Wilders mindent egy lapra feltéve támad, s próbál szavazatokra szert tenni. A voksolás közeledtével egyre rosszabbul áll az általa vezetett Szabadságpárt (PVV) szénája. Miközben a TNS NIPO február elsején közzétett kutatása alapján még 13 mandátumnyi különbség volt a PVV javára a jelenlegi kormány vezető erejével, a VVD-vel szemben ez az előny az Ipsos szerint egyetlen képviselői helyre zsugorodott, sőt, az I&O Research múlt héten már a VVD négy mandátumos előnyét hozta ki. Ez azért is figyelemreméltó, mert ugyanezen iroda január végén még a PVV-t látta az élen, igaz, akkor is csak egyetlen mandátummal.
Wilders ezért a jól bevált stratégiához nyúlt: az emberek félelmére épít, s megosztja a lakosságot azt hangoztatván, hogy a marokkóiak bevándorlása révén nőtt a bűnözés. Wilders arra törekszik, hogy a március 15-én esedékes választás után ő legyen Nyugat-Európa első jobboldali populista kormányfője, erre azonban nagyon kicsi az esély, mert minden másik párt elutasította az együttműködést a PVV-vel. Rutte két hete jelentette ki, hogy ő sem szövetkezik Wildersszel, ami azért volt fontos megnyilatkozás részéről, mert 2010-ben a PVV külső támogatásával alakíthatott kormányt, amely másfél év múltán omlott össze.
A holland kampány egyre inkább Wilders és Rutte párviadalává válik. Előbbi a szegényebb rétegeket célozta meg, akik a bevándorlókat hibáztatják rossz sorsukért, utóbbi viszont azokat nyerheti meg, akik úgy vélik: egyedül Rutténak van esélye arra, hogy megállítsa Wilderst. A jelenlegi miniszterelnök malmára hajtja a vizet az is, hogy a gazdaság jó évet zárt. Az sem feltétlenül tesz jót Wilders megítélésének, hogy Donald Trump nagy támogatója, miközben honfitársai enyhén szólva nincsenek elragadtatva az amerikai elnök eddigi lépéseitől.
