LMP-évértékelő - Viharjelentés a Szív utcából

Az évértékelő eredetileg egypárti műfaj volt nálunk – a Fidesz és vezetője olyan régen csinálja, hogy már évek óta nem nagyon tud újat mondani (nem az értékelhető események fogytak el, hanem az orbáni kommunikáció paneljeiről derült ki, hogy véges számban állnak rendelkezésre). Az LMP viszont még csak most kezdte, és szombaton rögtön duplázott: a két, frissen újraválasztott pártelnök külön-külön kommentálta a közelmúltat, méghozzá a párt természetes közegéből, a romkocsma-övezetből kiszakadva, egy külső-terézvárosi rendezvényhelyszínen.

Maga a hely kicsi volt, a négyzetméter-arányos tömeg viszont jelentős, a gyorsreagálású sajtó például gyakorlatilag teljes létszámmal kivonult. A nolimpiás aláírásgyűjtésből érkező szónokok közül Szél Bernadett az emelkedettebb, világnézet-kifejtős, időben is nagyobb léptékű megközelítést választotta, Hadházy Ákos pedig a 2016-os esztendőt jellemző egyedi momentumokat elemezte az ő politikusként sajátos, de az utcai beszélgetéseket figyelve egyre általánosabb látószögéből. A női pártelnök szerint az országban a hangulat a 80-as évek elejét idézi: látszatrend van és látszatjólét, igazán jól csak azok élnek, akik időben rátették a kezüket a közösre. -Egyik kormány sem adta meg a lehetőséget, hogy az ország a legtöbbet hozza ki magából. A magyar vállalkozásokat versenyhátrányba hozták a multikkal szemben, a vidék legnagyobb problémája ma a kisgazdaságokat és kisegzisztenciákat tönkretevő Fidesz, az emberek már a rendszerváltás utáni évekért is joggal kérhetnének kárpótlást – sorolta a gondokat, arra a következtetve: teljes sorcserére van szükség a változáshoz, és közben valahogy az elveszett bizalmat is vissza kell szerezni.

Az állatgyógyász Hadházy Ákos erre receptet is kínált: szerinte a politikusokat a hazudozásért, a lopásért, az ígérgetésért és a veszekedésért utálják, vagyis ezekről kellene leszokni. A két pártvezető diagnózisa megegyezett: depressziós a társadalom (az ellenzék is) miközben mindenki tisztában van vele, hogy a magyar történelem legnagyobb, államilag szervezett lopássorozata zajlik. A kormány értékrendje elszakadt a valóságtól: tavaly év végén pár nap alatt 300 milliárd forintot szórtak ki olyan nevetséges célokra, mint a miniszterelnök dolgozószobájának bebútorozása – ennyiből meg lehetett volna duplázni az összes ápoló és orvos fizetését. -A szegénységből egyedül munkával nem lehet kitörni, jó minőségű oktatásra is szükség van. Azért az autóért fizetnek sokat, amelyik sokat tud, és ez a munkaerőre is igaz – hangsúlyozta. Az ellene is irányuló kormányzati lejáratásokról szólva igazi közönségsikert aratott egy Antall József-idézettel: a volt miniszterelnök édesapja mondta, hogy ha az Alpoktól keletre az embert nem akasztják fel, a többi részletkérdés. Félni csak Orbánéknak van okuk, és félnek is: a Várban, ahol „egy új várat építenek a miniszterelnöknek" (az árakat tekintve mindenképpen), minden talicska betonra jut három rendőr meg egy TEK-es, és mindenütt bombákat keresnek.

Zárásként idézett egy falun élő, néggyermekes polgári családanyától („a Fidesz elsődleges célcsoportjától") kapott levélből: „Elegünk van abból, hogy a gyerekeink ócska tankönyvekből tanulnak, a szüleink lerohadt kórházakban halnak meg, a rendőr pedig kirabol az utcasarkon, amikor képtelen indokokkal szab ki a kerékpárját toló emberre akkora büntetést, amiért egy közmunkás egy hónapig dolgozik". Hadházy szerint az országban most nem a bőség nyugalma, hanem vihar előtti csend érzékelhető, és minél hosszabb a várakozás, annál nagyobb lesz az égszakadás a végén. A közönség elégedett reakcióiból ítélve ezzel úgy sikerült újrakereteznie az egész ellenzéki térfelet uraló bénultságot, hogy közben – a saját maga által támasztott feltételnek megfelelve – sem hazudozásba, sem irracionális ígéretekbe nem kellett belemennie.