Szepesi 95

A legendák persze örökké élnek, így a 95. születésnap csak közbülső állomás. De jó alkalom felidézni a dicsőséges éveket. Márpedig Szepesi György életében sok ilyen volt. Történelmi időkben, 1945-ben lett a Magyar Rádió munkatársa és, még akkor sem hagyta el, amikor - 1978 és 1986 között - az MLSZ elnöke volt. Csak úgy mellesleg: 82-ben és 86-ban jutott el utoljára a magyar válogatott a labdarúgó világbajnokságra. Ami persze nem az elnök érdeme, mint ahogy az sem, hogy - mint riporter - végig kísérhette az egykori magyar futball diadalútját. Nem véletlenül nevezték az Aranycsapat 12. játékosának, amihez ő - szerényen - csak azt a kommentárt fűzte: jól esik neki, ez a cím inkább a szövetségi kapitányt, Sebes Gusztávot illetné. Az viszont tény, hogy az ország tőle tudta meg a londoni 6-3-at éppúgy, mint azt, hogy az 1954-es világbajnokságon a csapat "csak" ezüstérmes lett (köszönhetően a holland bíró áldásos tevékenységének is).

Generációk nőttek fel a közvetítésein, amelyeket még ma is élmény hallgatni. S örökké idézett mondatok fűződnek hozzá. Talán a legemlékezetesebb az 1969-os marseillesi vereség idején elhangzott "jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok", amit egy évvel a Varsói Szerződés bevonulása után érdekes volt hallani. Szepesi azonban nem csak focit közvetített. Az 1964-es tokiói olimpia vizilabda döntőjében hangzott el az, hogy "lőj Dömötör,lőj, lőj, lőj! Dömötör, lő, goooól! Goooól! Benn van az ötödik! Jaj... A sírból hoztuk vissza.” Balczó András 1972-es müncheni egyéni győzelme pedig még a kemény riportert is megríkatta, mert akkor végre összejött az öttusa klasszisának az aranyérem.

Hosszan lehetne sorolni még az emlékeket, amelyeknek Magyarország Szepesi révén örülhetett, vagy amelyek miatt szinte országos gyász volt. A jellegzetes hang az utóbbi években megfakult, a riporter megöregedett, de az általa nyújtott élmények örökre megmaradnak. Ezért legenda már életében Szepesi György, akit holnapi születésnapja alkalmából a Népszava is szeretettel köszönt.