Ha valaki eddig nem tudta volna, a bizonytalanul lebegő budapesti olimpia kapcsán most megtapasztalhatja, milyen is az az illiberális demokrácia, amelynek kiépítésén a kormányfő izzad, s ami némely jobboldali értelmiségi szerint megfelel a "magyar nemzetkarakternek".
Ezeket az illiberális hétköznapokat csak nagy általánosságban fedi le, ha azt mondjuk: Orbán Viktor akarata érvényesül, hiszen nincs semmi ebben a világban, amiről bármely fideszes a mantrázandó főnöki mondatokon túl szabadon véleményt mondana, mondhatna. Így lesznek a felkent nemzeti ügyekből nemzetet megalázó, országot porba döntő, harsogó pártügyek, szertefoszlatott álmok. Ébredező civil mozdulatokból meg - amelyeket eddig a hatalom manipulációi sikeresen szétziláltak -, háttérhatalmak által pénzelt hazaárulások. Engedni az erőt érzékelve egyetlen esetben engedett a hatalom, amikor a netadó ellen többször megtelt a belváros. Most meg, a NOlimpiát látva, érdekes lesz nézni, milyen menekülőutakon vonszolja el hátsóját a kabinet a tömeg lendülő lába elől.
Teljes a kormányzati káosz: budapesti vagy országos népszavazás, netán visszavont pályázat. Ami biztos: a kormányfő, aki a legősibb populista hagyománynak megfelelően állandóan az emberekre hivatkozik, abban a pillanatban megfeledkezik a népszavazás - amúgy meglehetősen ön- és közveszélyes - intézményéről, amint nem ő az ötletgazda. Hét éves kormányzása alatt kerülte a referendumot, amelynek kormánybuktató hatását megtapasztalhatta még ellenzékben, amikor politikai eszközként használta; aztán meg csaknem ráégett a kvótareferendum, pedig vakon bízott a megdolgozott emberekben.
Más kellett referendum helyett, s Orbán nem is az üres kezét nyújtja: megkaptuk az ellenőrizhetetlen nemzeti konzultációkat, most éppen egy ötpontos Brüsszel-ellenes, hazug kérdéssort. Aztán ott van nekünk az ő Békemenete. A hatalom láncra fogott civil oroszlánja, amely azt bőgi, mennyire éhes ellenzéket zabálni, de amelynek zablarángatása már nem rettent el senkit.
Most tehát itt állunk 266 151 aláírással, egy pártnak készülő szervezettel, a toporgó ellenzékkel, meg a kormánnyal, és várjuk, mi lesz. Ámbár, akármi lesz is, az már nem lesz teljesen illiberális. Vagy így, vagy úgy, kicsit hétköznapi demokrácia lesz.
