazataiért cserébe.
Ennek az alkunak az eredményeként az EP mandátumának feléig az Európai Néppárt, majd a szocialisták láthatták el az Európai Parlament elnöki tisztségét. Martin Schulzot 2012. január 17-én már az első szavazási fordulóban megválasztották a testület elnökének.
Népszerűsége nemcsak Európában volt egyértelmű, saját pártjában is igen hozzáértő személyiségnek tartják. 2013 szeptemberében az SPD-nél 98 százalékkal erősítették meg a párt Európa-ügyi megbízottjának pozíciójában.
2014. március elsején pedig az európai szocialisták kongresszusán 91,1 százalékkal választották meg listavezetőnek. Schulz aktív választási kampányt folytatott, gyakran emelte fel hangát az európai adóparadicsomok ellen. Mivel azonban az EP-ben a jobboldal került többségbe, ezért az Európai Néppárt listavezetőjeként indított Jean-Claude Juncker lett a „brüsszeli kormány” elnöke. Bár két pártcsaládból származnak, Juncker és Schulz között mindvégig kiváló volt az együttműködés. Juncker sajnálta is Schulz januári távozását.
