Jogok vagy életek?

Sajnos az ostobaságnak nincs határa. Különösen akkor, ha a minket megillető jogok gyakorlásáról van szó. Még jól emlékezhetünk arra, amikor az emberi jogok bajnokai tüntetést szerveztek az ellen, hogy a hajléktalanokat szállásokra költöztessék. Nem azt szorgalmazták, hogy a kormányzat fedelet és munkát biztosítson számukra, kiragadva őket emberhez méltatlan körülményeik közül, hanem azért, hogy változatlanul az utcán maradhassanak. Mert joguk van hozzá. Hogy ezáltal éppen a hajléktalanok jelenlegi helyzetét konzerválják? Az a fő, hogy az őket megillető jogok ne csorbuljanak. Miért is jut mindez az eszembe? Mert miután a veronai tragédia kapcsán a kormány megpróbál valamit tenni az iskolai kirándulások szabályozása érdekében, az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete (mint kiderült, ilyen is létezik) felháborodva utasította vissza az állami beavatkozásnak még a gondolatát is.

Véleményük szerint az iskolai kirándulásokkal kapcsolatos döntések kizárólag a szülőkre tartoznak, akik a legjobbat akarják a gyerekeiknek. Sítúrára küldik őket, mert az trendi. Lehetőleg minél messzebbre. A tranzitszállást és a tisztességes buszt viszont nem akarják megfizetni, mert az megdrágítja az utat, és mi, magyarok ismerjük a pénz értékét, nem szórjuk feleslegesen. Ezért szülő és iskola szinte mindig a legolcsóbb ajánlatot választja. Az olcsó húsnak viszont ebben az esetben is híg a leve. Az Európai Szülők Magyarországi Egyesületét csak az háborítja fel, hogy csorbítani kívánják jogaikat. A legtöbb iskolai kirándulás baj nélkül ér véget, mindenkinek örülni kellene, ha ezeket az utakat – éppen a gyerekek érdekében – a jelenleginél szigorúbban szabályoznák. Éppen a szülőknek kellene kezdeményező szerepet játszaniuk ebben. Nem kellene megvárni a következő tragédiát.