Wilders betiltaná az iszlámot

Geert Wilders, a holland Szabadságpárt vezetője azt tervezi, esetleges választási győzelme esetén betiltja hazájában az iszlám vallást.

„A muzulmán ideológia talán a nemzetiszocializmusnál is veszélyesebb" – hangoztatta a jobboldali radikális, populista párt elnöke a közszolgálati televízióban. Javaslata szerint be kell tiltani a németalföldi államban a Koránt éppen úgy, mint a mecseteket. Wilder az első jelentős interjúját adta az állami NOS csatornának a március 15-én esedékes parlamenti választás közeledtével. A PVV-nek minden esélye megvan arra, hogy megnyerje a voksolást. A Peil iroda február 5-én közzétett felmérése szerint a Szabadságpárt 32 mandátumot szerezhet. Ugyanezen iroda január 22-én és 29-én is 33-33 mandátumot jövendölt Wilders pártja számára.

Az Ipsos szerint ugyanakkor a jobboldali politikai erő 28 mandátumra tehet szert, ami 4-gyel több a jelenlegi kormánypárt, a liberális VVD 24 mandátumánál. Wilders amolyan minden mindegy alapon kampányol, mivel minden parlamenti párt kizárta a vele való együttműködést, s esélye sincs arra, hogy megszerezze az abszolút többséget a 150 tagú törvényhozásban.

Wilders azt követelte, hogy a PVV esetleges választási győzelme esetén vegyék be a koalícióba saját pártját. „Ha tényleg naggyá akarják tenni a Szabadságpártot, ahogy azt a közvélemény-kutatások sugallják, akkor megkerülhetetlen politikai erővé kell tenni" – közölte. Jelenleg 12 mandátummal rendelkezik a párt a törvényhozásban.

Hollandiában a 17 milliós lakosság mintegy hat százaléka iszlám hívő. Brit mintára ő is kilátásba helyezne referendumot a németalföldi államnak az Európai Unióból való kilépéséről. Egyben a határellenőrzések visszaállítását is követeli.

Szerző

Adele esélyt sem adott

Publikálás dátuma
2017.02.13. 09:11
FOTÓ: Getty Images, Philipp Schmidli
Visszafogott lázongás, szabadságharcosok, nagy győztesek, beégések és hoppon maradottak: ilyen volt az 59. Grammy-gála.

Van valami végtelenül szürreális és skizofrén a világ legrangosabbnak mondott zenei díjában. Mivel még az összevonások után is több kategóriában osztják ki, mint ahányan egy átlagos amerikaifutball-csapat keretében játszanak, a show-t két részre bontják. Az első etap – komoly- és világzene, dzsessz, technikai díjak – egy kisteremben zajlik, és kísértetiesen emlékeztet az iskolai évzárók azon szakaszához, amikor az igazgató fásult hangon sorolja, ki miért kap könyvjutalmat.

Ezzel szemben a fő kategóriák körítése: 95.000 négyzetméter szőnyeg, 10.000 yard textil és több mint 1000 világítótest, 60 büfé, méregdrága ruhákban grasszáló sztárok, műsorvezetőként pedig James Corden. Na, ezt nem lehet élőben követni a hivatalos honlapon.

Az idei gála amúgy könnyen összefoglalható: Adele és David Bowie mindent vitt (öt-öt díj), Beyoncé és Rihanna hoppon maradt. Adele másodszor nyeri meg az év albumáért járó díjat – idén a 25-ért, öt éve a Rolling In The Deepért vihette haza. A brit énekesnő beszédében elegánsan igyekezett elsimítani a Grammy körül fellángolt balhét: sokan, köztük a két díjat is bezsebelő Drake azért maradtak távol, mert szerintük csak a zsűri kis kedvenceinek van esélyük, az afro-amerikai előadókat viszont mellőzik. Adele – részben talán épp ezért – Beyoncét méltatta: „Elnézést, de egyszerűen nem fogadhatom el ezt a díjat. Beyoncé az életem művésze, és az ő lemeze, a Lemonade, amely szintén jelölt volt, monumentális. Te vagy számunkra a fény.Ugyanazokat az érzéseket váltod ki belőlem, a barátaimból, a fekete barátaimból is: erőt adsz mindannyiunknak. Te vagy az idolom.”

David Bowie utolsó, múlt januári halála előtt csupán napokkal megjelent lemeze öt szobrocskát kapott, ezzel holtversenyben a második legtöbb elismerést gyűjtötte be – még ha ezek egy része kevésbé fajsúlyos kategóriákból származik is.Beyoncét mindenütt kiütötte Adele, de még a zenés film kategóriájának díját is elhalászta a Lemonade-hez készült videósorozata elől a Ron Howard rendezte Eight Days A Week The Touring Years című Beatles-film.A várandós énekesnő viszont tett róla, hogy senki ne sajnálja le: aranyba burkolt anyaistennőként lépett színpadra némi Szűz Mária-áthallással, és lehengerlő show-t csinált. Vanessa Williams ujjongott is Twitteren, mondván: amikor sok éve ő lépett fel terhesen, szabályosan takargatták a pocakját, és ezért a változásért hálásak lehetünk Beyoncénak.

Mások nem voltak ilyen összeszedettek: Lady Metallicával közös fellépésén bekrepáltak a mikrofonok, így metál helyett bizarr pantomimet kaptunk. Adele-nek nincs szerencséje a grammys előadásokkal: legutóbb a mikrofon tréfálta meg, most annyira izgult, hogy csúnyán belebakizott George Michael Fastlove című számába, ráadásul sikerült eltörnie az egyik arany gramofonját. Bruno Mars a 2016-ban elhunyt Prince-t idézte meg – a Twitter rossz nyelvei szerint az Uptown Funk előadója igazából mást sem tesz egész életművével.

Ahiphop-vonal szállította a politikai kontentet: A Tribe Called Questa We The People című dalt adta elő, amelynek refrénje tulajdonképpen Trump ars poeticájának kigúnyolása: „Fekete srácok, mindannyian / Mennetek kell / Ti, mexikóiak, valamennyien / Mennetek kell / Hé, ti csórók / Mennetek kell / Muszlimok és melegek / Utálunk benneteket / Úgyhogy ti rosszfiúk, húzzatok innen”. Busta Rhymes „Narancs ügynökként” utalt Trumpra, ironikusan megköszönve neki, hogy életben tartja a gonoszat. A produkció végén azt üvöltötték a mikrofonba: Resist! Resist! – azaz: álljatok ellen!

„Köszönjük, Obama” feliratú pulóverben vette át első díját az est nagy nyertese Chance The Rapper, akinek Coloring Book című lemeze az első Grammy-jelölt, amely csak streaming formátumban jelent meg. Chance tehát úgy nyert négy díjat, hogy nincs lemezkiadója. „Az önállóság: szabadság!” – harsogta a mikrofonba a rapper.

Aranyos volt a legjobb popduó díját nyerő 21 Pilots: alsógatyában vonult színpadra. Amikor ugyanis suhancként Grammy-gálát nézték boxerben a tévé előtt, megfogadták, ha egyszer Grammyt nyernek, így veszik majd át. Hozzátették: a gyerekek közül, akik most a tévé előtt ülnek, ott vannak a jövő Grammy-díjasai.Csak ki kell várniuk: a Megadethnek például huszonegy jelölés után sikerült végre nyerni metál kategóriában. 

A nem könnyűzenei kategóriákban idén nem voltak meglepetések – hacsak az nem, hogy Yo-Yo-Ma világzenei díjat kapott. John Scofield kettőt is nyert, John Williams begyűjtött egy újabb gramofont az Ébredő erő filmzenéjéért, Steve Reich a legjobb kamarazenei, Penderecki a legjobb kórusmű kategóriájában aratott diadalt. A legjobb nagyzenekari előadás A Bostoni Szimfonikusok Sosztakovics-lemeze lett Andris Nelsons vezényletével.

Az év operafelvétele a Los Angeles-i Opera produkciója,John Corigliano The Ghosts Of Versailles című műve lett. Megosztott Grammyt kapott a legjobb vokális szólóalbum kategóriában Dorothea Röschmann Schumann & Berg című, illetve Ian Bostridge Shakespeare Songs című albuma.A legjobb kortárs kompozíció díját Michael Daugherty vihette haza Tales Of Hemingway című művéért.Ennek az átadónak Margaret Choadott egy kis pezsgést: a humorista ugyanis nemes egyszerűséggel azt kiabálta a mikrofonba: cseszd meg, Donald Trump.

Témák
Grammy-díj Adele

Kirajzolják az életünket

Publikálás dátuma
2017.02.13. 06:49
A tárgyválasztás képes jellemezni az adott használót FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
“Írjunk össze száz tárgyat, ami jellemez minket, majd szűkítsük le a listát húszra!” - ezt a feladatot kapta a Budapesti Metropolitan Egyetem öt hallgatója, akik egy szemeszteren át együtt dolgoztak a Néprajzi Múzeum négy kutatójával. A mai, valóban mindennap használt tárgyak megértése, bemutatása a Mindenkinek ismerős dolgok című kiállítás célja, és az, hogy valóban meg is lássuk ezeket a tárgyakat. Elgondolkodjunk azon, hogy csak használjuk ezeket vagy kötődünk is hozzájuk, hogyan választjuk ki a számunkra fontosakat, mit mond el valakiről, hogy milyen tárgyakat használ nap mint nap.

Vannak olyanok, akik számára a tárgyak mindennél fontosabbak, érzelmeket és emlékeket kapcsolnak hozzájuk. Másoknak egyáltalán nem számítanak, halmozásukat feleslegesnek tartják. Bármelyik kategóriába is tartozunk, nélkülük nem tudunk létezni, de ismerősségük és megszokottságuk láthatatlanná is teszik őket. Kiállítótérbe kerülve viszont nemcsak kiemelkednek, hanem értelmezést is követelnek.

Miközben a tárlat a hétköznapi tárgyakról szól, látható az is, hogy a tárgyválasztás képes jellemezni az adott használót. A tárgyakkal körül lehet írni embereket és generációkat (utóbbit például a fesztiválkarszalaggal és annak hordásával), és ez nemcsak a fogyasztói társadalomra igaz, amelyben a birtoklás csoportokhoz sorolja az egyéneket. Kirajzolják egy ember mindennapi életét a megszokott tárgyak, mint egy pizzás doboz vagy toll, de olyan kakukktojások is felbukkannak, mint egy saját készítésű hátvakarógép vagy egy kövirózsa, ami egyetlen élő „tárgyként” szerepel a kiállításon.

A hallgatók közül volt, aki időben haladt és vette sorra, hogy eddigi élete során mi volt számára fontos egy-egy korszakában vagy kísérte eddig végig, valaki összeírta, hogy milyen tárgyakat fogott meg egy átlagos napon, más abból indult ki, hogy mi található a táskájában. Ezeket rendezték kategóriákba, a címkékkel nehezen felruházható tárgyak pedig fantáziakategóriákat kaptak. A kiállítótérbe került darabokról személyes történeteket is írtak. A közös munka során kiderült, hogy nemcsak összeszedni nehéz ezeket a tárgyakat, hanem személyességük miatt beszélni is róluk, így a munka nem volt mentes a kiborulásoktól sem.

A kiállításon ez már nem látszik. Könnyen befogadható, áttekinthető, jó értelemben véve egyszerű és lelkes. Megvan az esélye, hogy a látogató máshogy tekint utána a tárgyakra: visszaemlékszik a történetükre, átpakolja a táskáját, vagy ami nem is annyira egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik, maga is megpróbál összeírni egy százas listát. Február 15-én, szerdán tárlatvezetéssel nézhető meg, a február 17-i finisszázson külön programmal várják a látogatókat, minderről a projekt Facebook-oldalán lehet tájékozódni.