anorexia;Sziriza.;alternatíva;Podemos;populista pártok;előretörés;Ötcsillag Mozgalom;

2017-03-01 06:31:00

Tovább hódítanak a populista pártok

Az utóbbi években, részben a gazdasági-, részben a menekültválsággal összefüggésben egy sor párt tűnt fel politika- és rendszerellenes, populista vagy egyenesen szélsőséges retorikával szinte a semmiből, s szélvész gyorsasággal gyarapították híveik számát, a tradicionális politikai erők kárára. Szakértők akkor úgy vélték: amilyen gyors az új tömörülések térnyerése, olyan hamar esnek majd vissza. Nem így történt.

Nem tűntek el a süllyesztőben azok a pártok, amelyek szinte egyik napról a másikra bukkantak fel az elmúlt években. Egyesek számára kapóra jött a menekültválság, másokat az EU krízise élteti, illetve az elharapózó hagyományos politika ellenes közhangulat.

Ötcsillag Mozgalom (M5S) Olaszország

Villámgyors politikai karriert futott be az olasz Ötcsillag Mozgalom (Movemento 5 Stelle, M5S) a gazdasági válság hátszelén. Korrupció- és a hagyományos pártrendszer és pártpolitika ellenes retorikájával Beppe Grillo komikus, volt tévésztár pártja mára kormányváltó erővé, az olasz ellenzék legnagyobb erejévé nőtte ki magát. Grillo műsorai révén eleve népszerű személyiség volt, majd elindította blogját, amely Olaszország legolvasottabb blogjává vált. A politikában először 2007-ben vétette észre magát, amikor egy nagyszabású rendezvényen korrupciómentes parlament szükségességéről beszélt. 2008-ban már függetlenként indult a szicíliai regionális választáson, 2009 októberében alapította meg mozgalmát.

Meghirdetett célja a Berlusconi által megtestesített korrupt politikai elit eltávolítása volt. 2013-ban alakult párttá a párt és politikaellenes mozgalom, még ebben az évben, első parlamenti választási szereplésükön rendkívüli eredményt érnek el, 25,5 százalékkal harmadik erővé válnak. Egy évvel később, az EP választáson már másodikok, tavaly a római főpolgármester választáson jelöltjük, Virginia Raggi lekörözi a kormányzó Demokrata Párt jelöltjét, ezzel az örök város első női polgármesterévé vált. Népszerűségük töretlenül szárnyal, komoly esélyük van arra is, hogy parlamenti választást nyerjenek.

A Movimento radikális ugyan, de nem hirdet szélsőséges, idegenellenes nézeteket, nem bevándorlásellenes, EU-szkepticizmusa is mérséklődött. Grillo sikerét inkább csak populista, korrupció- és politikaellenes retorikája biztosítja, az, hogy a képviseleti demokrácia helyett a közvetlen demokrácia szükségességét hirdeti, és egyelőre az sem hátráltatja, hogy főpolgármesterük máris korrupciós botrányba keveredett.

ANO (Csehország)

A nyugati sajtóban centrista, populista pártnak nevezik a jelenlegi cseh kormánykoalíció pártját, az ANO-t, amely az ősszel esedékes parlamenti választás favoritja, évek óta vezeti a közvélemény-kutatásokat. 2011-ben alapították Elégedetlen Emberek Akciója néven. Az ANO mozaikszó, amely igent jelent. A mozgalom 2012-ben alakult párttá. A milliárdos vállalkozó, Andrej Babis hozta létre, aki Silvio Berlusconihoz hasonlóan figyelemreméltó médiaimpériumot mondhat magáénak. A 2013-as választáson 18,65 százalékot szerzett.

Az ANO-t populistának nevezik ugyan, de nem jobboldali radikális párt. Hevesen elutasítja ugyan a bevándorlási kvótákat, de gazdaságpolitikáját tekintve liberális. Az Európai Parlamentben a liberális frakció tagja. Ladislav Cabada, a prágai Metropolitan Egyetem politológusa a tömörülést Beppe Grillo mozgalmához hasonlítja már csak amiatt is, mert a képviselők túlságosan is a pártelnöktől függnek.

Babis ügyes reálpolitikus is. Hiába gyakoriak a koalíción belüli viták, kivált a szociáldemokraták és az ANO között, a kabinet minden további nélkül kitölti négy évig tartó mandátumát. Egyesek abban látják az ANO titkát, hogy Babis milliárdos, ezért sok honfitársa szerint megvesztegethetetlen.

A SANEP ügynökség legutóbbi felmérése szerint az ANO népszerűsége 28,5 százalékon áll. Más ügynökségek szerint is hónapok óta a 25-30 százalékos sáv között mozog, valószínűtlen, hogy az októberi választásig bármely tömörülés képes lenne megszorítani.

Alternatíva (Németország)

A németországi Alternatíva (AfD) a helyi politikai paletta legfiatalabb pártja, hiszen 2013. február 6-án jött létre, de a legveszélyesebb is, euroszkeptikus, illetve jobboldali radikális nézeteivel. Ugyan az AfD még nem nevezhető kiforrott pártnak, elnöke, Frauke Petry egyértelműen a jobbszélet célozta meg, Marine Le Pennel, a francia Nemzeti Front (FN) elnökével barátkozik.

Már 2013 szeptemberében megrendezett parlamenti választáson is csak hajszál választotta el az AfD-t attól, hogy bekerüljön a Bundestagba, a 2014-es európai parlamenti voksoláson azonban már sikerült mandátumokat szereznie, s ugyanebben az évben tíz tartományi parlamentbe került be. 2015-ben újabb két tartományban lépte át az 5 százalékos küszöböt. Az igazi áttörés éve 2016 volt. A menekültválságból minél nagyobb politikai tőkét próbált kovácsolni a tömörülés, s azokat akarta megnyerni, akik nem értettek egyet Angela Merkel kancellár befogadásra építő menekültpolitikájával. Az elmúlt évben összesen öt tartományi választást rendeztek, közülük egyiken sem ért el 12 százaléknál rosszabb eredményt. Országos megítélése tavaly ősszel került a csúcsra, amikor az irodák 15-16 százalékos eredményt mértek számára.

Ma már azonban nem ennyire aggasztó a helyzet. Részben azért, mert valamelyest a kancellár is szigorított menekültpolitikáján, például a kitoloncolások felgyorsításával, részben pedig amiatt, mert Martin Schulz kancellárjelöltté választása óta a német szociáldemokraták az AfD-től is oroztak el szavazókat. Jelenleg az Alternatívát 9-12 százalék között mérik. A választás ugyan messze van még, de talán nem következik be a borúlátóbb elemzők azon jóslata, amely szerint a 2017-es év az Alternatíva esztendeje lehet.

Sziriza (Görögország)

2015-ben két parlamenti választást is megnyert Alekszisz Ciprasz pártja, a legfiatalabb görög formáció, amely radikális baloldali pártként jelent meg. A Sziriza kezdetben egy baloldali formációk pártkoalíciója volt, 2013-ban kezdték párttá alakítani. Kimondottan rendszer- és estabilishment-ellenes radikális formációként lépett színre, majd kormányt alakított és annak a rendszernek a része lett, amelyet maga is támadott.

Igencsak nagy különbség volt a két voksolás között, amelyet megnyert. 2015 elején annak köszönhetően győzött a Sziriza, hogy azt állította: felmondja az euróövezeti államokkal és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) megkötött hitelmegállapodást, s nem fizeti vissza a hitelt, de Ciprasz akkor azt is állította, hogy nem kell majd lemondani az euróról. Később kiderült, a Sziriza programja légvár, nyáron kis híján összeomlott az ország, így újabb hitelmegállapodásra kényszerült. Ciprasz jó politikai szimattal új választást íratott ki. Számolt azzal, hogy ha később azt már aligha nyerné meg pártja a hitelezők által követelt népszerűtlen intézkedések elfogadása miatt. Akkor a Sziriza hét százalékkal előzte meg a konzervatív Új Demokráciát (ND). 2016-ban azonban már alig látott napvilágot olyan felmérés, amely Ciprasz pártjának előnyét hozta volna ki, tavaly november óta pedig az ND nagyon elhúzott a Szirizától. Februári felmérések szerint az ND-re 25,8, a Szirizára pedig 15,6 százalék voksolna. Igen kevés az esély arra, hogy a Sziriza még egyszer választást tudjon nyerni Görögországban. Ciprasznak nem lesz könnyű kitöltenie 2019-ig szóló mandátumát sem, mert koalíciója nagyon kis parlamenti többségre támaszkodhat, s kormányának egy sor népszerűtlen intézkedést kell még elfogadnia.

Podemos (Spanyolország)

Megalakulása után, 2014 elején villámgyorsan sztárpárt lett Spanyolországban a Podemos (Obama jelszava, a Yes, we can!, Meg tudjuk tenni! mintájára választották nevüket). A madridi utcán területet foglaló felháborodottak (indignados) mozgalmából kinőtt tömörülés 1,2 millió szavazatot szerzett a 2014 májusi európai parlamenti választáson, negyedik helyre futottak be, 5 EP-képviselői helyet szereztek. A gazdasági megszorítások, a korrupció ellen fellépő, a hagyományos politikai erőket elutasító párt az év végére az élre ugrott a felmérésekben.

Nagy reményekkel indultak neki a 2015 decemberi választásoknak, de addigra már alábbhagyott a kezdeti lendület. A Podemos így is harmadik erőként végzett, 20,1 százalékot szerzett, s alaposan felforgatta a spanyol politikai palettát, megtörve a demokratikus átalakulás óta kialakult kétpárti váltógazdaságot. Mivel egyik párt sem tudott kormányt alakítani, meg kellett ismételni a voksolást. A Podemoson belül éles viták alakultak ki, végül úgy döntöttek, hogy a kommunistákat is magában foglaló, antikapitalista Egyesült Baloldallal pártszövetségben, Unidos Podemos néven indulnak. Így sem tudták azonban elérni céljukat, hogy az ellenzék vezető erejévé váljanak, 24,5 százalékot, s 71 mandátumot szereztek, nem többet, mint a két párt előzőleg külön-külön, elveszítettek viszont mintegy egymillió szavazót. A Podemos emblematikus vezetői – a haját összekötve viselő, keményvonalas, karizmatikus Pablo Iglesias és mérsékeltebb helyettese, Ínigo Errejón között elmérgesedett a viszony, előbbi a radikális ellenzéki irányvonal folytatása, utóbbi a szocialistákkal való összefogás mellett kardoskodott. A Podemos február elején tartott tisztújító kongresszusán egyértelműen Iglesias győzött, a voksok 89 százalékával választották újjá, programja az aktivisták 56 százalékának tetszését nyerte el, Errejón javaslataira 33 százalék voksolt.

Kotleba és társai (Szlovákia)

Az EU legzavarosabb politikai élmezőnye talán a szlovák. A tavaly március elején rendezett választások nyomán összeállt pozsonyi parlamentbe bejutott nyolc párt közül legalább három finoman fogalmazva is „furcsa” alakulat. Közülük a Marian Kotleba vezette Mi Szlovákiánk Néppárt (L’SNS) a legveszélyesebb, de az egyetlen, amely mögött ideológiai alap is van. Kotleba vállaltan neonáci, formációjának ideológiája az antikommunizmus, a cigány-, az iszlám- és magyarellenesség, az euroszkepticizmus és a populizmus egyvelege. 2010-ben alakult a párt, de parlamenti küszöböt csak 2016-ban tudta átlépni. Ekkor azonban már 8,4 százalékot szerzett, az ötödik politikai erővé vált. Amikor Kotleba a 2013-as önkormányzati választáson rendkívül jól szerepelt Besztercebányán, Robert Fico miniszterelnök a neonáci veszély miatt aggódó hangokra azt válaszolta, hogy Kotleba a jobboldal problémája. Mára azonban már egyértelműen Szlovákiáé. A legutóbbi felmérések szerint már meghaladta a 11 százalékot, a harmadik politikai erő.

De jelen van a szlovák parlamentben két olyan ideológia nélküli populista párt is, amelyről egyelőre nem látszik, meg tud-e gyökerezni, párttá válik, vagy eltűnik. Igor Matovic, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) párt jelenlegi vezetője korrupcióellenes retorikájával tűnt fel 2010-ben. A leghíresebb szlovák korrupciós botrány a Gorilla-ügy röpítette élvonalba. Tavaly harmadik pártként 11,03 százalékkal jutott be a törvényhozásba, jelenleg 9,5 százalékon áll. Pártja egyértelműen a szlovák jobboldal része, de valójában nincs ideológiája, csak populista, politikaellenes, korrupcióellenes retorikája. Szavazóit főleg a hagyományos jobboldali pártokból kiábrándultak közül szerezte, inkább ez tartja a politikai paletta ezen oldalán, mintsem bármiféle ideológiai kötődés. Ahhoz, hogy jelentős politikai tényezővé váljon a tömörülés, minden bizonnyal nagy segítséget jelentett Matovic nagyszombati médiabirodalma és országos hirdetésilap-hálózata.

De hasonlóképpen zavaros a tavalyi választások előtt alig néhány hónappal megjelent, ugyancsak már nevében is populista csoportosulás, Boris Kollár nagyvállalkozó Család vagyunk elnevezésű „valamije”, amely 6,63 százalékkal lett parlamenti erő. Jelenleg 7,7 százalékon áll. Hogy miben rejlik a milliárdos, magánrepülőket fenntartó Kollár népszerűsége, titok, hiszen populista ígéretei eléggé hiteltelenek az ő életvitele mellett. A kampányban a kis- és középvállalkozások adóterheinek csökkentését ígérte, valamint azt, hogy mindenkinek elengedné banki tartozásait és a nyugdíjasok ingyengyógyszert kaphatnak. Vélhetően a menekültkérdésben hangoztatott primitív álláspontja is segítette erősödését. Kollár nem kevesebbet javasolt, mint az Európai Unió légmentes lezárását.