„Szomorúnak és veszedelmesnek tartom, ahogy Antall Péter a lánnyal beszélt” – mondta Szert Boglárka a Magyar Nemzetnek adott interjújában. A tudásközpont vezetője megfeddett egy alkalmazottat, amiért lájkolta az olimpia ellenes kezdeményezést a Facebookon. Az értekezleten senki más nem szólalt fel Editke védelmében, csakis ő. „Nyilván mindenki félti az egzisztenciáját.” Ez érthető, hiszen ma Magyarországon mindenkinek kétszer meg kell gondolnia, mit mond, mit ír, vagy éppenséggel mi vagy ki mellett áll ki. Ha valaki „rosszul” dönt, egy csapásra az utcán találhatja magát. Azt viszont nem mindenki meri bevállalni, amit a fiatal jogásznő tett ezután: ahelyett, hogy csendben maradna és otthon nyalogatná a sebeit, ő vállalta a véleményét, újságoknak nyilatkozott, kritikáját bátran hangoztatta. Mert változást akar. Azt mondta: ha a jobboldaliak nem szűrik ki maguk közül a Fidesz „túlbuzgó udvari lakájait”, az a jobboldalra fog egyszer visszaütni. Ezzel mindössze az a baj: a hal már megint a fejétől bűzlik. Az ország vezetői arrogánsak és pökhendiek, szemérmetlenül lopnak. Ha ez nem így történne, akkor az Antall-féle udvari lakájokra sem lenne szükség. A jobboldalt nem a közemberek, sokkal inkább a vezetői mérgezik. A probléma az, hogy az igazi veszedelem Magyarországra nézve – a túlkapásoktól sem visszariadó főnökök és a tisztességtelen politikusok mellett –, az érdektelenség.
