kisjátékfilm;Oscar-jelölés;Mindenki;Deák Kristók;

2017-02-23 06:45:00

Szépen el tudta sírni magát

Deák Kristóf filmrendező, a Mindenki című élőszereplős kisfilmek kategóriájában Oscar-díjra jelölt produkció rendezőjét Los Angelesben értük utol Skype-on. A Londonban élő rendező lapunknak arról mesélt, hogy milyen pozitív fogadtatásban részesült a filmje a tengerentúlon, s úgy látja, annak is köze lehet a nominációhoz, hogy munkája pozitív életérzésű történetet mesél el. Új filmsorozata, a rövid epizódokból álló fekete komédia, az Eszméletlen pénteken debütál a televízióban. Az alkotó, habár nincs sok bátorsága sztárokkal bratyizni, azért Jeff Bridges kezét szívesen megrázná az Oscar-gálán.

- Zsúfolt a programtáblája?

- Mondhatni. Az Oscar-szavazás még folyamatban van, úgyhogy továbbdolgozunk azon, hogy minél több vetítésen legyek személyesen jelen, minél több helyen adjak interjút, minél több helyi és szakmai lapban jelenjek meg. Arra törekszünk, hogy azt a hat-hétezer akadémiai tagot, aki dönteni fog, minél inkább elérjük.

- Hogyan éli meg a kampányt, amihez nyilván nincsen hozzászokva?

- Nagyon sokat tanulok belőle. Ez igazából jó iskola, bár a magyar sajtó kíváncsisága jóvoltából szerencsére már sok mindenen átestem december óta. Most annyi a lényegi különbség, hogy ugyanezt angolul is véghez kell vinni, de nagyon élvezem.

 Névjegy
  • Deák Kristóf 1982-ben született Budapesten, a Színház- és Filmművészeti Egyetem gyártásszervező szakán végzett, de évfolyamtársai hatására vágni is megtanult.
  • Első munkája Steven Spielberg részben Magyarországon forgatott München című filmjének vágóstábjában volt.
  • Londonban a Westminster egyetemen rendezői mesterszakot végzett, majd ugyanitt két évig segédtanárként dolgozott.
  • 2009 óta Londonban él, elsősorban a brit és a magyar fővárosban dolgozik filmes cégében.
  • Nevéhez köthető a Hacktion című magyar sorozat első két évadjának rendezése.
  • Az általa írt és rendezett Mindenki című kisjátékfilmet Oscar-díjra jelölték idén.

- Mi változott az életében azóta, hogy januárban bejelentették, a Mindenkit Oscar-díjra jelölték a legjobb élőszereplős kisjátékfilmek kategóriájában?

- Sokkal kevesebbet alszom azóta. Az Oscar-díjkiosztó előtt, pénteken indul Eszméletlen címmel új mini szkecssorozat a Paramount Channelen, január utolsó hetében és február elején ennek a forgatásával voltunk elfoglalva. Innen a távolból, Los Angelesből is kellett egy kicsit foglalkoznom az utómunkálatával, de édes a teher, mert az ember szívesen ügyködik egy saját maga által írt és rendezett munkán, miközben egy Oscar-kampányt is a kezében tart.

- Miért a zene áll a Mindenki cselekményének középpontjában?

- Kicsi korom óta meghatározó szerepet játszott a zene az életemben, gyerekkorom óta zenéltem. Klasszikus zongorát tanultam, zenekarokban játszottam, basszusgitároztam. A Mindenki történetében pedig arra törekedtünk, hogy a zenének fontos szerepe legyen.

Szamosi Zsófi a tanárnő szerepében és a gyerekkórus

Szamosi Zsófi a tanárnő szerepében és a gyerekkórus

- A film egyetlen képzett színésze a zenetanárnőt alakító Szamosi Zsófia. Őt is castingon választotta ki?

- Magyarországon nem szokás ilyen terjedelmű filmekre válogatást tartani, általában a kisfilmek nagy része vizsgafilm és ezekre a rendezők kérik fel a művészt. Én viszont külföldön tanultam, jószerivel Londonban élek, s azt tapasztaltam, hogy mindig muszáj castingot szervezni. Csak azért, hogy megnézze az alkotó, hogyan tud beszélni a színésszel, és kiderüljön, hogy milyen ötletek születnek a közös találkozóból. Az ilyen, workshop szerű castingban hiszek. Szamosi Zsófival is nagyon jó ez az együttműködés, mert rögtön úgy jött oda a beszélgetésre, hogy tele volt ötletekkel, nagyon szépen feldolgozta a forgatókönyvet, sokat tett a filmhez.

 Pizsamapartival készülnek a kóristák
„Deák Kristóf azért választhatta be a Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskola kórusának tagjait a Mindenki szereplői közé, mert meglátta bennünk, hogy jó értelemben tele vannak vitalitással, csíntalansággal" - nyilatkozta lapunknak Molnár Mónika, az intézmény kórusvezető pedagógusa. Az oktató, aki 1998 óta tanít a ferencvárosi iskolában, azt is elárulta, nagyon büszke arra, hogy tanítványai közül mintegy negyvenen szerepelhettek az Oscar-díjra jelölt produkcióban.
„Az ilyen lehetőségek, felkérések azok, amelyek egy kis jutalmat jelentenek. A Marriott Hotelben tartott adventi kórusversenyt is megnyertük, de szerepeltünk a Valami Amerika 2. című mozifilmben, és évről-évre sikerrel veszünk részt az Éneklő Ifjúság hangversenyeken is” – mesélte Molnár Mónika, aki arról is beszélt, hogy a Bakáts téri iskolában mintegy féltucatnyi kórus működik. A tanárnő nagyon boldog, hogy az iskola kiemelt szerepet fordít az énekkarok működtetésére, sikerességüket pedig az elhivatottságnak és annak köszönhetik, hogy a film cselekményével ellentétben nem "ostorral" fegyelmezik a diákokat.
A forgatás egyébként két-három napig tartott. A film alkotói előbb egy kóruspróbára ültek be, és a hangfelvétel során választották ki a szereplőket. Felelevenítette azt is: a kicsik nagyon izgatottak voltak, amikor mikrofonokkal és kamerákkal megjelentek a filmesek az első forgatási napon, de strapabírásukat is bizonyították, amikor egész délelőtt roppant jól viselték a forgatást. „Voltak nagy izgalmak, hiszen hosszú ideig foglalkoztak velük a sminkesek, fodrászok is, de a ruhapróbák is nagyon fontosak voltak számukra, hiszen ma ósdinak ható jelmezekben kellett szerepelniük” – mondta.
A Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskola diákjainak vasárnap Oscar-váró programot szerveznek. Aznap az iskolába látogat Havas Ágnes, a Filmalap vezérigazgatója, aki egy mini Oscar-szobrot is visz a gyerekeknek, akiknek a filmipar működéséről mesél, de kérdésekre is válaszol. A diákok este lámpaoltás után matracokon alszanak, de hajnalban, hogy élőben nézhessék a gálát, felkeltik őket. A pizsamaparti behűtött gyermekpezsgők felbontásával ér véget – abban az esetben is, ha nem a Mindenki kapja az Oscar-díjat.

- Nem jelentett nagy kockázatot gyermekszereplőkkel együtt dolgozni?

- Az elején tartottam attól, hogy meg tudjuk-e találni Magyarországon azt a két gyerekszínészt, akik a hátukon el tudják vinni szinte az egész filmet. Komoly színészi feladatuk volt, ez nem kérdés. A színész vagy el tudja sírni magát vagy nem, én ehhez nem tudok mit hozzátenni, maximum csak csiszolni rajta. De amikor a Zsófit alakító Gáspárfalvi Dorka bejött az első válogatásra, olyan fantasztikusan, gombnyomásra elsírta magát, hogy tudtuk, ő lesz a mi főhősünk. Ő volt az egyetlen a kevés jelentkező közül, aki a kellő időben, hitelesen és szépen tudta elsírni magát – mi is megkönnyeztük a játékát a válogatáson.

Életszerűtlen szituáció
Lapunk beszélt több gyermekpszichológussal is, akik úgy látják, életszerűtlen, és igen ritkán fordul elő, hogy a gyermekek kiálljanak önmagukért, és nagyon-nagyon valószínűtlen, hogy egy autoritás ellen forduljanak, még akkor is, ha érzelmi bántalmazásban van részük.

- Miért kaphatott Oscar-jelölést a film?

- Az Amerikai Filmakadémia rendszere hollywoodi ízlést tükröz, s a filmünknek van egy „feel good”, pozitív, felemelő életérzést közvetítő üzenete, különösen a vége miatt. Ez azonban önmagában nem lett volna elég. A Mindenki nagyon jól szerepelt nemzetközi fesztiválokon, de a közönség talán jobban szerette, mint a zsűrik.

- Fel van készülve arra, ha egy másik film címét mondják ki a vasárnapi Oscar-gálán?

- Igen. Azt is tudom, hogy nagyon fogok tapsolni és örülni, mert egészen jó az idei választék, mindegyik film nagyon szép. Az esélylatolgatók szerint nem mi vagyunk a legesélyesebbek: a Cannes-i Arany Pálma nyertes, spanyol munka, a Timecode szintén nagyon pozitív és kedves végkifejletű, szép film, illetve a francia Ennemis intérieurs is esélyesebb. De teljesen esélytelenek sem vagyunk, így felkészülök mindkét lehetőségre. Önmagában az, hogy ott lehetünk a gálán, olyan fantasztikus, hogy szerintem jobban el leszek azzal foglalva, hogy nézek magam körül, és lesem a sztárokat.

- Van valaki a jelöltek, díjátadók közül, akivel lepacsizna?

- Az idei jelöltek közül is többen vannak, akiknek nagyon szeretem a munkáit. Múltkor nem sikerült odamennem az Oscar-díjas amerikai színészhez, Jeff Bridgeshez, pedig vele szívesen kezet ráznék, ha adódna alkalom. Nemrég az Oscar-jelöltek díszvacsoráján, a Beverly Hills-i Hilton szállodában húsz centire voltam mindenkitől. De félénkebb vagyok annál, minthogy ismert arcokhoz csak úgy odamenjek.

- Miben megy és kik kísérik el a Oscar-díjátadóra?

- A ruha már megvan, természetesen szmoking, lévén ez előírás. A Médiatanács és a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával (a produkciót a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programja támogatta, a kampányt jórészt a Filmalap szponzorálta) a stáb legfontosabb tagjai és a főszereplők ott lesznek Los Angelesben és úgy tűnik, be tudnak jönni a díjkiosztóra is. Ha minden igaz, kilencen megyünk az Oscar-gálára.

- Mit szólt ahhoz, hogy egy tavaly megnyert Oscar-díj és egy idei Oscar-jelölés után Enyedi Ildikó rendezése, a Testről és lélekről című film elhozta a Berlinale fődíját és másik két elismerést?

- Nagyon örültem neki, mert nagyon szerettem Enyedi Ildikó korábbi filmjeit, Az én XX. századomot és a Simon mágust. Olyan jó, hogy ilyen hosszú idő után visszatért! Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű a film, bár még nem tudtam megnézni, de sok ismerősöm és volt hallgatótársam dolgozott benne. Ilyen például Szalai Károly vágó és Herbai Máté operatőr, és az külön öröm, hogy az a Balázs Ádám volt a Testről és lélekről zeneszerzője, aki a Mindenki zenéjéért is felelt.

Az új sorozat
„Február 24-én 20.55-kor a Paramount Channelen debütálunk az Eszméletlen 1. részével, 25-én szintén ebben az időpontban látható a 2., 26-án pedig a 3. rész. Ezenkívül 26-án a korábbi részeket is megismételik. Első körben tíz, átlagban háromperces epizódot készítünk belőle." - meséli új sorozatáról Deák Kristóf.
„A főszereplő Géza végig kómában van, érzékeli a világot, de cselekvésre képtelen. A körülötte zajló eseményeket látjuk az ő kommentárjával ellátva, hiszen a fejében fut a gondolatmenet. Ez egy fekete komédia sorozat, ami a rövidsége miatt szokatlan formátum Magyarországon. Bár Franciaországban és az Egyesült Királyságban készültek már hasonló játékidővel és formában alkotások. A három perc egyébként hálás hosszúság, internetes és közösségi médiás megosztásra is alkalmas. Azért vágtam bele, mert nagyon jó eljátszani a gondolattal, hogy milyen élmény lehet, ha valaki kómában van, de mindent érzékel maga körül. Ennek humoros oldalát próbáltam megragadni, de a metaforikus vonulata is megragadta a képzeletemet." - beszélt az Eszméletlenről a rendező.