Utcai akciókat szervezett tegnap, az idei kilakoltatások nyitó napján a lakhatási szegénység kezelésével foglalkozó A Város Mindenkié (AVM) csoport az ország négy nagyvárosában: Budapesten, Szegeden, Pécsett, Miskolcon. Fővárosi aktivistáik a IX. kerületi Bakáts téren gyülekeztek, hogy petíciót adjanak át a polgármesternek, mert elterjedt, hogy követve más, fideszes kerületvezető társait, a bérlők eltávolítása után felújított jobb minőségű szociális bérlakásokat saját embereinek osztotta ki.
Bazsó Bettina azért ment a kerületi önkormányzat épületéhez, mert tudja, bárki, bármikor kerülhet nehéz helyzetbe. Ő például négy éve költözött be egy 10. kerületi lakásba, amit a főbérlő sajátjának mondott, ám később kiderült, hogy a telepen valójában MÁV szolgálati lakások vannak, de az állami cég már nem tart rájuk igényt. Így a több mint 240 lakás két éve a vagyonkezelőhöz került, az pedig továbbadta valamennyit az önkormányzatnak. A kerület mindenkit el akart küldeni, akkor jöttek az AVM utcajogászai, akik nagy nehezen elérték, hogy legalább éves szerződést kössenek velük. Alszásziné Erika is hasonló módon került bajba, csak nekik egy szociális bérlakást adott ki a valódi jogosult, mint saját lakását. Végül itt is az AVM jogászai segítettek, hogy tényleges szerződést kössön velük a kerület. Előre megismerhető szociális feltételeket követeltek a leendő bérlők nevében a polgármesternek írt petícióban a tegnapi akció résztvevői.
Szegeden az Akut Egyesület csatlakozott a kilakoltatás elleni országos tiltakozássorozathoz. Az egyesület aktivistái és szimpatizánsai a városháza előtt gyűltek össze. ,,Lakhatást, ne zaklatást! A szegénység nem bűn! Szociális bérlakást minden rászorulónak! Soha többé kilakoltatást!” - feliratú táblákat emeltek a magasba. Ők a moratórium feloldása kapcsán főleg az önkormányzati bérlakásban élő, a kilakoltatás által fenyegetett családokért emelték fel a szavukat. Gradzikiewicz Mária, az egyesület aktivistája beszédében emlékeztetett, Szabó Sándor MSZP-s országgyűlési képviselő február 27-i parlamenti interpellációjában azt kérdezte: mit tesz a kormány azon családok érdekében, akik március 1-jétől a devizaadósságaik miatt kerülhetnek az utcára?
A szegedi képviselő, Botka László korábbi kabinetfőnöke a saját portájuk előtt is söpörhetne, hiszen a városban több tucat olyan bérlő él IKV-bérlakásban, ahol a végrehajtó vagy már meg is indította, vagy a közeljövőben megindíthatja a kilakoltatást. Ezek az emberek gyakran önhibájukon kívül, betegség, haláleset, munkahelyük elvesztése miatt nem tudták fizetni a lakbért, emiatt elveszítették bérleti jogukat, jogcím nélküli lakóvá váltak. Az önkormányzat cége bírósági eljárást indított ellenük, sok esetben már megvan a kilakoltatásukra a jogerős ítélet. Gradzikiewicz Mária szerint a bérlakásban élő, krízishelyzetbe kerültek számára nincs nemzeti eszközkezelő, nincs semmilyen segítség – az utcára teszi ki őket a végrehajtó.
Egyetlen dolog jöhetne szóba egy baloldali önkormányzattól: a méltányosság. A szegedi bérlakás-rendelet azonban nem az igazán szegényeket és a rászorulókat támogatja. Nem ad megfelelő lehetőséget adósságkezelésre, hátralékcsökkentési támogatásra. Noha Botka László az országos kampányában a szegedi bérlakás-rendszer előnyeit ajánlgatja az országnak, az LMP szegedi képviselőjének ilyen irányú rendeletmódosító javaslatait a kétharmados MSZP-Együtt-DK többség rendre leszavazta.
A demonstrálók kérték a baloldali városvezetést, hogy módosítsák a lakásrendeletet, és ne engedjék utcára tenni a krízishelyzetben lévő, szegénység és betegség által sújtott családokat.
Lakner Zoltán, politológus
Tudatos döntés kérdése, hogy a kormány nem akarja támogatni a bérlakások építését, legyen szó önkormányzati szociális bérleményekről vagy a magánszektorról. A politika mindig kijelöli egy intézkedés győzteseit, a hátrányok pedig sokféleképpen szétterülnek, tehát biztosak lehetnek benne, hogy nem lesz koncentrált botrány belőlük.
Somogyi Eszter, a Városkutatás Kft. munkatársa
A politika egyszerűen fél egy igazságosabb lakástámogatási rendszer beindításának következményeitől, mert ha a szegények több támogatást kapnának, a középosztály követelné vissza megcsorbított jogosítványait. Ezért inkább hagyják, hogy a bérlők 42 százaléka tartozásokat halmozzon fel.
Bérlakásépítés helyett a tulajdonszerzés kap támogatást
Misetics Bálint
Misetics Bálint szociológus, A Város Mindenkié aktivistája, a hét elején nyilvános vita keretében mutatta be „Lakhatást mindenkinek!” című tanulmányát a szociális lakáspolitika legsürgetőbb feladatairól. Az elemzés és a Politikatörténeti Intézetben rendezett vita szereplői, köztük gyakorló önkormányzati vezetők is azt hangsúlyozták, hogy nem feltétlenül kellene a mostaninál többet költeni az államnak a családok lakásgondjainak orvoslására, csak a meglévő pénzt kellene másként elosztani.
Az Átalakulás Közpolitikai Intézet első tanulmányaként megjelent összefoglaló egy kérdésben várna esetleg több pénzt az államtól. A Költségvetési Felelősség Intézet számításai szerint 50-70 milliárd forintba kerülne országosan a lakásfenntartási támogatás visszaállítása, bár nem abban a 2015-ben megszüntetett formában, amikor mindenki legfeljebb 4500 forintot kaphatott erre a célra havonta. A Zuglóban már kipróbált javaslat szerint minden rászoruló háztartástól elvárnák, hogy jövedelmük 15-25 százalékát fordítsák a lakbér és a rezsi egy részének kifizetésére és az e fölött hiányzó részt pótolná ki az állam. A javaslat támogatói szerint más lakáspolitikai céloktól ekkora összeget könnyedén át is csoportosíthatna a kormány, ha nem tud vagy nem akar többet költeni a lakáskérdés rendezésére.
Misetics Bálint hangsúlyozta, minden ötödik magyarnak rezsi- vagy lakbértartozása van, mégis csak filléreket kaphat segítségként, miközben a kormány több millió forinttal támogatja a leggazdagabbak lakásvásárlását. A szociológus emlékeztetett rá, amikor nincs kilakoltatási moratórium a nagy hideg miatt, akkor minden hétköznap átlagosan négy családot tesznek ki korábbi otthonából, anélkül, hogy bárki elgondolkodna, hová mehetnek.
A szakértő emlékeztetett arra is, hogy miközben a legtöbb európai országban csökkentek a jövedelmi egyenlőtlenségek, addig Magyarországon az utóbbi években a korábbinál is erősebben szétszakadt a társadalom. Ma egymillió ember nem tudja megfelelően fűteni a lakását, a visegrádi országok között a magyar adatok a legmagasabbak, amikor azt vizsgálják, hány lakásban nincs WC, hányban ázik be a tető, nedvesek a falak,rosszak a nyílászárók, mennyiben gyűlnek fel tartozások a pénzhiány miatt. Ennek a rettenetes helyzetnek az oka az utóbbi 25 év elhibázott lakáspolitikája, amiben a vagyonosabb háztartások mindig többet kaptak – állította a szociológus.
Misetics Bálint tanulmánya azt hangsúlyozza, hogy van egy minimum szint, amelyen mindenki számára biztosítani kellene az elfogadható lakhatást, vagyis az államnak el kellene ismerni a lakhatáshoz való jogot. Azt javasolja, vezessék be az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalmát, legyen országos lakásfenntartási támogatás, több bérlakáshoz lehessen hozzáférni, legyen egységes adósságkezelési szolgáltatás és szükség lenne szerinte a hajléktalan ellátás reformjára is, szakítva a tömegszállások gyakorlatával, a megelőzésre helyezve a hangsúlyt. A jelenlegi kilakoltatási gyakorlatot egyszerűen kegyetlennek nevezte a szociológus, a vita többi résztvevője ezt azzal tromfolta, hogy a szegénység és a megoldatlan lakáshelyzet miatt egyre több gyereket emelnek ki a családból.
A bérlakások felújítását és újak építését szorgalmazó sokadik tanácskozás résztvevőinek is üzent azonban Tállai András a hétfői parlamenti vitában. A nemzetgazdasági tárca államtitkára egy kérdésre válaszolva kijelentette, a kormány változatlanul a tulajdonszerzést és nem a bérlést támogatja.