Az Egri Törvényszéken szerdán tanúk meghallgatásával folytatódott az a per, amelyben J. Médeát és férjét különös kegyetlenséggel, 14 életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettével vádolják.
A Kiarát kezelő gyöngyösi gyermekorvos azt mondta: hét hónapos koráig meglehetős rendszerességgel látta a kislányt, aki addig megkapta a kötelező védőoltásokat. Utoljára 2015 júliusában vitték el hozzá, amikor az ilyen korú gyerekeknél átlagosan elfogadható súlyánál nagyjából másfél kilogrammal volt kevesebb: akkor 7 kilogrammot mutatott a mérleg.
Ezt követően azonban személyesen már nem jelentkeztek nála a szülők, az anya vagy sms-t küldött, vagy telefonált, s előbb családi okokra, majd különféle betegségekre hivatkozva kibújt a kötelező oltások, szűrővizsgálatok alól. A doktornő később telefonon és személyesen is rendszeresen próbálta elérni a családot, s amikor ez sikertelen maradt, március vége felé a gyámhatóságnál jelezte, hogy az anya és az apa nem működik együtt, a kislány nem kapta meg az oltásokat, s ő maga orvosként a gyereket nem tudja ellátni. Erre a levélre majdnem két hónappal később (!), a kislány halála előtti napon kapott viszontválaszt a gyámhatóságtól, ennek tartalma azonban már nem befolyásolta a történteket.
A gyerekorvos vallomásából kiderült: számos gyógyszert, tápszert felírt a gyereknek, azt azonban nem tudta ellenőrizni, hogy ezeket ki is váltották, s be is adták neki. Korábban a társadalombiztosítási rendszerben a házi és gyerekorvosoknak volt joguk a receptek nyomon követésére, ezt azonban számára ismeretlen okból később letiltották.
A bíró ezt követően azt kérdezte az orvostól: miután tudott arról, hogy a szülők visszautasították a védőnői ellátást, majd többszöri ígérgetés és kifogáskeresés után hozzá sem vitték a gyereket, sőt, 2015 júliusától 2016 májusáig semmilyen szakember nem látta a gyereket, miért nem tett semmit? A gyerekorvos erre azt válaszolta, a gyógyítás a bizalmon alapszik, ő maga mindig várta, hogy a szülők megjelennek, jóhiszemű volt, s ma is az.
Megszólalt a védőnő, aki korábban az idősebbik kislány, Kincső ellátását felügyelte, de megszakították vele a kapcsolatot. Ő folyamatosan jelezte a szociális ellátószervek felé, hogy a gyerek fejlődésében – mozgásában és mentálisan – is visszamaradt, ám a család ezt zaklatásnak ítélte. Kiara esetében már akkor lemondtak a védőnői ellátásról, amikor J. Médea terhes lett vele, s később sem keresték a kapcsolatot. A védőnő kétségbeesetten próbálta felhívni a különféle hatóságok figyelmét arra, hogy baj van a családdal, de ezek a jelzések rendre elakadtak a bürokrácia útvesztőjében.
