Élet a hitben, Erdő módra

Isten szava. A Mennyei Atya gyermekei. Beszélgetés Istennel. Élet a hitben. Ilyen címeken jelentek meg biblia- és egyházismereti, valamint hit- és erkölcstan tankönyvek Fülöpné Erdő Mária tollából. Erdő Péter bíboros húga 2012-től vezette a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolát, "áldásos" munkájának köszönhetően számos botránnyal kellett szembenéznie a szebb napokat is látott intézménynek. Bár Istennel még nem, de a főiskola több dolgozójával már folytattam beszélgetést. Ők azok, akik szerencsétlenségükre saját bőrükön tapasztalhatták, milyen az "élet a hitben" Erdő Mária kis birodalmában.

A legtöbben hívő keresztény emberek, akik évekig hallgattak főnökük húzásairól. Tavaly azonban megtört a hallgatás fala, júliusban kaptam egy levelet, amelyben több dolgozó fogalmazta meg aggodalmait Erdő Máriával és a főiskola vezetésével kapcsolatban. Mielőtt cikket írtam volna, kerestem a rektori hivatalt (korábban más, őket érintő ügyben is próbáltam érdeklődni náluk), a válaszadás lehetőségével egyetlen alkalommal sem éltek, meg sem próbálták cáfolni a híreket. "Szent hallgatásba" burkolózva várták, hogy elüljön a vihar.

De nem ült el. A júliusi cikk megjelenése után még többen kerestek, írásban, telefonon is. Olyan borzalmas, kegyetlen dolgok is kiderültek, amelyeket le sem írhattam a lapban. Az iskola ellen több per van folyamatban, kérték tőlem, hogy ítélethozatalig ne számoljak be mindenről. Közben csak arra tudtam gondolni: felháborító, hogy azok a kereszténységüket lépten-nyomon hangoztató hipokraták, akik egy csipetnyi lelkiismeret-furdalás nélkül ennyi embertelenséget tudtak elkövetni saját beosztottjaik, embertársaik ellen, ezt következmények nélkül megtehetik.

Kiderült, a Váci Egyházmegye is tud az iskolában évek óta zajló visszásságokról. Mégsem történt semmi, egészen eddig. Erdő Máriát több évnyi ámokfutása után végre eltávolították az iskola éléről. Azt viszont egyelőre nem tudni, hol folytatja. Ebben a pillanatban csak remélni lehet, nem valamiféle szürke eminenciásként fogja tovább nyomorítani a rendes, valóban istenfélő, az iskoláért és a közösségért tenni akaró emberek életét, lelkét.