Rövidnadrágos bűnözők

Nem sajtóhiba: rövidnadrágos emberkékről, elemista korúakról van szó. Egy tíz- és tizenkét éves fiúról, akik a Márton-hegyi út 2. szám egyik lakásajtaját törték fel ügyes furfanggal s onnan gyűrűket, karórát zsákmányoltak.
Olcsó és romantikus megoldás lenne megkondítani a vészharangot a fiatal korosztályok erkölcsei fölött. Tíz-tizenkét éves ifjúságunk zöme elsősorban gyerek, minden szépre és nemesre fogékony, tiszta lelkű gyerek, telve tettvággyal, kalandvággyal, ugyanakkor tudásszomjjal és játékossággal, mint minden nép tizenkét évesei.
Keserű gondolatok kergetik egymást az ember agyában, olvasva a Mártonhegyi úti esetet. Néhány éve még sajtónk kedvelt csemegéi közé tartozott a turkálás - más országok, elsősorban a nyugati államok gyermekbűnözési statisztikáiban. Hasábokat írtak össze az amerikai »comic«-sok lélekmérgező hatásáról. Mégsem ártott volna többet söpörni a mi portánk előtt ebben az ügyben. Az 1949 óta nem emelkedő, hanem lényegében süllyedő életnívó, a szülői otthonokban tapasztalható szétziláltság, az elégedetlenség és a nyugtalanság légköre nem bizonyult jó nevelőnek. S ahogy felnőttek a Veres Péter megfogalmazásában »Ibolyaként« tipizált »rossz asszonyok«, felnőttek a jobb sorsra érdemes rossz gyerekek is, akiknek a régi értelemben vett erkölcs helyett nem adott újat a mi társadalmunk, újat, szebbet, tisztultabbat.