Kis híján gyilkolt a légpuskával egy 15 éves

Célzott lövést adott le légpuskájával egy nőre egy 15 éves fiú Miskolcon, az ügyészség életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt emelt vádat ellene - közölte a vádhatóság.

A tájékoztatás szerint a fiú és barátai egy engedély nélkül tartható, lőfegyvernek nem minősülő légpuskával konzervdobozokra lövöldöztek. A lövések hangjára nézett ki a szomszéd ház ablakán egy 21 éves nő, akinek tízéves öccse is a fiúkkal játszott.
A fiatalkorú vádlott ráfogta a nőre a légpuskát, és azt mondta, "lelőlek", majd mintegy tíz méterről célzott lövés adott le rá. A lövedék keresztülhaladt a nő tüdején. Sérülése életveszélyes volt, a fiú ijedtében elszaladt.
Az ügyészség életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt emelt vádat ellene.

Szerző

Meghalt Szalay Zoltán fotóriporter

Publikálás dátuma
2017.02.14. 12:36
FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Életének 82. évében elhunyt Szalay Zoltán, a magyar fotóriporterek doyenje, képszerkesztő - tudatta a család. A közlés szerint Szalay Zoltánt kedden hajnalban otthonában érte a halál. Temetéséről később intézkednek.

Szalay Zoltán a Fővárosi Fotó riportosztályánál 1954-ben lett fotós. Később dolgozott fotóriporterként a Rádióújságnál, a Tükörnél, képszerkesztőként, rovatvezetőként a Magyar Hírlapnál, a Kurírnál és a Blikknél is. 1995-től szabadúszó fotóriporterként tevékenykedett. Oktatott a MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskolában és a Kaposvári Egyetemen is. A Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás szellemi atyja, ötletgazdája és harminc éven át - kisebb megszakítással - a kiállítások rendezője volt. Kiemelkedő tehetségét számos hazai és külföldi kiállításon bizonyíthatta. Munkásságát elismerték egyebek mellett Táncsics Mihály-díjjal (2000), Pulitzer-emlékdíjjal (2000), a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével (2008).

Göncz Árpád az Ilyenek voltunk című Szalay-album bevezetőjében így írt: „Jó, ha tudjuk: ezeknek a képeknek nem csupán a nézői vagyunk, nem csak a tárgyai vagyunk, hanem az alkotói is. Mint az életünknek, ami megfoszthatatlanul a mienk.”

- Fura tiltások, fura korlátok nehezítik a közlést az újságíró és a fotós számára. Részben a politikusok húzzák meg ezeket a határokat, részben az újságok számára túlélést jelentő hirdetők. Szóval a sajtó sohasem lehet teljesen szabad, de lehet kemény, kritikus hangú, és olykor még a történelmet is befolyásolhatja. Gondoljunk csak a Watergate-botrányra – válaszolta a közlési határokat feszegető kérdésére a Népszabadságnak, két évvel ezelőtt adott interjújában. - Ezért nem lennék fotóművész, miképpen, erkölcsi okokból paparazzi sem. A fotóművészetnek van persze létjogosultsága, csupán nem szeretem, mint uralkodó irányzatot. Szerintem jó képet csinálni maga a művészet. Én mindig azt mondtam: Nézz, láss, gondolkodj, majd exponálj. És akkor jó kép születik.

Szalay Zoltán számára mindig a jó kép volt a legfontosabb, ennek rendelt alá mindent. Csak ez számított. Komoly szakmai tudása mély emberismerettel párosult. Halálával a hazai fotóstársadalom elvesztette egyik iskolateremtő mentorát, a fotóriporterek közösségének elismert és sokak által kedvelt tagját. Hiányát ma még fel sem tudjuk fogni.

Szerző

Meghalt Szalay Zoltán fotóriporter

Publikálás dátuma
2017.02.14. 12:36
FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Életének 82. évében elhunyt Szalay Zoltán, a magyar fotóriporterek doyenje, képszerkesztő - tudatta a család. A közlés szerint Szalay Zoltánt kedden hajnalban otthonában érte a halál. Temetéséről később intézkednek.

Szalay Zoltán a Fővárosi Fotó riportosztályánál 1954-ben lett fotós. Később dolgozott fotóriporterként a Rádióújságnál, a Tükörnél, képszerkesztőként, rovatvezetőként a Magyar Hírlapnál, a Kurírnál és a Blikknél is. 1995-től szabadúszó fotóriporterként tevékenykedett. Oktatott a MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskolában és a Kaposvári Egyetemen is. A Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás szellemi atyja, ötletgazdája és harminc éven át - kisebb megszakítással - a kiállítások rendezője volt. Kiemelkedő tehetségét számos hazai és külföldi kiállításon bizonyíthatta. Munkásságát elismerték egyebek mellett Táncsics Mihály-díjjal (2000), Pulitzer-emlékdíjjal (2000), a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével (2008).

Göncz Árpád az Ilyenek voltunk című Szalay-album bevezetőjében így írt: „Jó, ha tudjuk: ezeknek a képeknek nem csupán a nézői vagyunk, nem csak a tárgyai vagyunk, hanem az alkotói is. Mint az életünknek, ami megfoszthatatlanul a mienk.”

- Fura tiltások, fura korlátok nehezítik a közlést az újságíró és a fotós számára. Részben a politikusok húzzák meg ezeket a határokat, részben az újságok számára túlélést jelentő hirdetők. Szóval a sajtó sohasem lehet teljesen szabad, de lehet kemény, kritikus hangú, és olykor még a történelmet is befolyásolhatja. Gondoljunk csak a Watergate-botrányra – válaszolta a közlési határokat feszegető kérdésére a Népszabadságnak, két évvel ezelőtt adott interjújában. - Ezért nem lennék fotóművész, miképpen, erkölcsi okokból paparazzi sem. A fotóművészetnek van persze létjogosultsága, csupán nem szeretem, mint uralkodó irányzatot. Szerintem jó képet csinálni maga a művészet. Én mindig azt mondtam: Nézz, láss, gondolkodj, majd exponálj. És akkor jó kép születik.

Szalay Zoltán számára mindig a jó kép volt a legfontosabb, ennek rendelt alá mindent. Csak ez számított. Komoly szakmai tudása mély emberismerettel párosult. Halálával a hazai fotóstársadalom elvesztette egyik iskolateremtő mentorát, a fotóriporterek közösségének elismert és sokak által kedvelt tagját. Hiányát ma még fel sem tudjuk fogni.

Szerző