Stohl, az ellentétek embere

Publikálás dátuma
2017.02.11 08:45
A házassági leckék középhaladóknak előadásában feleségét megcsaló férjet alakít FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Fotó: /

A saját hazugságaimmal szembesülök, mondta a Válótársak című sorozat kapcsán Stohl András, de mondhatta volna a Házassági lecke középhaladóknak című előadás apropójából is, amiben a Centrál Színházban egy feleségét csaló férjet játszik, aki tényleg úgy hazudik, mint a vízfolyás. Egyik mondata képmutatóbb, mint a másik. Egész mondatfolyamok törnek elő belőle, amelyek valóságtartalma meglehetősen csekély. A Stohl által játszott pasas közben tud mélyen szembenézni, meggyőző arckifejezést vágni, akár ma született báránynak mutatkozni. És valami iszonyatos felháborodást, hatalmas ribilliót produkálni, amikor rájön arra, hogy őt is megvezették. Egészen oda van. Nagy hangon kikéri magának. Egyáltalán nem érti, hogyan is lehet ilyet csinálni, és legfőképpen vele ennyire szörnyűséges dolgot megtenni. Még erkölcsi magaslatról igencsak sértetten papolni is kezd. Kioktat másokat arról, hogy teljes lehetetlenség amit csinálnak, holott ugyanezt hatványozottan megteszi ő is.

Megcsalós, nevettető bohózatról van szó, de Stohl ezer fokon ég egy látszólagos könnyedségben is, hihetetlen energiával játszik, ahogy mindig azt teszi. Munkakutya. Azt is nyilatkozta valahol, hogy a színpadon alig hazudott. Ezt nyugodtan el lehet neki hinni. Mindig előhozza belőle a legjobb énjét a színpad, ahol bőven meríthet a legrosszabb énjéből, felhasználhatja azt a nem éppen keveset, amit megélt.

Ritkaság az, hogy valaki teljesen hétköznapi, eseménytelenül becsületes polgári életet él, és olyan iszonytató dúvad tud lenni a deszkákon, mint amilyen volt Stohl az Úri muriban, a Nemzetiben. Ezt a szerepet ő sok tekintetben megalapozta civilben is. Egy borissza, kiabálós, éjjel-nappal mulató, másokat és magát kikészítő, elállatiasodott alakot játszott, egy antihőst, akinek a szeme se áll jól. Nem véletlen, hogy amikor autóbalesete miatt börtönbe kellett vonulnia, ami ráadásul már nem is az első baleset volt, ami abszolút az ő hibájából bekövetkezett, az Úri murit levették a műsorról addig, míg ki nem szabadult. Ezt nem lett volna aki akárcsak némileg megközelítve őt, utána csinálja. A zsigeri indulat olyan fokon tört elő belőle, hogy az dermesztő, fenyegető volt, tényleg meg lehetett tőle ijedni, hinni lehetett, hogyha ő nekiindul, akkor aztán kő kövön nem marad.

Bessenyei Ferenc volt még ilyen, nem véletlenül osztották rá A dúvad című film címszerepét, és neki is az egyik legemlékezetesebb alakítása az Úri murihoz fűződik. De ő klasszikus hősalkat volt, kimondottan öblös hanggal, jókora termettel, lángoló tekintettel. Stohl hétköznapibbnak látszik nála, nevezhető akár átlagos testalkatúnak, a hangja alapján pedig nem gondolnánk operaénekesnek. Ő a modern kori hős, vagy éppen antihős, aki nem áll piedesztálon, hasonlít hozzánk, és még azokat a balfogásokat is sűrítetten hordozza magában, amiket netán mi is képesek vagyunk elkövetni. Olykor egy hebrencs, egy meggondolatlan ember, aki bizonyos esetekben nem tudott ellenállni az alkoholnak, a kábítószernek, esetleg igencsak megszédül a nőktől, és miattuk netán kalamajkába is keveredik. Ugyanakkor nála odaadóbban, több energiával, átéltséggel és felelősségtudattal kevesen próbálnak. Megszállottan imádja a hivatását, és istenadta tehetség, amiből időnként elherdál valamit, lemegy a pokol legmélyére, a gödör alján köt ki, hogy aztán újra és újra talpra álljon, és felragyogtassa művészetét.

Bár nemrég is szóltak róla bulvárhírek, hogy elhagyta a családját, amiért egyébként nyilván rajong, szakmai szempontból ritka jó formában van. Nála az elhagyás és a rajongás valószínűleg inkább összefér egy emberben, mint másnál. Az ellentéteket képes magában egyesíteni, ezért tud végleteket megjeleníteni a deszkákon. Alföldi Róbert igazgatása idején utolsó rendezésében, a Nemzetiben, a Mephistóban, például olyan formátumos színészt alakított, aki minden talentuma dacára rútul paktál a totálisan elaljasodott hatalommal. Stohl egyszerre tudta megmutatni a méltánylandó tehetséget, és azt a mind pitiánerebbé váló férget, aki érvényesülésért cserébe bármilyen árulásra kész, és akár az ördöggel is szövetséget köt.

Aztán, amikor átszerződött a Vígszínházba, ottani első feladatában, a Danton halála címszerepében, ugyancsak egyszerre volt világrengető forradalmár, aki elszántan hozza új idők új dalait, és vérengzővé váló fenevad, aki számára akár már élvezet is a nyaktiló működése.

A Nemzeti régi érájából mindössze egy produkció él még tovább, Székely Csaba Bányavirág című telibe találó abszurdjában állás nélkül maradt bányászt ad, aki a haverjával együtt szinte már csak abban próbál vigaszt találni, hogy csaknem folyamatosan a föld alá issza magát, ezzel amúgy is lepukkant állapotát módszeresen tovább rongálva. Stohl ismeri a lepusztultság, a reményvesztettség, a teljes kilátástalanság, a letargia ezer árnyalatát. Megint csak a végletek! Jócskán láthattuk celeb műsorban, sikeres menő sztárnak mutatkozni, amikor az rítt le róla, hogy ő a Jani, ki ha ő nem! De egy lélekben teljesen megnyomorított, olyan ember megszemélyesítésére is képes, akitől csaknem elvettek minden életlehetőséget. Hogy aztán esetleg másnap Az Őrült Nők Ketrece című musicalben parádézzon az Átriumban. Vagy az Istenítélet előadásában igazáért példamutatóan, a végletekig kiálló kisembert adjon, aki békésen élt, de betört a lakásába is a hatalom, ezért kénytelen hőssé felmagasztosulni. Szemléletesen mutatja meg azt a döbbenetes folyamatot, ahogy az eredetileg jámbor ember ráébred arra, hogyan akarnak vele és a többiekkel kibabrálni, milyen elvetemülten lidérces, álságos eszközöket alkalmaznak, és, hogy az igazságszolgáltatástól sem lehet sok jót várni. Megmutatja, ahogy az egykor a fejét homokba dugó férfinak mindinkább kinyílik a szeme, és egyre inkább sarkára áll, már közel sem csak magáért, hanem mindazokért, akiket sárba tipornak.

Nehéz elsorolni mi mindent játszik. A Pesti Színházban, A testőrben, könnyed, elegáns, szellemes, a Vígben, a Bűn és bűnhődésben lúdbőröztetően tudathasadásos. Ripsz-ropsz ötven éves lesz. Vitatható személyiség, akiről homlokegyenest ellentétes vélemények is vannak. De nagyszerű színész! Sőt, lassan kimondható, hogy nagy színész.

Szerző
2017.02.11 08:45

Nagyon megjárta a trópusi paradicsom, hogy összeveszett Kínával

Publikálás dátuma
2018.08.19 14:53

Fotó: ONLY WORLD/ GUNTHER DEICHMANN
Egyetlen Kína létezik, Tajvan nem önálló állam – aki ezt elfelejtené, azt a pekingi kormány emlékezteti rá, például a turizmus tönkretételével.
Üres hotelek és tétlenül veszteglő turistahajók jelzik a csendes-óceáni Palauban, hogy jár az az ország, amely rosszul dönt egy súlyos világpolitikai kérdésben: az apró szigetország (az államot 241 sziget alkotja, amelyből 12 lakott) ugyanis egyike annak a maroknyi országnak, amely Tajvant (vagyis a Kínai Köztársaságot) ismeri el hivatalosan Kínaként, nem pedig a nagy testvért, a Kínai Népköztársaságot – márpedig az „egy Kína” elv szerint Tajvan hivatalosan nem létezik, csak egy kínai tartomány. Ezek a tévelygőket – 18-an vannak még, a Dominikai Köztársaság és Burkina Faso idén májusban szakította meg a kapcsolatot Taipeijel – Peking folyamatosan nyomás alatt tartja, így történt ez Palau esetében is – mondták el helyiek a Reuters hírügynökségnek. Ennek leglátványosabb lépése az volt, hogy tavaly megtiltották a turistacsoportok utazását a mikronéziai szigetországba – ami rögtön 55 ezer látogatóval kevesebbet jelentett, az évi 122 ezer turista 45 százalékát. Tajvanról pedig csak 9 ezren érkeztek, vagyis nem tudják pótolni a kiesést. Jeffrey Barabe, az egyik üres hotel tulajdonosa meg van győződve róla, hogy mindez szándékos volt: hagyták, hogy felfusson a turizmus, helyi viszonylatban jelentős pénz áramlott be, sőt, kínai befektetők építettek szállodákat és éttermeket – aztán egyszer csak törölték a charter járatokat és elvágták Palaut a bevételektől. Hasonló, turisztikai fegyverrel élt már Kína Dél-Korea esetében: amikor Szöul úgy döntött, amerikai rakétavédelmi rendszert telepít, megtiltották a kínai turisták beutazását.
2018.08.19 14:53

Meglepetések érhetnek, ha tévét nézünk az ünnepen

Publikálás dátuma
2018.08.19 12:33

Fotó: rtlklub.sajtoklub.tv/
„Talán már a mostani hosszú hétvégén is az lehet a nézőknek ünnep, hogy be sem kapcsolják a tévét. A műsorokat elnézve ez sem lenne meglepő.”
Nemzeti ünnep, vagy össznemzeti tévénézés. Ez a dilemma március 15-én, vagy október 23-án éppúgy felbukkan, mint most, augusztus 20-a alkalmából. A hatalmat minden tekintetben kiszolgáló, egykor közszolgálatinak indult, ma már csak annak csúfolt tévéknek persze nincs sok választásuk. Az M1 hírcsatorna, a Duna TV és a Duna World már csak azért is kénytelen nyomon követni az ünnep eseményeit, nehogy a politikusok fontos üzenetei ne jussanak el a széles néprétegekhez. Az más kérdés, hányan nézik ezeket az – általában – élő közvetítéseket, de végül is nekik a nézőszám úgysem számít. A kereskedelmi adók viszont ilyenkor beleadnak apait-anyait, hogy kiszolgálják a közönséget. Úgy tesznek, mintha az egész ország a készülékek előtt ülne, s nekik csak az a dolguk, hogy jobbnál-jobb filmekkel szórakoztassák a nagyérdeműt.
Az alkotmány, az új kenyér egykori, Szent István újjáéledt mostani napja is eme megosztás jegyében telik a tévékben. Jó hazafiak, hívők és Orbán-hívek már reggel fél 9-kor láthatják az ünnepélyes zászlófelvonást, aztán végigkísérhetik a tisztavatást, a légi és vízi parádét, megnézhetik, kik kapják idén a Szent István Rendet, délután szemtanúi lehetnek a Szent Jobb körmenetnek, a nap betetőzését pedig a Budavári Palotakoncert című operett-gála jelenti a Dunán. Amikor meg épp nem történik semmi, az ünnephez méltó filmekkel próbálják maradásra bírni őket. Bizonyára kevesen tudnak ellenállni e kínálatnak. Ha véletlenül mégis kezükbe kerülne a távirányító, bőséggel ütközhetnek magyar filmekbe. A TV2 délután például leadja Várkonyi Zoltán immár klasszikus Egri csillagokját, utána pedig a Macskafogót. Az M3-on este az István király című 1992-es magyar tévéjáték (nem a musical) látható, az RTL Klubon éjszaka pedig a Csak szex és más semmi című vígjáték. A többiek már bevált amerikai filmekkel keresik a nézők kegyeit. Ami azért érthető, hiszen az ünnepnap sem múlhat el reklámok nélkül, márpedig azokat közönségvonzó műsorok között tanácsos leadni.
Csak a sorozatok és szappanoperák hívei maradnak hoppon, ahogy az már ilyesfajta ünnepi alkalmakkor szokásos. Hétfő lévén a Dunán következne a Kártyavár újabb epizódja, de nem jön, egy hetet várni kell rá. Nem lesz Barátok közt, valamint Éjjel-nappal Budapest sem az RTL-n, valamint Jóban-rosszban a Super TV2-n. Még a Cool-on is elmarad az örök délutáni program, a Cobra 11 című, egyébként remekül megcsinált német krimi-sorozat néhány folytatásának ismétlése. Jó hír viszont e film kedvelőinek, hogy a következő vasárnaptól már vadonatúj részek láthatók az RTL Klubon: a 22. évad epizódjait kezdik vetíteni és várhatóan újabb bravúrosan felvett autópályás üldözések és tömegkarambolok színesítik a jól kitalált történeteket.
És nem ez az egyetlen meglepetés a jövő heti kínálatban. Ugyancsak az RTL Klubon szombat és vasárnap kora délutánonként lesz látható egy 1986-ban forgatott és világszerte vetített sorozat. A simlis és a szende hozta meg Bruce Willisnek az első átütő sikert. Pedig akkor még - a Taxisofőr egyik főszereplőjeként - a női főhős, Cybill Shepherd sokkal ismertebb volt nála. Kettejük remek játéka mellett szellemes ötletek, humoros párbeszédek jellemzik ezt a krimit, amely indulása után nem sokkal megkapott szinte minden jelentős tévésorozat-díjat (Emmy, Golden Globe). Ennél is váratlanabb viszont a TV2-ben esedékes változás. A jövő héten ugyanis - a Tények után - főműsoridőben azonnal jó filmeket vetítenek: bevált, sikeres hollywoodi alkotásokat. Látható lesz a Beverly Hills-i zsaru mindhárom része - Eddie Murphyvel. Megismétlik a Krokodil Dundee két részét, sőt műsorra tűzik még a Csonthülye című dél-afrikai vígjátékot is.
Nem valószínű, hogy ezekkel igyekeznek ellensúlyozni az RTL Klubon menő sorozatokat, mert azokkal úgysem tudnak - a jelek szerint talán már nem is akarnak - versenyezni. Viszont úgy látszik, egyelőre feladták az egész nyarat végigkísérő próbálkozásukat, hogy saját gyártású ál-vetélkedőkkel igyekezzenek magukhoz vonzani a nézőket. Előbb Kasza Tibor játékvezetésével két celeb próbálta - általában sikertelenül - hat hosszú fordulón át kitalálni, hány éves az eléjük állított személy. De nem ez volt a mélypont, hanem az utána következő Extrém Activity, amelyben Ábel Anita irányításával ugyancsak celebek szenvedtek a kitalálandó feladatok dzsungelében. Náluk csak a nézők szenvedtek jobban, hiszen ez a játék (?) egy-két este még akár lehet is szórakoztató, de minden hétköznap egy kicsit (nagyon) sok.
Attól tartunk azonban, hogy a pihenő nem tart sokáig. A nagy kereskedelmi tévék egymást felülmúlva - néha egymás orra elől - vesznek külföldön bevált licensz-műsorokat, hogy aztán a hazai környezethez applikálva azokat, szórakoztassák (hülyítsék) a nagyérdeműt. Így azon sem lehetnek meglepve, hogy a nézők lassacskán megtanulnak válogatni a műsorok között és mindig a kezük ügyében van a távirányító. A nagy hírveréssel beharangozott durranásokról meg előbb-utóbb kiderül, hogy nem nagyok és még kevésbé durranások. Talán már a mostani hosszú hétvégén is az lehet a nézőknek ünnep, hogy be sem kapcsolják a tévét. A műsorokat elnézve ez sem lenne meglepő.
2018.08.19 12:33