Ezért foltos a panda bundája

Publikálás dátuma
2017.03.03. 16:30
Fotó: Alex Wong/Getty Images
Jó ideje izgatja a tudósokat, hogy minek köszönhetik az óriáspandák jellegzetes, fekete-fehér foltos bundájukat. A közelmúltig számos teória született arra vonatkozóan, hogy az evolúció során miért alakultak ki az egyedi külső jegyek, ám mostanáig nem sikerült pontosan megfejteni az okokat. Tudósok egy csoportja a közelmúltban rájött arra, hogy mi áll a fekete fülek, végtagok, és a jellegzetes, szemeket övező foltok kialakulása mögött.

A kutatás során kezdetnek összehasonlították a pandák szőrzetét 195 húsevő faj, és 39 medveféle bundájával, majd megvizsgálták, hogy a különböző egyedek milyen közegben élnek. Meglepő módon nem találtak összefüggést a külső hőmérséklet és a pandák egyedi bundája között, ahogy a jelek szerint a nappali fénynek sincs köze a sötét szemekhez. A hónak és az erdőnek azonban annál több: a Science Magazine-ban publikált eredmények szerint a fehér sávok a panda testén azért alakultak ki, mert így könnyebben el tud rejtőzni a havas környezetben, a fekete sávok pedig az erdei életet teszik számukra biztonságosabbá, főképp a leopárdok támadásaival szemben.

Mivel a pandák mindkét közegben megélnek, egyfajta „kompromisszumos megoldásként” mindkét szín kialakult a bundájukon.

A szemek körüli foltok és a fekete fülek azonban nem ezt a célt szolgálják.

Legyen szó bármilyen húsevőről – vélik a kutatók –, csupán a testen található mintázatok szolgálnak álcázásra: az állatok pofáján megtalálható egyedi foltok a hatékony kommunikációhoz kellenek. A pandák fülei például azért feketék, mert így sokkal veszélyesebbnek tűnnek, s ennek köszönhetően nagyobb eséllyel tudják elijeszteni a ragadozókat. A szemek körüli foltok azonban a baráti kommunikációhoz kellenek: ha ezek nem lennének, nem ismernék fel egymást. Bár első pillantásra a „monoklik” nagyon is hasonlónak tűnnek, mindegyiknek más a formája és a mérete, s az állatok ez alapján jegyzik meg és ismerik fel egymást. A tudományos magazin beszámolója szerint azonban nem sokat mutogatják, mert nem akarnak agresszívnak tűnni. Ha úgy érzik, hogy egy állat békés szándékkal érkezik, egyszerűen eltakarják őket a tappancsukkal.

Szerző
Témák
bunda panda foltok

Miattunk pusztulnak a főemlősök

Publikálás dátuma
2017.03.01. 06:15
Fotó: EUROPRESS
Colo álmában múlt ki, egy ohiói állatkertben 60 éves korában. Ez a gorilla az első fogságban született volt fajtájában és rekordot döntött élettartamát illetően is. Halála ráirányította a világ figyelmét arra, hogy a főemlősök, amelyek közé a gorillák, csimpánzok, orángutánok, valamint a lemúrok tartoznak, a kihalás szélén vannak.

A főemlősök 60 százaléka az emberi tevékenység következtében pusztul el és 75 százalékuk kihalással fenyegetett, ami 1996-hoz mérten 20 százalékos csökkenésüket jelenti. Félő, hogy ezzel az ütemmel 25-50 év múlva el is tűnnek - olvasható a Sciences Advances című amerikai tudományos magazinban megjelent felmérésben. A gorillák, a csimpánzok és az orángutánok már jó ideje felkerültek a UICN (Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség) listájára, de nincsenek egyedül. A Madagaszkárban honos gyűrűsfarkú lemúr, a Vietnam északi részén élő rhinopithecus, azaz az aranyorrú barna majom sem haladják meg a néhány ezres példányszámot. A Kína egyik délkeleti szigetén élő hajnani gibbonból pedig már csak 30 egyed él. A szumátrai orángután még valamivel jobb helyzetben van 14 ezer élő példányával, de a bonobóból, amely pigmeus csimpánzként is ismert, sem maradt több 30 ezernél.

A főemlősök napjainkban mindössze néhány országban koncentrálódnak. Kétharmaduk Brazíliában, Madagaszkárban, Indonéziában és a Kongói Köztársaságban él. Nem elsősorban a klímaváltozás fenyegeti őket, hanem az élőhelyüknek az emberi tevékenység általi elhódítása. A mezőgazdasági területek növelése érdekében - legyen az közvetlenül a lakosság élelmezése vagy az élelmiszeripar fejlesztése miatt - nagyléptékű erdőtlenítés folyik mindenütt. A pálmaolaj, a szója, vagy a gumi előállítása, és az extenzív állattenyésztés felelősek sok millió hektár erdő eltűnéséért. Becslések szerint 1990 és 2010 között a mezőgazdaság terjeszkedése 1,5 millió négyzetkilométert vett el az állatok élőhelyéből. Közrejátszik a folyamatban az illegális vadászat, az utak építése és a bányászat is.

A fenyegetettség messze nem szűnik: az olaj és a gáz kitermelésében 2035-ig a kereslet 30-53 százalékkal nőhet azokban a zónákban, ahol a főemlősök élnek, mindenekelőtt Amazónia nyugati térségében és a Csendes-óceán nyugati övezetében, köztük Borneo és Szumátra szigetén – mondják a szakemberek. Az előzetes felmérések szerint Kolumbia, Ecuador, Brazília, Peru és Bolívia erdős vidékein további mintegy 740 ezer négyzetkilométert foglalnak el. A tanulmány társszerzője, Paul Garber, az illinois-i egyetem antropológia-professzora szerint a szennyezettség, a klímaváltozás, valamint a népesség gyors növekedése még tovább súlyosbítja a helyzetet.

A Le Nouvel Observateur kérdésére, hogy mit lehet tenni, Garber professzor így válaszolt: „A következő 25 évben ezek a főemlősök eltűnnek, ha védelmüket nem tesszük globális prioritássá. Ez önmagában is tragikus veszteség lenne, de figyelembe kell venni, hogy más fajokra is hasonló sors vár. Eltűnésük kockázatot jelent az emberi fajra is, mert az emberiség rokonairól van szó, amelyek egyedülálló lehetőségeket kínálnak a fejlődés, a biológia, az új betegségek tanulmányozása számára. A főemlősök lényeges részei a trópusi biosokféleségnek, segítik az erdők regenerálódását, az ökorendszerek egészségét. Hogy megvédjük a főemlősöket, még változtathatunk magatartásunkon a természeti források kihasználásában. Hozzá kell látnunk a helyi szegénység és túlnépesedés problémájának megoldásához. A szegénységet és az egyenlőtlenségeket csökkenteni lehetne az oktatáshoz és az orvosi ellátáshoz való jobb hozzáféréssel, a hagyományos életmódok megőrzésével.”.

A tanulmány szerzői felhívással fordulnak a kormányokhoz, a tudósokhoz, a civil szervezetekhez és a gazdasági élet szereplőihez, hogy ebbe az irányba mozgósítsák erőiket, amíg nem késő.

Feltámaszthatók-e kihalt állatok?

Tasmániai tigris: nincs számba vehető rokona FOTÓ: EP/HONG WU

Tasmániai tigris: nincs számba vehető rokona FOTÓ: EP/HONG WU

 Miközben a főemlősök mellett sok más állatfajért is aggódik a világ az óriás pandáktól a szibériai tigrisig, vannak, akik régen kipusztult fajokat élesztenének újra.

Stewart Brand biológus-író 1996-ban San Franciscóban alapított Long Now Alapítvány célja, hogy egy hosszútávú, akár évezredeket is átfogó kulturális intézet alapja legyen.

Újraéleszteni és helyreállítani nevű projektjével az a célja, hogy a biotechnológiának, elsősorban a fosszíliákban megőrzött DNS-mintáknak köszönhetően visszatérhetnének a Földre olyan állatok, amelyeknek, bár évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt eltűntek, élnek ma is genetikailag hasonló rokonaik.

Így az ősi mintákat beültethetnék a leszármazottak élő génjeibe, a szintetikus biológia technikái révén módosítani lehetne azokat és egy rendkívül bonyolult, úgynevezett „fajok közti klónozással” feltámaszthatnák az eltűnt fajokat. Ilyen lenne a mamut, az őstulok, a gyapjas orrszarvú, vagy a 100 éve kiirtott vándorgalamb, amely életre keltésének külön nemzetközi konferenciát rendeztek. Ez utóbbi munkálatokba a Harvard kutatócsoportja is bekapcsolódott George Church professzor vezetésével. A szibériai mamut klónozásán időközben orosz és dél-koreai tudósok is dolgoznak, míg ausztrál kollégáik vágyálma, hogy újra megjelenjen a 1931-ben kihalt tasmániai tigris, amelynek azonban semmilyen számba vehető rokona sincsen.

A projekt irányítói szerint ezeknek az „újraélesztéseknek” fontos szerepe lehet a világ biosokféleségének, ökológiai egészségének javításában. Segítene abban is, hogy a megmentenének a kihalástól olyan kis populációkat, amelyek a közeli vérrokonság miatt nélkülözik az életre való egyedek létrehozásához szükséges genetikai diverzitást. Arra azonban egyelőre ők sem tudják a választ, hogy ezek a feltámasztott állatok életben maradnának-e szabadon, természetes körülmények között, már csak azért is, mert eredeti élőhelyeik többnyire már nem léteznek. Annak pedig Brandék szerint sem lenne sok értelme, ha ezeket az őslényeket csupán állatkertben lehetne mutogatni.

Mindazonáltal Spielberg Jurassic Park-látomásától nem kell tartanunk, mert az alapítvány kutatói mindenekelőtt az emberekkel való együttélés biológiai és ökológiai lehetőségét veszik figyelembe. Ezek alapján úgy látják, hogy a dinoszauruszoknak nincsen helye a Földön, amíg az emberi faj létezik. Ráadásul a DNS-molekulák lebomlása viszonylag gyors. Az eddigi legrégibb azonosítható DNS-t egy 700 ezer éves, jégbefagyott lócsontban találták a kanadai Yukon szövetségi területen. A dínók pedig immár 65 millió éve eltűntek.

Terv az ,,árja őserő" demonstrálására
Az őslények feltámasztásának álma már a náci vezetőket is izgatta. Mint arról a National Geographic által készített dokumentumfilm is beszámolt, hatalmas, 2 méteres hátmagasságú ősbölényekkel akarták benépesíteni a II. világháború idején meghódított kelet-európai területek erdőit a germán törzsek mítoszának erősítésére. A fő célpont Európa legrégibb természetvédelmi területe, a lengyelországi Bialowieza erdő volt, hogy ezzel is illusztrálják a németség jogát a területekre.
A szupertitkos terv fő irányítója Hermann Göring birodalmi marsall volt, aki különösen vad és veszedelmes állatokkal akart nagyobb nyomatékot adni az „árja őserőnek”. A terv részleteiről azonban nem sokat lehet tudni, mert, miután nem sikerült megvalósítani, a benne résztvevőket megölték vagy koncentrációs táborba küldték.

Megérkezett az első fekete gólya

Publikálás dátuma
2017.02.26. 20:12
Fotó: Thinkstock
A hétvégén megérkezett az első fekete gólya Afrikából a Gemenci erdőbe. 

A Tóbiás névre keresztelt madarat a Gemenc Zrt. szakemberei vették észre, majd rögtön el is indították azt a folyamatosan üzemelő webkamerát, amivel az interneten keresztül bárki nyomon tudja követni e fokozottan védett madár életét. A most megérkezett fekete gólyát 1999-ben gyűrűzték Bogyiszló környékén.

A madár 2013-óta a gemenci bekamerázott fészekre érkezik meg, csupán öt kilométerre attól a fészektől, ahol kikelt a tojásból. Magyarországon mintegy 380-420 pár fekete gólya fészkel, közülük nagyjából 40 pár a Gemencben. A gemenci populáció a világ legnagyobb népsűrűségű feketególya-állománya. Egy másik, GPS-jeladóval felszerelt fekete gólya is úton van (ő a Zoltán nevet kapta), február 21-én a szudáni Kartúmtól északra, a Nílus völgyében járt.

Szerző