Félmilliós kártérítés a kismamának

Félmillió forintos kártérítést ítélt meg a bíróság annak az önkényesen előállított nőnek, akit még 2010 márciusában éjjel kettőkor, hét hónapos terhesen vittek be a rendőrségre, de csak reggel nyolckor kezdték el kihallgatni - közölte az asszony jogi képviseletét ellátó Magyar Helsinki Bizottság. 

A nőt korábban is keresték a rendőrök, hogy kihallgassák, de napközben nem érték el, ezért döntöttek az éjjeli intézkedés mellett. Miután az éjszakát a rendőrségen töltötte és reggel kihallgatták, gyorsan tisztázta magát, a nyomozást meg is szüntették vele szemben.

Bár a rendőröknek tudomása volt arról, hogy a nő várandós, mégis több szabálytalanságot követtek el, olyan fogvatartási szabályokat is megszegtek, amelyek nem csak terhesekre vonatkoznak. Az előállító helyiségbe helyezését megelőzően az egyébként kötelező ruházatátvizsgálását nem egy zárt szobában, hanem az előállító körlet folyosóján történt; a nőt nem vizsgálta meg orvos, mielőtt az előállító helyiségbe helyezték; maga a zárka is nagyon rossz állapotban volt.

A terhes nő panaszt tett, de a rendőrség csak az előállítás hosszának indokolatlanságát ismerte el. Az asszony nem hagyta annyiban, pereskedni kezdett. Ügye eljutott egész a Kúriáig, míg végre a rendőrség 2014-ben azt is elismerte, hogy az asszonyt meg kellett volna vizsgáltatni orvossal az előállító helyiségbe helyezést megelőzően, valamint a folyosón végrehajtott ruházatátvizsgálás is sértette az emberi méltóságát.

A nő ezek alapján indított kártérítési pert a Budapesti Rendőr-főkapitányság ellen. Az elsőfokú bíróság elhúzódó bizonyítási eljárást követően nem jogerősen 500 ezer forint kártérítést ítélt meg a napokban az előállítás indokolatlan hossza és az emberi méltóságot sértő ruházatátvizsgálás miatt.

Szerző

„Már senki se bámulja meg őket”

Publikálás dátuma
2017.02.08. 06:14
Elfogadjuk egymást, ez a lényeg FOTÓ: GÁL GÁBOR
Hatalmas ellenállás fogadta néhány éve a bejelentést, hogy Szilvásváradon fogyatékkal élők számára lakóotthonokat építenek: még aláírásokat is gyűjtöttek a terv ellen. Egy éve annak, hogy több mint húsz sérült ember két házban mégis új életet kezdhetett. Vajon megbékélt-e velük az őket korábban elutasító falu?

- Szeretem a Rozikát. Együtt takarítunk, együtt mosogatunk, este pedig együtt nézünk tévét. A kerti munkában is szokott nekem segíteni, ő gyomlál, én meg nyírom a füvet. Néha veszekszünk, de hát ki nem. Elfogadjuk egymást, ez a lényeg. Ha felmérgel, szoktam neki hangosan mondani, hogy „Te, Rozál!” - erre ő elneveti magát, aztán rendszerint kibékülünk. Ő akarta, hogy együtt járjunk, én meg belementem. Az intézetben volt egy másik barátnőm, tolószékes, mindent megcsináltam neki, tisztába tettem, ugrottam, ha kellett, a lelkemet is odaadtam, aztán végül lecserélt egy húszévesre. Ha neki az kell.… Rozika nem ilyen, benne megbízom, a szekrényemet is ketten tettük rendbe, mert szeretjük, ha minden a helyén van.

Miközben beszélgetünk az ötven éves Száva Istvánnal a fogyatékkal élők szilvásváradi lakóotthonában, szerelmes pillantásokat küld a fotelben vele szemben üldögélő kedvesére, a harminchat esztendős Kovács Rozáliára. Szinte egy szuszra szakad ki belőle az egész sorstörténete. Egy kis Heves megyei faluban, Viszneken született, de sosem élt családban, azonnal csecsemőotthonba, majd az egri gyerekvárosba került. Kisegítő iskolát végzett, majd az andornaktályai és a bélapátfalvi intézetben töltötte felnőtt élete nagy részét. Tavaly januárban aztán gyökeresen megváltozott a élete: tizenegy másik társával együtt átköltözött a két szilvásváradi lakóotthon egyikébe, saját szobája, s fürdőszobája van. Reggel öt órakor kel, hétkor már a helyi buszmegállóban várakozik három másik, hozzá hasonlóan enyhe fokú értelmi fogyatékkal élő lakótársával, hogy átmenjenek a szomszédos Bélapátfalvára, ahol délelőttönként borítékokat ragasztnak, kartondobozokat hajtogatnak, s szivacsokat vágnak méretre. Rozikát, aki értelmileg közepesen sérült, a lakóotthon busza viszi ugyanide, ő nem utazhat egyedül.

István nem szívesen beszél arról, hogyan fogadták érkezésük hírét először a faluban, azt mondja, ő megbocsát, nem akar a rossz dolgokra emlékezni. Pedig 2013-ban, amikor először napvilágot látott, hogy a bélapátfalvi intézetben élőket környékbeli településeken, kis létszámú lakóotthonokban helyezik el, nagy volt a felháborodás. „Ha „ezek” itt lesznek majd közöttünk, hogyan engedhetem ki az unokámat a játszótérre? Kérem, ez egy üdülőfalu, ugye nem akarjuk, hogy a turisták „ilyen” embereket lássanak fel-alá sétálgatni a faluban? Miért pont Szilvásvárad, amikor máshol tele vannak üres lakóházakkal a községek?” - ilyen és ehhez hasonló kijelentések hangzottak el az ügyben rendezett közmeghallgatáson.

A 2014-es választások előtt egy évvel a helyi politikusoknak sem jött jól a negatív fogadtatás: Horváth László, a térség fideszes országgyűlési képviselője első körben visszakozót is fújt, s azt kérte: a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Heves megyei vezetése módosítsa a pályázatot úgy, hogy Szilvásváradon ne legyenek lakóotthonok. A Társaság a Szabadságjogokért ezt követően hívta fel a a figyelmet arra, hogy a lakóhely szabad megválasztása alapvető emberi jog, s amikor politikusok nyomást gyakorolnak az intézet fenntartójára azért, hogy a fogyatékos lakók szabad mozgáshoz való jogát korlátozzák, ezt az alapjogot sértik meg. - A helyi politikusoknak és elöljáróknak éppen az lenne a feladatuk, hogy küzdjenek az előítéletek ellen, és részt vegyenek az előkészítés munkálataiban, nem pedig az, hogy meglovagolják az alaptalan félelmeket – írták.

- Elcsitultak a kedélyek, a „promenádon” már nem téma a lakóotthon ügye – mondja Piller István, a falu gyógyszerésze. Kiss Katalin szerint, aki az egyik lakóotthon közvetlen szomszédságában lakik, mostanra már csak azok ágálnak a fogyatékkal élők ellen, akiknek amúgy se tetszik semmi, s mindenbe belekötnek. A helyi élelmiszerboltban a eladók arról beszélnek: hozzájuk is betérnek olykor, kísérővel vagy anélkül, de sose volt semmi gond velük. Miként egyikük fogalmazott: „megszoktuk őket, itt vannak, s már senki sem bámul rájuk, ha bejönnek az ajtón”.

 Ígérik, gyorsul az integráció
Felgyorsítja a kormány a fogyatékosok integrálását: a korábbi 2041-es dátum helyett már 2036-ra fel kell számolni az ellátásukra szolgáló nagy létszámú intézetet, s élhető, családias környezetet kell teremteni számukra. Ennek érdekében felvételi tilalmat rendeltek el ezeken a férőhelyeken, vagyis az eddigi „klasszikus” ellátási formából kikerülők helyett nem lehet újakat felvenni – jelentette be tegnap Szilvásváradon, az egyik lakóotthonban tartott tájékoztatón Czibere Károly államtitkár.
Jelenleg 23 ezer ember él nagy létszámú intézetekben. Az elavult, rideg férőhelyek kiváltásának első ütemére 2015-ben hatmilliárdos programot indítottak – ezek egyik helyszíne volt a bélapátfalvai kistérség –, s 660 embernek teremtettek új, emberibb lakhatási körülményeket. A második ütemben 35 milliárd jut 4000 ember családias lakóotthonban történő elhelyezésre: civil szervezetek, önkormányzatok és egyházak is pályázhatnak ilyen helyek kialakítására, építésére. A határidő meglehetősen kurtának tűnik: az idén március 31-ig be is kell kell adni az erre vonatkozó pályázatokat.

Szerző

Nincs titkos jövedelem, nincs vagyonvizsgálat

„Az lehetett a vagyonvizsgálatok leállításának oka, hogy már nem voltak olyan szintű eltitkolt jövedelmek, amelyek nagyobb bevételt hoztak volna, mint egyébként az az apparátus, amit kifejezetten a vagyonosodási vizsgálatok miatt kellett fenntartani” – mondta Bánki Erik a Hír Tv-nek, amikor arról kérdezték, miért nem végez már vagyonosodási vizsgálatot az adóhivatal. A gazdasági bizottság fideszes elnöke szerint azért sem érdemes a NAV-nak vagyonvizsgálatokat indítani, mert Magyarországon alacsony a személyi jövedelemadó és a társasági adó kulcsa is, ezért egyre kevésbé éri meg eltitkolni
a jövedelmet.

Egyetlen, korrupcióval kapcsolatos lakossági bejelentés sem érkezett a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) honlapján található forró drótra 2016-ban – tudtuk meg a tárcánál. A korrupcio@nfm.gov.hu címre a korrupciós kockázatokra vagy eseményekre irányuló közvetlen bejelentéseket lehet tenni, akár névtelenül is. A tárcánál elmondták: a 2016-ban beérkezett 110 bejelentés mindegyike kivétel nélkül„ügyfélszolgálati jellegű” felvetést tartalmazott, azaz a levélírók kritizálták a jogszabályokat, közlekedéssel vagy lakossági vásárlással kapcsolatban nyújtottak be panaszt. Mivel a megkeresések egyike sem minősült korrupciós bejelentésnek, azokat értelemszerűen nem továbbították a nyomozó hatóságokhoz – mondták el a tárcánál.

Szerző
Témák
vagyonosodás NAV