Feladta

Szomorúan értesültem arról, hogy Sándor Mária bedobta a törülközőt, kivonul a közéletből. Feladta a kilátástalan harcot.

Nincs értelme tovább küzdeni. Belefáradt az egészbe. Mindig is becsültem ezt az asszonyt, aki ápolta a rábízott betegeket, s közben kemény háborút vívott a lelketlen bürokráciával, az embertelen kormányzattal a jobb egészségügyért, a kórházakban uralkodó balkáni állapotok felszámolásáért. Ha kellett, petíciót nyújtott be az illetékes államtitkárságának, ha kellett, tüntetést szervezett az egészségügyiek jobb bérezése, jobb munkahelyi körülményei érdekében.

Nem csodálkozom, hogy depressziós lett, megértem őt, nincs értelme a konfrontálódásnak. Mostantól szegényebbek lettünk egy mély érzésű, igaz emberrel, aki sosem tartotta a saját érdekét fontosabbnak a köz érdekénél. Sándor Mária megtört, de ezért nemcsak a kormány a felelős, hanem mi is, a széles társadalom, amiért engedtük, hogy így legyen. Mert nem adtunk nagyobb támogatást neki, mert birkamódra megszeppenten kihátráltunk mögüle. Megérdemeljük a sorsunkat. Szégyellhetjük magunkat!