Mészáros Márton;
kisjátékfilm;Oscar-jelölés;Mindenki;Deák Kristók;
2017-02-23 06:45:00
- Zsúfolt a programtáblája?
- Mondhatni. Az Oscar-szavazás még folyamatban van, úgyhogy továbbdolgozunk azon, hogy minél több vetítésen legyek személyesen jelen, minél több helyen adjak interjút, minél több helyi és szakmai lapban jelenjek meg. Arra törekszünk, hogy azt a hat-hétezer akadémiai tagot, aki dönteni fog, minél inkább elérjük.
- Hogyan éli meg a kampányt, amihez nyilván nincsen hozzászokva?
- Nagyon sokat tanulok belőle. Ez igazából jó iskola, bár a magyar sajtó kíváncsisága jóvoltából szerencsére már sok mindenen átestem december óta. Most annyi a lényegi különbség, hogy ugyanezt angolul is véghez kell vinni, de nagyon élvezem.
- Mi változott az életében azóta, hogy januárban bejelentették, a Mindenkit Oscar-díjra jelölték a legjobb élőszereplős kisjátékfilmek kategóriájában?
- Sokkal kevesebbet alszom azóta. Az Oscar-díjkiosztó előtt, pénteken indul Eszméletlen címmel új mini szkecssorozat a Paramount Channelen, január utolsó hetében és február elején ennek a forgatásával voltunk elfoglalva. Innen a távolból, Los Angelesből is kellett egy kicsit foglalkoznom az utómunkálatával, de édes a teher, mert az ember szívesen ügyködik egy saját maga által írt és rendezett munkán, miközben egy Oscar-kampányt is a kezében tart.
- Miért a zene áll a Mindenki cselekményének középpontjában?
- Kicsi korom óta meghatározó szerepet játszott a zene az életemben, gyerekkorom óta zenéltem. Klasszikus zongorát tanultam, zenekarokban játszottam, basszusgitároztam. A Mindenki történetében pedig arra törekedtünk, hogy a zenének fontos szerepe legyen.
Szamosi Zsófi a tanárnő szerepében és a gyerekkórus
- A film egyetlen képzett színésze a zenetanárnőt alakító Szamosi Zsófia. Őt is castingon választotta ki?
- Magyarországon nem szokás ilyen terjedelmű filmekre válogatást tartani, általában a kisfilmek nagy része vizsgafilm és ezekre a rendezők kérik fel a művészt. Én viszont külföldön tanultam, jószerivel Londonban élek, s azt tapasztaltam, hogy mindig muszáj castingot szervezni. Csak azért, hogy megnézze az alkotó, hogyan tud beszélni a színésszel, és kiderüljön, hogy milyen ötletek születnek a közös találkozóból. Az ilyen, workshop szerű castingban hiszek. Szamosi Zsófival is nagyon jó ez az együttműködés, mert rögtön úgy jött oda a beszélgetésre, hogy tele volt ötletekkel, nagyon szépen feldolgozta a forgatókönyvet, sokat tett a filmhez.
- Nem jelentett nagy kockázatot gyermekszereplőkkel együtt dolgozni?
- Az elején tartottam attól, hogy meg tudjuk-e találni Magyarországon azt a két gyerekszínészt, akik a hátukon el tudják vinni szinte az egész filmet. Komoly színészi feladatuk volt, ez nem kérdés. A színész vagy el tudja sírni magát vagy nem, én ehhez nem tudok mit hozzátenni, maximum csak csiszolni rajta. De amikor a Zsófit alakító Gáspárfalvi Dorka bejött az első válogatásra, olyan fantasztikusan, gombnyomásra elsírta magát, hogy tudtuk, ő lesz a mi főhősünk. Ő volt az egyetlen a kevés jelentkező közül, aki a kellő időben, hitelesen és szépen tudta elsírni magát – mi is megkönnyeztük a játékát a válogatáson.
- Miért kaphatott Oscar-jelölést a film?
- Az Amerikai Filmakadémia rendszere hollywoodi ízlést tükröz, s a filmünknek van egy „feel good”, pozitív, felemelő életérzést közvetítő üzenete, különösen a vége miatt. Ez azonban önmagában nem lett volna elég. A Mindenki nagyon jól szerepelt nemzetközi fesztiválokon, de a közönség talán jobban szerette, mint a zsűrik.
- Fel van készülve arra, ha egy másik film címét mondják ki a vasárnapi Oscar-gálán?
- Igen. Azt is tudom, hogy nagyon fogok tapsolni és örülni, mert egészen jó az idei választék, mindegyik film nagyon szép. Az esélylatolgatók szerint nem mi vagyunk a legesélyesebbek: a Cannes-i Arany Pálma nyertes, spanyol munka, a Timecode szintén nagyon pozitív és kedves végkifejletű, szép film, illetve a francia Ennemis intérieurs is esélyesebb. De teljesen esélytelenek sem vagyunk, így felkészülök mindkét lehetőségre. Önmagában az, hogy ott lehetünk a gálán, olyan fantasztikus, hogy szerintem jobban el leszek azzal foglalva, hogy nézek magam körül, és lesem a sztárokat.
- Van valaki a jelöltek, díjátadók közül, akivel lepacsizna?
- Az idei jelöltek közül is többen vannak, akiknek nagyon szeretem a munkáit. Múltkor nem sikerült odamennem az Oscar-díjas amerikai színészhez, Jeff Bridgeshez, pedig vele szívesen kezet ráznék, ha adódna alkalom. Nemrég az Oscar-jelöltek díszvacsoráján, a Beverly Hills-i Hilton szállodában húsz centire voltam mindenkitől. De félénkebb vagyok annál, minthogy ismert arcokhoz csak úgy odamenjek.
- Miben megy és kik kísérik el a Oscar-díjátadóra?
- A ruha már megvan, természetesen szmoking, lévén ez előírás. A Médiatanács és a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával (a produkciót a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programja támogatta, a kampányt jórészt a Filmalap szponzorálta) a stáb legfontosabb tagjai és a főszereplők ott lesznek Los Angelesben és úgy tűnik, be tudnak jönni a díjkiosztóra is. Ha minden igaz, kilencen megyünk az Oscar-gálára.
- Mit szólt ahhoz, hogy egy tavaly megnyert Oscar-díj és egy idei Oscar-jelölés után Enyedi Ildikó rendezése, a Testről és lélekről című film elhozta a Berlinale fődíját és másik két elismerést?
- Nagyon örültem neki, mert nagyon szerettem Enyedi Ildikó korábbi filmjeit, Az én XX. századomot és a Simon mágust. Olyan jó, hogy ilyen hosszú idő után visszatért! Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű a film, bár még nem tudtam megnézni, de sok ismerősöm és volt hallgatótársam dolgozott benne. Ilyen például Szalai Károly vágó és Herbai Máté operatőr, és az külön öröm, hogy az a Balázs Ádám volt a Testről és lélekről zeneszerzője, aki a Mindenki zenéjéért is felelt.