Indulna a lakáslottó

Publikálás dátuma
2017.02.01. 06:20
Egyelőre várakozás előzi meg a várhatóan a társasház-építést fellendítő nok-társaságok indulását FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
A nemzeti otthonteremtési közösség egyetlen szervezője vagy úgynevezett megbízott szervezője sem kapott még engedélyt tevékenységéhez, ebből következően ilyennel rendelkező közösségek sincsenek - közölte lapunk érdeklődésére a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Egy engedélyezési eljárás viszont folyamatban van.

A szakmában csak "nemzeti lakáslottónak" nevezett nemzeti otthonteremtési közösség (nok) szervezéséhez. A napokban azonban megtört a jég, mert mint, ahogy az a jegybank lapunk érdeklődésére elküldött válaszából kiderült: egy engedélyezési eljárás már folyamatban van. Ezért jelentős az esélye annak, hogy az Országgyűlés által tavaly megalkotott törvény értelmében akár a közeljövőben elkezdődjön a szervezés.

A nok ötletét - akárcsak korábban a letelepedési kötvényekét - Rogán Antal propagandaminiszter éppen egy esztendeje vetette fel. A szellemiségét tekintve sokat bírált konstrukció azonban alaposan leszűkítette a potenciális közösségteremtők körét, ugyanis előírta, hogy a nok-ot szervező igazgatóság legalább egy tagjának legalább ötévi olyan tevékenységet kell felmutatnia, amelyet fogyasztói csoportok egyikében vezető tisztségviselőként végzett. Ilyenek azonban alig-alig akadnak. Ennek oka pedig prózai: az 1990-es évek elején Magyarországon is gomba módra szaporodni kezdtek az úgynevezett fogyasztói csoportok, amelyeknek jelentős része tönkrement, megszűnt, számos olyan is akadt, amelyik eltüntette a saját vagyonát, lényegében tagjai befizetését. A súlyos gondok nyomán - mint erre lapunk érdeklődésére Szakács László (MSZP) frakcióvezető-helyettes emlékeztetett -, az Országgyűlés 2012-ben január 1-jétől megtiltotta újak létrehozását, ám a még talpon maradt régiek tovább működhettek. Bár a felügyeletet ellátó Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság korábban hét szabályosan működő fogyasztói csoportról tudott, de arról nem volt biztos adatuk, hogy ezeknek a tagokkal kötött szerződései mikor járnak le.

Ezek olyan vásárlási társulások, amelyekhez a csatlakozók vállalják, hogy meghatározott mértékű részleteket fizetnek, és az így összegyűlt pénzekből bizonyos időközönként sorra megszerezhetik általában egy ingatlan tulajdonjogát.

A nok ennek mintájára jöhet létre, s a már említett "nemzeti lakáslottó" elnevezését is onnan nyerte, hogy fontos eleme a sorsolás. A közösség úgy működik, hogy a csatlakozó tagok kötelezettséget vállalnak egy meghatározott összeg befizetésére, előre meghatározott ütemben. Az új lakás vásárlásához a megtakarításon felül még hiányzó összeget pedig a közösség kamatmentesen megelőlegezi azoknak a tagoknak, akiket sorsolással kiválasztanak 10-15 éves futamidő alatt. A konstrukcióhoz állami támogatás is jár, amelynek mértéke a befizetési kötelezettség 30 százaléka. A szervezők rendszeresen tartanak nyilvános kiválasztást, amelyen eldől, mely tagok válnak jogosulttá az új ingatlan vásárlásához még hiányzó összeg igénylésére. Ennek két módja lehet: a licit és a sorsolás. A szervező a közösség tagjait nyilvános felhíváson toborozza, egy közösség létrehozásához legalább 120 tag kell.

Szakács László szerint mindössze két cég, az egyaránt Nyéki Zoltán vállalkozóhoz kötődő Carion és a Poligrupo felelhet csak meg a nok-szervezőkkel szemben támasztott törvényi feltételnek. Így feltételesen az engedélykérő is a két cég egyike, feltehetően az első. Az engedélyhez szükséges, hogy az engedélykérőnek legalább két éve fogyasztói csoportot működtető cégként adatot kellett szolgáltatnia az MNB-nek, és legalább ezer lakóingatlan adásvételében közre kellett működnie.

A konstrukció hibája - mondta az ellenzéki politikus, hogy nem azokon segít az ingatlantámogatással, akiknek szükségük lenne rá. Hisze havonta 80-90 ezer forintot csak a viszonylag jobb módúak tudnak félretenni. Csak ők azok, akik akár 10-15 esztendőt is várnak, amíg az ingatlanhoz véletlenszerűen, hozzájutnak. Emellett, most lényegében egy vállalkozói körre írták ki a törvényt, így csak az ő gyarapodásukat szolgálja. Emellett a szervezési és a kezelési díj akár az állami támogatás egészét is elviheti.

Szerző

Elvették a gyerekét, hogy "ne panaszkodjon"

Publikálás dátuma
2017.02.01. 06:15
Már az is bántalmazásnak számít, ha a szülők a gyerek előtt bántják egymást, akár fizikailag, akár verbálisan FOTÓ: EP/GETTY IMA
A családon belüli erőszakról rendezett kerekasztal beszélgetést a Liberális Magyarországért Alapítvány. A beszélgetésre politikusok és szakemberek mellett két olyan asszonyt is meghívtak, akik maguk is az erőszak áldozataivá váltak. De nem csupán az otthoni bántalmazásokról meséltek, beszámoltak az őket ért rendszerszintű abúzusokról is. Az ellenzéki pártok és szakértők az Isztambuli egyezmény ratifikálását követelik. A kormánypárt szerint a bevándorlók jelentik a legnagyobb veszélyt a nőkre.

Bárcsak úgy lehetne belekezdeni Nikolett történetének elbeszélésébe, hogy a háromgyermekes édesanya nem mindennapi borzalmakról számolt be tegnap a Liberális Magyarországért Alapítvány „Nem magánügy!" elnevezésű kerekasztal beszélgetésén. A családon belüli erőszak azonban nagyon is mindennapi, több millió nőt érint az egész világon, ráadásul a nők ellen elkövetett bűncselekmények között egyértelműen a családon belüli erőszak a leggyakoribb halálozási ok, világszerte nők százezreinek halálához vezet. Nikolett ebből a szempontból szerencsésnek mondható, de az átélt traumákkal élete végéig együtt kell élnie.

Édesapja alkoholista volt, gyermekként neki és három testvérének nap mint nap terrorban kellett élniük. „Sokszor be voltunk zárva a szobánkba. Az öcsémet egyszer összekötözött lepedőkön engedtem le az ablakon keresztül, a második emeletről, hogy szerezzen egy kis ételt, hogy ne haljunk éhen" - mesélte Nikolett. Talán ő picit jobban viselte a viszontagságokat, felnőve férjhez ment, három gyermeke született. Egyik öccse viszont súlyos szenvedélybeteg lett, húga már 15 évesen teherbe esett, másik fiú testvére pedig egyszerre több betegséggel is küzd, amelyek jórészt a gyermekkori traumákra vezethetők vissza. „Ha akkor valaki segít rajtunk, minden másképp alakul".

2010-ben azonban Nikolett életében is krízishelyzet állt elő: elveszítették házukat, bútoraikat, otthonukat. A nagypapa fogadta be őket: egy egyszobás lakásban éltek nyolcan. Az édesanya szeretett volna legalább a gyerekekkel külön költözni, de hiába adott be pályázatokat, minden anyaotthonból, krízisszállóból elutasították. Közben világossá vált, hogy kisfia nem úgy fejlődik, mint a többi gyerek, speciális fejlesztésre lenne szüksége. Nem sikerült egy korai fejlesztő programba se bekerülniük. Végső kétségbeesésében felkereste az illetékes gyámhivatalt, hatóságként hátha el tudnak érni valamit.

„Közölték, harminc napra el tudják venni a gyerekeimet, addig nyugodtan intézkedhetek" - emlékezett vissza Nikolett. Természetesen nem egyezett bele. Sírva hagyta el a hivatalt, ám mint mondta, amint kitette a lábát, már készült is az azonnali végzés a gyerekek ideiglenes kiemeléséről. „Este nyolckor lefektettem a kicsiket, nem sokkal később két rendőr kopogtatott, egy papírt lobogtatva. Arra hivatkozva akarták elvinni a gyerekeket, hogy én a gyámhivatalban öngyilkossággal fenyegetőztem". Nikolett elmondása szerint a rendőrök nem akartak azonnal érvényt szerezni az indokolatlan kiemelésnek, hiszen maguk is látták, az asszony beszámítható, a gyerekeket család veszi körül. Hosszas telefonálgatás után végül mégiscsak arra jutottak, muszáj elvinniük a kicsiket.

Mindez az éjszaka közepén történt, Nikolett elkísérte gyerekeit a gyermekotthonba. „Soha nem voltak még külön, mégis szétválasztották őket. A sírásukat hallgatva kellett eljönnöm onnan. Senkinek nem kívánom azt, amit akkor éltem át" - mondta az édesanya. Másnap elment a gyámhivatalba, hogy érdeklődjön, hogyan kaphatja vissza a gyerekeket. A gyámügyis annyit mondott: így járt, tudhatta volna, hogy a legrosszabb helyre jött segítségért. „Szó szerint azt mondta nekem: most majd egy életre megtanulom, hogy ne panaszkodjak". De Nikolett nem hagyta annyiban: fellebbezett a gyámhivatal döntése ellen, a Társaság a Szabadságjogokért segítségét is kérte. Végül a gyámhivatal belegyezett, hogy ha visszavonja a fellebbezést, visszakapja a gyerekeit.

„Hat hétig voltak távol tőlem. Kiderült, az autista kisfiam egy hétig szinte semmit sem evett. A kislányom még ma is csak úgy tud elaludni, ha ott vagyok mellette és fogom a kezét. Sokáig nem beszéltem erről senkinek, de ma már annyi hatósági túlkapásról hallani, hogy nem hallgathatok. Ez így nem mehet tovább. Támogatás helyett szankcionál a rendszer. Az új gyermekvédelmi törvény pedig csak ráerősít minderre" - fogalmazott.

„Tudom, milyen napokon keresztül éhesen lefeküdni. Tudom, milyen azt hallgatni nap mint, nap, mikor döglesz már meg. Tudom, milyen az, amikor a gyereknek saját apja kéjes hörgését kell hallgatnia, miközben meggyalázza azt a pici testet" - erről már egy másik áldozat, Marianna beszélt. Őt négyéves korától bántalmazták a szülei, apja szexuálisan is zaklatta. Amikor kiderült, kiemelték a családból, ám mire hétéves lett, a gyámhatóság úgy döntött, visszakerülhet, mert a szülők megváltoztak. Tévedtek, a bántalmazások Marianna 18 éves koráig folytatódtak. „Voltak látogatások a gyámügy részéről, ám az kimerült abban, hogy a konyhában kávéztak. Rengeteg gyereket hagynak magára bántalmazó családban. Soha nem fogok tudni teljes életet élni" - mondta.

Nikolett és Marianna is arra tette fel az életét, hogy történeteikkel segítsenek azoknak, akik családon belüli erőszak áldozatai lettek, hogy megmutassák: a családon belüli erőszak nem magánügy.

Kiálltak az Isztambuli Egyezmény mellett
A kerekasztal beszélgetésen részt vett az MSZP, az LMP, az Együtt, a Liberális Párt és a Jobbik képviselője is. A kormánypárt úgy döntött, nem képviselteti magát. Szelényi Zsuzsanna (Együtt) hangsúlyozta: a családon belüli bántalmazás mindig a gyerekkel együtt történik. Már az is bántalmazásnak számít, ha a szülők a gyerek előtt bántják egymást, akár fizikailag, akár verbálisan.
Bősz Anett (Liberális Párt) elmondta: legalább 100 ezer nő, gyermek érintett, a bántalmazottak mintegy 10 százaléka férfi. Kiemelte: a magánélet szentsége csak addig lehet sérthetetlen, amíg nem történik bűncselekmény a zárt ajtók mögött.
Vágó Sebestyén (Jobbik) a jelzőrendszer hiányosságairól beszélt, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a jelzőrendszeri tagok védelme sem biztosított.
Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) arról beszélt, a kormány homokba dugja a fejét, amikor a családon belüli erőszakról van szó. Reméli, a kormány ebben a kérdésben nem Oroszországot követi, ahol épp mostanában dekriminalizálják a családon belüli erőszakot.
Szél Bernadett (LMP) hangsúlyozta: nincs más megoldás, csak az Isztambuli egyezmény ratifikálása. Az ellenzéki pártok megegyeztek egy közös gyermekvédelmi charta kidolgozásában is.
A Fidesz közleményben annyit fűzött hozzá: nőkre a bevándorlás és az azt támogató politikai erők jelentik a legnagyobb veszélyt.
A szakemberek közül Spronz Júlia, a Patent Egyesület munkatársa elmondta: jogsegélyszolgálatok azután is teljes kapacitással működik, hogy a kormány ellenségnek kiáltotta ki a civil szervezeteket. Ő egyebek mellett egy átfogó törvénycsomag kidolgozását sürgette arról, hogy egyáltalán hogyan kezeljék a hatóságok a családon belüli erőszakot, ezen a téren is nagy hiányosságok vannak.
Betlen Anna a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség részéről hozzátette: egy megfelelő jelzőrendszer működéséhez pénz, munkaerő, kidolgozott protokoll kell, jelenleg egyik sincs.

Szerző

Elvették a gyerekét, hogy "ne panaszkodjon"

Publikálás dátuma
2017.02.01. 06:15
Már az is bántalmazásnak számít, ha a szülők a gyerek előtt bántják egymást, akár fizikailag, akár verbálisan FOTÓ: EP/GETTY IMA
A családon belüli erőszakról rendezett kerekasztal beszélgetést a Liberális Magyarországért Alapítvány. A beszélgetésre politikusok és szakemberek mellett két olyan asszonyt is meghívtak, akik maguk is az erőszak áldozataivá váltak. De nem csupán az otthoni bántalmazásokról meséltek, beszámoltak az őket ért rendszerszintű abúzusokról is. Az ellenzéki pártok és szakértők az Isztambuli egyezmény ratifikálását követelik. A kormánypárt szerint a bevándorlók jelentik a legnagyobb veszélyt a nőkre.

Bárcsak úgy lehetne belekezdeni Nikolett történetének elbeszélésébe, hogy a háromgyermekes édesanya nem mindennapi borzalmakról számolt be tegnap a Liberális Magyarországért Alapítvány „Nem magánügy!" elnevezésű kerekasztal beszélgetésén. A családon belüli erőszak azonban nagyon is mindennapi, több millió nőt érint az egész világon, ráadásul a nők ellen elkövetett bűncselekmények között egyértelműen a családon belüli erőszak a leggyakoribb halálozási ok, világszerte nők százezreinek halálához vezet. Nikolett ebből a szempontból szerencsésnek mondható, de az átélt traumákkal élete végéig együtt kell élnie.

Édesapja alkoholista volt, gyermekként neki és három testvérének nap mint nap terrorban kellett élniük. „Sokszor be voltunk zárva a szobánkba. Az öcsémet egyszer összekötözött lepedőkön engedtem le az ablakon keresztül, a második emeletről, hogy szerezzen egy kis ételt, hogy ne haljunk éhen" - mesélte Nikolett. Talán ő picit jobban viselte a viszontagságokat, felnőve férjhez ment, három gyermeke született. Egyik öccse viszont súlyos szenvedélybeteg lett, húga már 15 évesen teherbe esett, másik fiú testvére pedig egyszerre több betegséggel is küzd, amelyek jórészt a gyermekkori traumákra vezethetők vissza. „Ha akkor valaki segít rajtunk, minden másképp alakul".

2010-ben azonban Nikolett életében is krízishelyzet állt elő: elveszítették házukat, bútoraikat, otthonukat. A nagypapa fogadta be őket: egy egyszobás lakásban éltek nyolcan. Az édesanya szeretett volna legalább a gyerekekkel külön költözni, de hiába adott be pályázatokat, minden anyaotthonból, krízisszállóból elutasították. Közben világossá vált, hogy kisfia nem úgy fejlődik, mint a többi gyerek, speciális fejlesztésre lenne szüksége. Nem sikerült egy korai fejlesztő programba se bekerülniük. Végső kétségbeesésében felkereste az illetékes gyámhivatalt, hatóságként hátha el tudnak érni valamit.

„Közölték, harminc napra el tudják venni a gyerekeimet, addig nyugodtan intézkedhetek" - emlékezett vissza Nikolett. Természetesen nem egyezett bele. Sírva hagyta el a hivatalt, ám mint mondta, amint kitette a lábát, már készült is az azonnali végzés a gyerekek ideiglenes kiemeléséről. „Este nyolckor lefektettem a kicsiket, nem sokkal később két rendőr kopogtatott, egy papírt lobogtatva. Arra hivatkozva akarták elvinni a gyerekeket, hogy én a gyámhivatalban öngyilkossággal fenyegetőztem". Nikolett elmondása szerint a rendőrök nem akartak azonnal érvényt szerezni az indokolatlan kiemelésnek, hiszen maguk is látták, az asszony beszámítható, a gyerekeket család veszi körül. Hosszas telefonálgatás után végül mégiscsak arra jutottak, muszáj elvinniük a kicsiket.

Mindez az éjszaka közepén történt, Nikolett elkísérte gyerekeit a gyermekotthonba. „Soha nem voltak még külön, mégis szétválasztották őket. A sírásukat hallgatva kellett eljönnöm onnan. Senkinek nem kívánom azt, amit akkor éltem át" - mondta az édesanya. Másnap elment a gyámhivatalba, hogy érdeklődjön, hogyan kaphatja vissza a gyerekeket. A gyámügyis annyit mondott: így járt, tudhatta volna, hogy a legrosszabb helyre jött segítségért. „Szó szerint azt mondta nekem: most majd egy életre megtanulom, hogy ne panaszkodjak". De Nikolett nem hagyta annyiban: fellebbezett a gyámhivatal döntése ellen, a Társaság a Szabadságjogokért segítségét is kérte. Végül a gyámhivatal belegyezett, hogy ha visszavonja a fellebbezést, visszakapja a gyerekeit.

„Hat hétig voltak távol tőlem. Kiderült, az autista kisfiam egy hétig szinte semmit sem evett. A kislányom még ma is csak úgy tud elaludni, ha ott vagyok mellette és fogom a kezét. Sokáig nem beszéltem erről senkinek, de ma már annyi hatósági túlkapásról hallani, hogy nem hallgathatok. Ez így nem mehet tovább. Támogatás helyett szankcionál a rendszer. Az új gyermekvédelmi törvény pedig csak ráerősít minderre" - fogalmazott.

„Tudom, milyen napokon keresztül éhesen lefeküdni. Tudom, milyen azt hallgatni nap mint, nap, mikor döglesz már meg. Tudom, milyen az, amikor a gyereknek saját apja kéjes hörgését kell hallgatnia, miközben meggyalázza azt a pici testet" - erről már egy másik áldozat, Marianna beszélt. Őt négyéves korától bántalmazták a szülei, apja szexuálisan is zaklatta. Amikor kiderült, kiemelték a családból, ám mire hétéves lett, a gyámhatóság úgy döntött, visszakerülhet, mert a szülők megváltoztak. Tévedtek, a bántalmazások Marianna 18 éves koráig folytatódtak. „Voltak látogatások a gyámügy részéről, ám az kimerült abban, hogy a konyhában kávéztak. Rengeteg gyereket hagynak magára bántalmazó családban. Soha nem fogok tudni teljes életet élni" - mondta.

Nikolett és Marianna is arra tette fel az életét, hogy történeteikkel segítsenek azoknak, akik családon belüli erőszak áldozatai lettek, hogy megmutassák: a családon belüli erőszak nem magánügy.

Kiálltak az Isztambuli Egyezmény mellett
A kerekasztal beszélgetésen részt vett az MSZP, az LMP, az Együtt, a Liberális Párt és a Jobbik képviselője is. A kormánypárt úgy döntött, nem képviselteti magát. Szelényi Zsuzsanna (Együtt) hangsúlyozta: a családon belüli bántalmazás mindig a gyerekkel együtt történik. Már az is bántalmazásnak számít, ha a szülők a gyerek előtt bántják egymást, akár fizikailag, akár verbálisan.
Bősz Anett (Liberális Párt) elmondta: legalább 100 ezer nő, gyermek érintett, a bántalmazottak mintegy 10 százaléka férfi. Kiemelte: a magánélet szentsége csak addig lehet sérthetetlen, amíg nem történik bűncselekmény a zárt ajtók mögött.
Vágó Sebestyén (Jobbik) a jelzőrendszer hiányosságairól beszélt, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a jelzőrendszeri tagok védelme sem biztosított.
Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) arról beszélt, a kormány homokba dugja a fejét, amikor a családon belüli erőszakról van szó. Reméli, a kormány ebben a kérdésben nem Oroszországot követi, ahol épp mostanában dekriminalizálják a családon belüli erőszakot.
Szél Bernadett (LMP) hangsúlyozta: nincs más megoldás, csak az Isztambuli egyezmény ratifikálása. Az ellenzéki pártok megegyeztek egy közös gyermekvédelmi charta kidolgozásában is.
A Fidesz közleményben annyit fűzött hozzá: nőkre a bevándorlás és az azt támogató politikai erők jelentik a legnagyobb veszélyt.
A szakemberek közül Spronz Júlia, a Patent Egyesület munkatársa elmondta: jogsegélyszolgálatok azután is teljes kapacitással működik, hogy a kormány ellenségnek kiáltotta ki a civil szervezeteket. Ő egyebek mellett egy átfogó törvénycsomag kidolgozását sürgette arról, hogy egyáltalán hogyan kezeljék a hatóságok a családon belüli erőszakot, ezen a téren is nagy hiányosságok vannak.
Betlen Anna a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség részéről hozzátette: egy megfelelő jelzőrendszer működéséhez pénz, munkaerő, kidolgozott protokoll kell, jelenleg egyik sincs.

Szerző