Ne húzz ujjat a NAV-val!

Tulajdonképpen ezt akár csupa nyomtatott nagybetűvel is írhattuk volna, de bátran ki lehetne akasztani a NAV minden ügyfélszolgálatának falára is. Ők az erősebbek, coki mindenkinek!

Néhány éve egyik rokonom visszaigényelte a szerinte jogtalanul levont 98 százalékos büntető adót, amiért természetesen megbüntették. Akkor már az Unió bírósága elmeszelte a törvényt, itthon pert indított, ennek ellenére veszített. Fizethette a büntetést, és a perköltséget is.

Napi hír: egy fiatalembert kiakadt azon, hogy a kormány mindannyiunk adóforintjaiból stadionokat épít, az MNB mindenféle magánalapítványokra szórja a pénzünket, ezért visszaigényelte adójának azt a részét, amelyet szerinte nem arra fordítottak, mint amire szánta. Mondani sem kell, Don Quijote lándzsája beletört a szélmaromba, a hatóság jókora bírságot rótt ki rá jogtalan adó-visszaigénylés címén.

Ha úgy veszem, ezzel a NAV önmagának is adott egy tockost, hiszen éppen a közelmúltban jelentették be, hogy ők nem büntetni akarják az ügyfeleket, hanem „rávezetni a helyes adózásra”. Márpedig, ha ezt Tállai generalis perceptor komolyan gondolja, akkor írat egy „nevelő szándékú” levelet, és elmagyaráztatja az adózónak: az állami sarcot be kell fizetni, hogy aztán Orbán és Matolcsy mire költi, ahhoz neki semmi köze.

De nem ez történt, jókora bírságot vágtak a nyakába. „Bele kellett verni az orrát, mint a kiskutyáét, hogy megtanulja, nem tűr ilyesmit a hatóság, mert könnyen divatba jöhet” – foglalta össze „barátian” egy beszélgetésben NAV-os ismerősöm.

A fiatalember azt fontolgatja, ha nem engedik el a büntetését, perre megy. Ő még nem tudja - reménytelenül.

Szerző
Somfai Péter

Szombati 7-es - Nyílt társadalom, nyílt támadás

Második napja tartja címlapján a kormánypárti lap Majtényi László elleni támadásait; aligha kérdéses, hogy felsőbb utasításra teszi. Mindezt pusztán azért, mert a hajdan volt ombudsmant - ahogy ők jelzik, idézőjelben - a civilek köztársaságielnök-jelöltté akarják emelni. Ehhez persze a civilek kezdeményezését aláíró értelmiségiek közül kell szemezgetni; a derék jobboldali olvasótábornak elég csak jelezni, kik is ők, máris tudják, hogy hová tegyék az egész akciót és az azt támogatókat. Heller Ágnes, Iványi Gábor, Parti Nagy Lajos, Kéri László, Bródy János, Ferge Zsuzsa, Mendrey László nem is lehet más, mint maga a patás ördög, ha ők egy ilyen mozgalom mellett felbukkannak, azonnal biztosak lehetünk benne, hogy a nemzetellenes erők gyűltek össze egy csapatba.

Egy keddi fórumon volt szerencsém éppen Majtényi Lászlót kérdezni többek között arról, hogy számít-e a kormánypárti erők, az odasorolandó média támadásaira, azaz a kilencven százalékos fölényben lévő kormányhű orgánumok karaktergyilkossági kísérleteire. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetője azonnal igennel válaszolt, legfeljebb ezen a kilencven százalékon csodálkozott el egy kicsit, bár nem tudom miért. A kérdés egyébként azért is hangzott el, mert - eleddig - ez a jobboldaliként számon tartott, szerintem pedig csak megfelelni vágyó, azaz inkább csak jobboldalinak kinevezett csapat még nem bántotta. Márpedig ez merőben szokatlan; valamiért nem kapták még meg a startjelet. Az említett rendezvényen Majtényi arról is beszélt: az élete nyitott könyv, sem szakmailag, sem erkölcsileg, sem anyagiakban nem tudnak olyan pontot találni, amelyben támadhatónak érzi magát. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne próbálkoznának, korábban például azzal igyekezték lejáratni őt, hogy tizennyolc éves korában maoista volt. Természetesen ez az állítás sem felelt meg a valóságnak, mondta, hiszen megrögzött Mao-ellenes volt, ám ha mégis lenne bármennyi igazságtartalma, vajon milyen jelentősége van ennek most, hatvanhat éves korában?

Szívesen mondtam volna akkor és ott Majtényinek, hogy ne becsülje le az ellenoldal képességeit, hiszen nem az állítás valóságtartalma a lényeg - mint a Mao példa is mutatja -, hanem a fantázia; meddig mernek elmenni a karaktergyilkosságban.

Amúgy: bármeddig.

Mindazonáltal, tegyük hozzá gyorsan, Majtényi még csak nem is hivatalos köztársasági-elnök jelölt, hiszen nincs meg egyelőre a negyven országgyűlési képviselői támogató aláírás. Ráadásul, ha meg is lesz - ami talán a demokratikus gondolkodás erősítése miatt sem lenne nagy baj - akkor sincs semmi esélye, hogy elnökké váljon, hisz köztársasági elnököt nem a nép, hanem a parlament választ. Márpedig ott jelentős fideszes többség van, következésképp Áder Jánosnak nincs mitől tartania, ő lesz a következő öt évben is Magyarország köztársasági elnöke.

De ha így van, ha Majtényinek szinte a nullával egyenlő az esélye, akkor miért ez a támadássorozat ellene? Miért gondolják úgy a jobboldalon, hogy ágyúval kell lövöldözni rá? Miért gondolják azt, hogy mindenkit, akit nem ők jelölnek, aki nem feltétlenül az ő oldalukon áll, azt le kell vadászni? A pénteki Magyar Időkben például azt találják írni Majtényiről, hogy adatvédelmi biztos korában - több országgyűlési képviselő szerint - egyszemélyes Alkotmánybíróságot játszott, ráadásul régi ismeretség fűzi Demszky Gábor volt főpolgármesterhez, akivel 1972-ben (tehát 22 éves korában) részt vett egy demonstráción, amelyen a Kádár-rendszer március 15-ét megünneplő ellenzékével szemben tüntettek - internacionalista alapon, vörös kokárdával. A kormány lapja a diktatúra ellen baloldali, marxista alapon tiltakozókat bélyegezi meg ezzel. Szívesen mondanám: nevetséges. De nincs kedvem mosolyogni rajta, mert - mint említettem - manapság az ország lakosságának döntő többségéhez ezek a gondolatok, ezek az "érvek" jutnak el.

Nem mellesleg, ugyanezen újság első oldalán az olimpia elleni aláírásgyűjtő civilszervezetet is minősítették; ők a belvárosi elitet képviselik a lap szerint, jelentsen ez bármit is. Egy biztos: az ő fogalmi rendszerükben e belvárosi elit a bűnös lét szinonimája, amit Bencsik András már sokkal egyértelműbben fejez ki; aki nem akar olimpiát, az hazaáruló.

És a lényeg valahol itt érhető utol. Vagy abban, amit Orbán Viktor mondott csütörtökön, Brüsszelben, a Konrad Adenauer Alapítvány rendezvényén. A magyar miniszterelnök többek között arról beszélt, hogy az emberek a nyílt társadalmak helyett, demokratikus társadalmat akarnak. Mintha a nyílt társadalom gondolata nem éppen a demokratikus gondolkodás és berendezkedés erősítését jelentené. Mert mit is jelent dióhéjban a nyílt társadalom? Azt, hogy az emberek megmondhatják a véleményüket a hatalomnak. Hogy törvény garantálja a szólás-, a sajtó és a gyülekezési szabadságot, valamit más jogokat és szabadságokat, amelyek felhatalmazzák az embereket, hogy megvédjék magukat a hatalom visszaélésével szemben.

Márpedig a mai magyarországi hatalom éppen ezt nem akarja. Ezért került a célkeresztjébe Soros György, aki ugye eme nyílt társadalom fő támogatója és képviselője. És mint ilyen, támogatja Majtényi László intézetét is. Vagyis: ez az adminisztráció nem a nyílt társadalmat nem szereti, hanem a demokráciát. Azt a demokráciát, amely ellenőrizni és korlátozni akarja az ő hatalmát. Ez a hatalom ezért kedveli inkább az hetvenes évek Kádár-rendszerét.

Szerző

Játék

Megsemmisítő vereséget mérne bármelyik ellenfelére Orbán Viktor, ha most tartanák a választásokat. Még akkor is, ha nem politikusokra, hanem pártokra kell olyankor szavazni és még akkor is, ha nagyjából ugyanannyian bizonytalanok - vagy nem válaszoltak -, mint amennyien a kedves vezetőt támogatják. Mindez a Nézőpont Intézet legújabb felméréséből derül ki. Nem is számíthatnánk egyébként más eredményre egy kormányhoz közeli közvélemény-kutatótól.

A megsemmisítés szót említi Botka László is a lapunknak adott interjúban arra a kérdésre, hogy miniszterelnök-jelöltként számít-e támadásokra, akár karaktergyilkosságra is. Mivel - mint mondja - a Fidesz nem legyőzni, hanem megsemmisíteni akarja ellenfeleit. Ez még akkor is így van, ha a Nézőpont - momentán - kissé kedvezőbb színben igyekszik feltüntetni a szegedi polgármestert. Na persze, mihez - illetve kihez - képest. Ismertetésében a Magyar Idők című kormánypárti propagandakiadvány sem győzi hangsúlyozni, hogy Botka megelőzi Gyurcsányt. Vagyis kicsit jobb lehet az ős-ellenségnél, noha azért a jelenlegi miniszterelnöknek a nyomába se érhet.

Pontosan ennyit ér ez a felmérésnek álcázott játék a számokkal és nevekkel. Semennyit. Annyi értelme van, hogy jelezze, akinek egy csöpp esze van, az a biztos győztesre, tehát pártunkra (Fidesz) szavaz majd. De a jövő évi választásig nyilván még sokszor nyomatékosítják, érdemes hazánk egyetlen felvirágoztatója mellé állni, hiszen csak tőle (tőlük) remélhető, hogy itt továbbra is tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz.

És persze nem ez az egyetlen propagandafogásuk. Hasonlóan erőteljesen igyekeznek immár hetek-hónapok óta bizonygatni, hogy a Jobbik összefogott a baloldallal. Vagy fordítva, ahogy tetszik. A lényeg az, hogy ezt alkalmasnak vélik mindkét szereplő lejáratására. Ami egyébként az ő szempontjukból teljesen érthető. A szélsőjobboldali párt a választáson a fő konkurensük lehet. Bár a Fidesz és a Jobbik nyilatkozói is folyamatosan a különbségeket és eltéréseket hangoztatják, azért a legtöbb kérdésben nagyon is hasonló az álláspontjuk. Így tehát logikus, hogy a kormánypártok megpróbálják összezavarni a szavazókat. Ők is tisztában vannak ugyanis azzal, hogy egymás elől veszik majd el a voksokat, mert aligha tudnak túl sok embert megtéveszteni, ha azt állítják, a Jobbik azonos platformon van a demokratikus ellenzéki pártokkal.

Anélkül, hogy ötleteket akarnánk adni a hatalom propagandistáinak, számukra most az látszik járható útnak, ha a szocialisták és a többi baloldali párt ellentéteire játszanak rá. Csakhogy Botka - mint miniszterelnök-jelölt - nem akar a nyilvánosság előtt tárgyalni, még kevésbé kommentálni a megbeszélések tartalmát. Így persze nem lesz könnyű kihozni, hogy milyen akadályai vannak az összefogásnak és az együttműködésnek, de már sokszor tapasztalhattuk, e téren a jobboldali kommunikáció nem ismer lehetetlent. Ha nem tudnak konkrétumokat, vagy részleteket, majd elővezetnek régebbi eseteket és történeteket, amelyek mind arról szólnak majd, hogy nem lehet egység a baloldalon. Ezért is óriási a felelősségük a tárgyalások résztvevőinek. Nem csak saját korábbi beidegződéseiken kell ugyanis túllépniük, hanem azt is figyelembe kell venniük: a másik oldalon teljes fegyverzetben várnak a kompromisszum-képtelenségükre.

A Nézőpont felmérése, valamint publikálása csak apró jelzés arra, hogy állhatatosan folytatják a reménybeli választók megdolgozását. Az emberek vagy az értékek tisztelete itt mit sem számít. Harc van és érdemes emlékezni rá, mert már többször bebizonyosodott, a Fidesz nem legyőzni, hanem megsemmisíteni akarja ellenfelét.

Szerző