Előfizetés

Trump Ausztráliával is összekülönbözött

Donald Trumpnak már van külügyminisztere is, Rex Tillerson jelölését 56-43 arányban jóváhagyta a szenátus (négy demokrata szenátor is támogatta), szerdán este az elnök jelenlétében, Mike Pence alelnök előtt letette a hivatali esküt. „Ideje friss szemmel körülpillantani a világban, s új megoldásokat keresni, amelyek azon az igazságon alapulnak, hogy minden népnek joga van védelmezni saját érdekeit” - mondta a ceremónia előtt Trump.

Tillerson az ExxonMobil volt vezérigazgatója, az olajcégnek jelentős üzleti érdekei voltak Oroszországban, a külügyminisztert Barátság-éremmel tüntette ki Vlagyimir Putyin.

A Trump-kabinetnek előzőleg négy tagját erősítették meg: James Mattis védelmi, John Kelly belbiztonsági, Elaine Chao közlekedési tárcavezető, illetve Nikki Haley ENSZ-nagykövet is letette már az esküt. Hasonló időszakban az Obama-kormánynak már tíz miniszterét iktatták be. A kinevezésre várók közül a legnagyobb bajban az oktatási tárca élére szánt millárdosnő, Betsy DeVos lehet, ugyanis már két republikánus szenátor is bejelentette, nem szavaz rá, mivel semmiféle tapasztalata nincs a közoktatási rendszerről. Pence alelnök igenjével még így is átmehet a szenátusi voksoláson.

Tillerson külügyminiszter gondjai egyre csak szaporodnak, nem csupán a hét muszlim többségű államra kirótt utazási tilalom miatti felfordulás, de egyre több relációban növekvő feszültségek várják. A Washington Post értesült arról, hogy ismerkedő telefonbeszélgetései egyikén Donald Trump összerúgta a port Malcolm Turnbull ausztrál kormányfővel, a beszélgetés ingerült hangnemben folyt, a tervezettnél rövidebb lett, Trump azt mondta, ez volt aznap a legrosszabb beszélgetése, s lecsapta a kagylót. Turnbull nem erősítette meg a Post értesülését, annyit mondott, továbbra is erős az amerikai-ausztrál különleges kapcsolat.

A vita középpontjában az Obama-kormányzat által megkötött megállapodás áll, amelynek értelmében az Egyesült Államok megígérte, hogy befogad 1250, jórészt muszlim menekültet, akiket Ausztrália nem hajlandó beengedni, csendes-óceáni szigeteken menekülttáborokban várakoznak, Canberra költségén, nyomorúságos körülmények között. Trump azt mondta, „nem akarom ezeket az embereket”. Későbbiekben ugyan azt ígérte, „szándékai szerint” tiszteletben tartja a megállapodást, de az ausztrál sajtó számára kiadott közlemény szerint egyelőre tovább vizsgálják az egyezséget. „Tanulmányozom ezt az ostoba alkut” – írta Trump Twitteren. Sean Spicer fehérházi szóvivő ugyanakkor azt közölte, Washington tartja magát a megállapodáshoz, ezt erősítette meg a State Department is.

Visszafogta magát Erdogan török elnök

Az ellenzéki vélemény tiszteletben tartására szólított fel Angela Merkel kancellár a Recep Tayyip Erdogan török államfővel tartott közös sajtóértekezletén. Utóbbi azt közölte, hogy a két és félórás megbeszélések során elsősorban a szíriai és iraki helyzetről tettek említést. Szót ejtettek az Európai Unió és Törökország közötti, tavaly márciusban megszületett megállapodásról is. Megfogalmazása szerint a tárgyalások „mindkét fél számára előnyösek voltak”.

Végig feltűnő volt a máskor az Európai Unióval és Brüsszellel szemben annyira harcias Erdogan visszafogott hangneme. Azt is közölte, hogy Merkel látogatása jelentősen hozzájárul a török-német viszony javulásához, s kivált a terrorellenes küzdelemben fontos a NATO-partnerek közötti „szolidaritás” és „együttműködés”. Erdogan megvédte a tervezett alkotmánymódosítást, amely elnöki köztársasággá változtatná az országot, s teljhatalmat adna az államfőnek. Szerinte „sokkal hatékonyabbá” válna a végrehajtó hatalom munkája.

Merkel azonban figyelmeztetett arra, hogy a politikai változások közepette is tiszteletben kell tartani az emberi jogokat. Utalt arra, hogy az alkotmányos reformokról szóló referendumon az EBESZ megfigyelői is megjelennek. Merkel ankarai látogatása során ellenzéki képviselőkkel találkozott. A német kancellárnak ez volt az első törökországi látogatása a július 15-én végrehajtott puccskísérlet óta.

Kapcsolódó
Kényes kancellári vizit Ankarában

Stílusváltás a német külügynél

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2017.02.03. 06:32
Gabriel számára új perspektívát jelent a külügyi tárca FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SASCHA SCHUERMAN
Akár a német szociáldemokratákra is kedvező hatással lehet, hogy Sigmar Gabrielt iktatták be német külügyminiszternek. A diplomácia vezetőjeként ugyanis rendszeresen ostorozhatja Donald Trump amerikai elnököt, amivel jó pontokat szerezhet a német választóknál, s az ő népszerűsége is megindulhat felfelé a lejtőn.

Sigmar Gabrielre szinte rá sem lehetett ismerni a múlt hétvégén, külügyminiszterként tett első, párizsi látogatásán. A német diplomácia vezetőjének múlt pénteken kinevezett politikus arca kisimult, nyoma sem volt annak a sok barázdának, amely homlokán sorjázott az elmúlt hónapokban. Francia kollégájával, Jean-Marc Ayrault-val folytatott megbeszélésein is végig derűsnek tűnt, mintha nem ugyanaz a személyiség lett volna, aki néhány nappal korábban nemcsak a kancellárjelöltségről, hanem az SPD elnökségéről is lemondott.

A még hivatalban lévő szociáldemokrata pártelnök színe változása nagyon is árulkodó jel. Arra utal, hogy az újdonsült külügyminiszter, bár a nyilvánosság előtt nem rejti véka alá cinizmusát, nagyon is érző lélek. Az eltelt hónapokban sokat viaskodhatott magával, a külvilággal. Nem tudta, mit tegyen: saját karrierjét, vagy pártja helyzetének javulását helyezze-e előtérbe. S az utóbbi mellett döntött. Bár a közvélemény sosem kedvelte igazán Gabrielt, legfőképpen kissé nyers stílusa miatt, azt még ellenfelei is elismerik, hogy példaértékű döntést hozott, amikor lemondott a párt vezetéséről és a kancellárjelöltségről. Az európai, kivált a közép-európai politikában egyáltalán nem magától értetődő, ha egy politikus, belátva, ő az egyik akadálya, hogy javuljon pártja népszerűsége, egyszer csak gondol egy merészet, s veszi a kalapját.

Igaz, azzal is számolnia kellett, hogy igen nagyot bukhatott volna. Az SPD népszerűsége 2015 ősze óta, ha lassan is, de folyamatosan csökken. Hiába valósult meg a párt több célkitűzése a 2013 vége óta működő nagykoalícióban, a választókat ez nem győzte meg. Talán azért sem, mert Angela Merkel kancellár politikája sok tekintetben közelebb áll a szociáldemokratákéhoz, mint a CDU testvérpártjáéhoz, a CSU-éhoz. Az SPD kezdte elveszíteni saját arculatát. Hiába próbálkozott Gabriel új ötletekkel, semmi sem sikerült. Az sem segített, hogy a tartományok túlnyomó többségében az SPD kormányon van.

Névjegy
Sigmar Gabriel
Született: 1959. szeptember 12. (életkor 57), Goslar, Németország
Szülei: Walter Gabriel, Antonie Gabriel
Házastárs: Anke Stadler (házas. 2012.)
Párt: SPD
Iskolai végzettség: Göttingeni Egyetem
Gyermeke: Marie Gabriel

Tavaly őszig a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták népszerűsége folyamatosan csökkent, ám Merkel szigorításokat határozott el a menekültpolitikában, aminek köszönhetően a CDU közkedveltségi mutatója megindult felfelé a lejtőn, s a múlt decemberi berlini merényletet a németek már nem kötötték össze a kancellár menekültpolitikájával. Az SPD azonban megrekedt a 21 százalék körüli szinten, semmi olyan impulzus sem érte a választókat, amely a szociáldemokratáknak is kedvező lett volna.

Ha tehát Gabriel maradt volna, ősszel biztosan csúfos vereség várt volna rá és ezzel együtt pártjára is. Politikai bukása előre megjósolható lett volna. „Ha egy csapat rossz formában van, előbb-utóbb felmerül az edző felelőssége” – mondta önkritikusan, sporthasonlattal élve. Hozzátette, sok SPD-szavazó újrakezdést akar, de „ha tetszik, ha nem, én a CDU/CSU-val fennálló nagykoalíciót támogatom”. Mint mondta, az elmúlt hónapok konfliktusai felemésztették energiáit.

Bár presztízsveszteséget jelentett, hogy lemondott a pártelnökségről, időben lépett. Sőt, külügyminiszterként még akár pártja segítségére is lehet. Donald Trump politikájával kapcsolatban eddig sem tett lakatot a szájára, s ezután sem fog. Mivel az amerikai elnök rendkívül népszerűtlen Németországban, minden Trumpot bíráló megjegyzés Gabriel és az SPD malmára hajthatja a vizet. Jó esély van arra is, hogy Gabriel népszerűsége a diplomácia vezetőjeként meginduljon felfelé. Kiválóan kiegészíthetik egymást a pártjában helyére lépő Martin Schulz-cal. Igaz, az új amerikai adminisztráció bírálatával kapcsolatban visszafogottabb lett, ami érthető, hiszen lapzártánk után találkozott a szenátus által szerdán támogatott új amerikai külügyminiszterrel, Rex Tillersonnal.

Sigmar Gabriel külügyminiszteri kinevezése nem nevezhető magától értetődőnek. A német külügyminisztériumban mindenki Schulz érkezésére számított, igaz, elvi esélye volt Thomas Oppermannak, az SPD frakcióvezetőjének is. Gabriel kinevezése így hatalmas meglepetést keltett a tárcánál. A kereszténydemokrata Jürgen Hardt, a német kormány transzatlanti koordinátora némi gúnnyal jegyezte meg, bár Gabriel diplomáciai képességeivel eddig nem kérkedett, biztos abban, hogy e tárca élén is sikerrel jár majd.

Gabriel beköltözése a külügyminisztériumba abszolút stílusváltást jelent. Elődje, a rövidesen államfővé váló Frank.-Walter Steinmeier ugyanis igazi diplomataként tudott fellépni minden krízishelyzetben. Sigmar Gabriel viszont elsődlegesen politikus, aki határozottan áll ki véleménye mellett, s a vitáktól sem riad vissza. Nem olyan érzékeny személyiség, mint Steinmeier, aki egy közvetlen munkatársa szerint annyira összetört 2009-ben, amikor az SPD jócskán alulmaradt a választáson a CDU-val szemben, hogy „attól kellett félnünk, kiugrik az ablakon, ha magára hagyjuk a szobában”.

A Spiegel találóan jegyezte meg: egyfajta tesztnek nevezhető Gabriel külügyminiszteri tisztsége. Nem feltétlenül hátrány, hogy olyan személyiségnek ismerik, aki kiáll az igazáért, ugyanakkor viszont gazdasági miniszterként nem egyszer hozta kínos helyzetbe saját párttársát, Steinmeiert. Így például tavaly nyáron, amikor teheráni útja előtt adott interjújában felszólította Iránt Izrael elismerésére. Mindezt akkor jelentette ki, amikor a német külügyminiszter számos csatornát felhasználva próbálta meg javítani a német-iráni viszonyt. Emlékezetes maradt egyiptomi fellépése is. Abdel Fattah esz-Szíszi államfővel folytatott megbeszélései után úgy fogalmazott, Egyiptomnak kiváló elnöke van. A német ellenzék tiltakozott, hogy egy diktátorral barátkozott.

Nem is kérdés, hogy Gabriel kiáll az európai alapértékek mellett, s a populisták ellen. Ebben a témakörben azonban nehéz lesz másképpen nyilatkoznia, mint ahogy Angela Merkel teszi, hiszen a kancellár szinte mindig kiáll az Európai Unió mellett, s a jobboldali radikálisok ellen foglal állást. Gabriel számára ezért a „kiugrás” lehetőségét Trump, az úgynevezett új világrend bírálata jelentheti, hiszen a kancellár nem engedheti meg magának az amerikai elnök folyamatos, nyílt bírálatát.

Az új német külügyi tárcavezető a szeptemberi választásig, majd az új kormány beiktatásáig biztosan a diplomácia vezetője marad. S hogy mi lesz azután, azt egyelőre senki sem tudja megjósolni.

Törekvései külügyminiszterként
  • Prioritások: a német diplomácia középpontjában továbbra is a multilateralizmus - a többoldalú együttműködés - és Európa, és a transzatlanti partnerség áll
  • Amerikai viszony: a német kormány a kölcsönös tiszteleten és a közös értékeken, a nyitottságon és az őszinteségen, a szabadságon, a demokrácián és a jogállamiságon alapuló kapcsolatra törekszik az új washingtoni vezetéssel. Németországnak öntudatosan kell reagálnia az amerikai politikai változásokra, és élnie kell az új lehetőségekkel, ha az Egyesült Államok valóban elfordul a nemzetközi együttműködéstől és a kereskedelem szabadságától - hangsúlyozta Sigmar Gabriel.
  • Kínai kapcsolatok: Németország új alapokra helyezheti a Kínával folytatott kapcsolatokat, és az EU-val együtt alternatívát kínálhat az ázsiai térségnek a Csendes-óceáni Partnerség nevű kereskedelmi megállapodás (TTP) helyett, amelyből Washington a tervek szerint kivonul - mondta.
  • Európai Unió, populisták: a szociáldemokrata politikus kiemelte: Németország „óriási hibát" követne el, ha elfordulna az EU-tól és a többoldalú együttműködéstől, és elindulna a populista mozgalmak által meghirdetett irányba, a nemzeti önzőség, a nacionalizmus felé. Az EU végének kezdetét jelentheti, ha a populista, nacionalista erők újabb sikereket érnek el Hollandiában és Franciaországban a tavaszi választásokon.

Gondolkodását meghatározta apja náci múltja

A sors fintorának is nevezhető, hogy éppen akkor jelent meg egy életrajz Sigmar Gabrielről, amikor élete legnehezebb döntését hozta meg. Ez az első olyan könyv, amely górcső alá veszi a szociáldemokrata politikus egész pályafutását. Az, aki jobban meg akarja ismerni, mi zajlott le az új külügyminiszterben, amikor elhatározta magát a váratlan lépésre, sokat tanulhat ebből a könyvből – írja a berlini Tageszeitung.

A két szerző, Christoph Hickmann, a Süddeutsche Zeitung és Daniel Friedrrich Sturm, a Die Welt újságírója emlékeztetnek arra, hogy Gabriel rendkívül tehetséges politikus volt, s ennek is köszönhette, hogy 2009. november 13-án a szociáldemokraták elnökévé választották. Remek retorikai képességekkel rendelkezett, s arra intette a pártját, „ki kell mennünk az emberek közé. Oda, ahol zajt hallunk, ahol történik valami, ahol szagot foghatunk, még ha az akár nem is mindig kellemes”. Jól megértette magát az emberekkel, amikor például egy pékségbe látogatott, nem felsőbbrendűséggel beszélt, hanem éreztette a vele szemben állóval, csak őrá figyel. Politikai érzéke is egyedülálló, amit több lépése is bizonyít, például amikor 2013 őszén belépett a nagykoalícióba. Pártja sokat nyert ezzel, több programpontját emelték be a törvények közé, más kérdés, hogy ez a siker nem tükröződik az SPD népszerűségi mutatóin.

Jó politikai ösztöne segítette, amikor tavaly novemberben egyszer csak bedobta Frank-Walter Steinmeier nevét elnökjelöltnek. A lehető legjobb pillanatot választotta, hiszen Merkel nem tudott megfelelő választ adni erre, a kancellár minden jelöltje nemet mondott, így szabad lett az út az akkor még a külügyi tárcát irányító szociáldemokrata politikus előtt a kancellári szék felé. S Gabriel remek érzékének a jele az is, hogy lemondott a kancellárjelöltségről, ezzel együtt a pártelnökségről is.

Gondolkodását alapjaiban határozhatta meg apja náci múltja. Hogy mennyire mélyen érinthette a sötét folt a család múltján, az is jelzi: csak 2013 januárjában beszélt hosszasabban erről, s arról, milyen fékezhetetlen haragot érzett emiatt. Mindössze három éves volt, amikor szülei elváltak, de hét éves, amikor a bíróság döntése értelmében anyjához kerülhetett. Apja ridegen, igen keményen bánt vele. 18 éves volt, amikor értesült apja múltjáról.

Az életrajz azonban nem egy Sigmar Gabrielről szóló dicshimnusz. A könyvben felteszik a kérdést: elég-e a jó retorikai készség, a remek politikai szimat ahhoz, hogy AngelaMerkel ellenfele legyen a szeptember 24-én esedékes parlamenti választáson? Gabriel erre saját maga adta meg a választ a lemondással.

A szerzők rámutatnak a szociáldemokrata politikus hibáira, gyengeségeire is. Könnyen elveszti a türelmét, kikel magából. Nem következetes, elindul valamilyen irányba, hogy aztán saját magától is elhatárolódjék. Mint a Tageszeitung írja, valószínűleg ez az utolsó életrajz Sigmar Gabrielről. „De ki állíthatja ezt biztosan ennél az embernél?”

Az új gazdasági miniszter
Sigmar Gabriel helyett a tárca eddigi parlamenti államtitkára, Brigitte Zypries lett az új gazdasági miniszter. Az SPD-s politikus - aki 2000-től 2009-ig igazságügyi miniszter volt - az első nő a gazdasági tárca élén. Múlt pénteken tette le a miniszteri esküt a Bundestagban. Bemutatkozó beszédében hangsúlyozta, hogy a globalizáció világában nem lehet falak építésével megoldani gondokat.