Adóbevallás az ügyfélkapun

Több mint 4 millió emberről veszi le a terhet a személyi jövedelem adó bevallási tervezet elkészítésével a NAV - mondta Kis Péter András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) adószakmai szóvivője az állami televízióban.

Az ügyfélkapuval rendelkezők március 15. után nézhetik meg webes felületen az adóhivatal által elkészített szja-bevallási tervezetet, amelyet módosíthat. Az ügyfélkapuval nem rendelkezők a bevallás-tervezet kiküldését különböző módon - például levélben, sms-ben - kérhetik március 15-éig, ezt követően személyesen intézhetik az ügyfélszolgálaton.  A szóvivő hangsúlyozta, ha valaki a bejelentett főállás mellett egyéni vállalkozó, őstermelő, vagy áfa-fizetésre kötelezett, annak továbbra is magának kell elkészíteni a személyi jövedelemadó bevallást február 27-ig. Kis Péter András elmondta, hogy az szja kétszer 1 százalékának felajánlásáról a bevallással egyidejűleg, vagy attól elkülönülten mindenki május 22-éig rendelkezhet.

Szerző

Átlátszók

Eddigi életem során, 47 év alatt sosem tűnt úgy, hogy az állam – ha akarna – ne tudna hozzávetőleg pontos képet alkotni a vagyoni helyzetemről. Az összes jövedelmem átfut a NAV szerverein: hogy mennyit ér a családi otthonunk, azt ők jobban tudják, mint én (illetéket például nem a vételár, hanem az állami vagyonértékelés alapján kellett fizetni utána), öreg autóm teljes élet- és kártörténetét ismerik, a bankbetétemet nem csak számon tartják, de meg is adóztatják. Semmilyen anyagi természetű titkom nincs előttük.

Ezek után viccesnek tartanám, ha vagyonnyilatkozatot kérnének tőlem. Övék a teljes föld- és ingatlannyilvántartás, a bankokat bizalmi emberük, Matolcsy György felügyeli, minden egyes pénzügyi tranzakcióm után csörög náluk a kassza. Egy mobiltelefont sem tudok úgy megvásárolni, hogy ne értesüljenek róla, ha pedig mondjuk műkincsbe vagy versenylóba szeretném fektetni a szabad tőkémet, legrosszabb esetben a számlaegyenlegem alakulásán azonnal érzékelnék a fejleményt. (Már azon túl, hogy természetesen a nagy értékű műkincsekről és versenylovakról is nyilvántartást vezetnek, az ő számítógépeiken, az én pénzemből.)

Mindezt csak azért tartottam fontosnak elmondani, hogy konkrét példával tudjam érzékeltetni, mekkora mutatványt adnak elő nekünk évről évre február elsején politikusi vagyonnyilatkozat címmel. A leadott sajtpapírokból nem csak azt tudjuk meg, hogy Orbán Viktor pénzügyi helyzete a kormányfő nagylelkű mecénási tevékenysége miatt évről évre romlik. (Apropó, miniszterelnök úr, néhány nagy értékű ajándékot – vacsora- és meccsmeghívások, ilyesmik –, meg a Cinege utcai ház előtt mutatkozó autóflotta tagjait az egyértelmű törvényi rendelkezések ellenére megint ki tetszett felejteni, nem gond, mindketten tudjuk, hogy van ott több is, ami kimaradt.) Az is kiderül, hogy Rogán Antal gyakorlatilag baráti kölcsönökből tengődik, Matolcsy Györgynek pedig a házasságán túl inge-gatyája is ráment az ország szolgálatában abszolvált jógatréningre.

A bennem ilyenkor mindig feltoluló szánakozást csak az enyhíti némiképp, hogy közben egy egész országgal együtt figyelem elhűlve, ahogyan a nemzeti vagyon évek alatt átvándorol a kormányzó elithez. (Nyilván nem csupán nekem tűnt fel, hogy ahol nagy értékű állami ingatlanok és ingóságok veszítik el a közvagyon jellegüket, ott üzembiztosan feltűnnek a derék kormányemberek, vőstül-sógorostul-komástul.) Mindezt anélkül, hogy ez a fénysebességű, tényleg csak az alaszkai aranylázhoz hasonlítható tollasodás a leghalványabb mértékben is lecsapódna a vagyonnyilatkozatokban. Paradox a jelenség azért is, mert az állam, ha tényleg akarná, a hattyú halálának eltáncolása nélkül is a szemünk elé tudná tárni a közhatalom gyakorlóinak vagyoni helyzetét – hiszen tudja, hogy kié a föld, a ház, a vadászlak, a bankbetét és az albetét, sőt valami fogalma még arról is lehet, hogy az érintettek mennyit utaltak külföldre az elmúlt adóévben. Vagyis az egész színházra nem lenne szükség, ha nem politikusok vetítenének magukról, hanem az állam számolna be nekünk az uralkodó családok mindenkori vagyoni helyzetéről.

Egyvalaki láthatóan így is elégedett a szisztémával: Orbán szerint a magyar vagyonnyilatkozati rendszer nem szorul módosításra, mert már így is a legátlátszóbbak egyike a világon. Abban, hogy átlátszó, mellesleg egyetértünk. Ha pénzügyileg nem is, morálisan mindent elárul a rendszer működtetőiről.

Átlátszók

Eddigi életem során, 47 év alatt sosem tűnt úgy, hogy az állam – ha akarna – ne tudna hozzávetőleg pontos képet alkotni a vagyoni helyzetemről. Az összes jövedelmem átfut a NAV szerverein: hogy mennyit ér a családi otthonunk, azt ők jobban tudják, mint én (illetéket például nem a vételár, hanem az állami vagyonértékelés alapján kellett fizetni utána), öreg autóm teljes élet- és kártörténetét ismerik, a bankbetétemet nem csak számon tartják, de meg is adóztatják. Semmilyen anyagi természetű titkom nincs előttük.

Ezek után viccesnek tartanám, ha vagyonnyilatkozatot kérnének tőlem. Övék a teljes föld- és ingatlannyilvántartás, a bankokat bizalmi emberük, Matolcsy György felügyeli, minden egyes pénzügyi tranzakcióm után csörög náluk a kassza. Egy mobiltelefont sem tudok úgy megvásárolni, hogy ne értesüljenek róla, ha pedig mondjuk műkincsbe vagy versenylóba szeretném fektetni a szabad tőkémet, legrosszabb esetben a számlaegyenlegem alakulásán azonnal érzékelnék a fejleményt. (Már azon túl, hogy természetesen a nagy értékű műkincsekről és versenylovakról is nyilvántartást vezetnek, az ő számítógépeiken, az én pénzemből.)

Mindezt csak azért tartottam fontosnak elmondani, hogy konkrét példával tudjam érzékeltetni, mekkora mutatványt adnak elő nekünk évről évre február elsején politikusi vagyonnyilatkozat címmel. A leadott sajtpapírokból nem csak azt tudjuk meg, hogy Orbán Viktor pénzügyi helyzete a kormányfő nagylelkű mecénási tevékenysége miatt évről évre romlik. (Apropó, miniszterelnök úr, néhány nagy értékű ajándékot – vacsora- és meccsmeghívások, ilyesmik –, meg a Cinege utcai ház előtt mutatkozó autóflotta tagjait az egyértelmű törvényi rendelkezések ellenére megint ki tetszett felejteni, nem gond, mindketten tudjuk, hogy van ott több is, ami kimaradt.) Az is kiderül, hogy Rogán Antal gyakorlatilag baráti kölcsönökből tengődik, Matolcsy Györgynek pedig a házasságán túl inge-gatyája is ráment az ország szolgálatában abszolvált jógatréningre.

A bennem ilyenkor mindig feltoluló szánakozást csak az enyhíti némiképp, hogy közben egy egész országgal együtt figyelem elhűlve, ahogyan a nemzeti vagyon évek alatt átvándorol a kormányzó elithez. (Nyilván nem csupán nekem tűnt fel, hogy ahol nagy értékű állami ingatlanok és ingóságok veszítik el a közvagyon jellegüket, ott üzembiztosan feltűnnek a derék kormányemberek, vőstül-sógorostul-komástul.) Mindezt anélkül, hogy ez a fénysebességű, tényleg csak az alaszkai aranylázhoz hasonlítható tollasodás a leghalványabb mértékben is lecsapódna a vagyonnyilatkozatokban. Paradox a jelenség azért is, mert az állam, ha tényleg akarná, a hattyú halálának eltáncolása nélkül is a szemünk elé tudná tárni a közhatalom gyakorlóinak vagyoni helyzetét – hiszen tudja, hogy kié a föld, a ház, a vadászlak, a bankbetét és az albetét, sőt valami fogalma még arról is lehet, hogy az érintettek mennyit utaltak külföldre az elmúlt adóévben. Vagyis az egész színházra nem lenne szükség, ha nem politikusok vetítenének magukról, hanem az állam számolna be nekünk az uralkodó családok mindenkori vagyoni helyzetéről.

Egyvalaki láthatóan így is elégedett a szisztémával: Orbán szerint a magyar vagyonnyilatkozati rendszer nem szorul módosításra, mert már így is a legátlátszóbbak egyike a világon. Abban, hogy átlátszó, mellesleg egyetértünk. Ha pénzügyileg nem is, morálisan mindent elárul a rendszer működtetőiről.