Szombati 7-es - Nemzeti egység kétségekkel

A nemzeti egység hiánya - a fideszes kommunikáció szerint ez az oka annak, hogy a kormány kénytelen volt Budapest olimpiai pályázatának visszavonását javasolni. Az e javaslatnak szentelt kormányhatározatban szó szerint az áll: „Budapest és Magyarország számára az olimpia nemzeti ügy. Régi tapasztalat, hogy a nemzeti ügyek képviseletéhez egyetértésre van szükség. Ez az egyetértés az ország vezetői és a pártok között a pályázat benyújtásakor megvolt (...). Az elmúlt hónapokban a korábban létrejött egység felbomlott, az olimpia ügye nemzeti ügyből pártüggyé vált. Ezért a felelősség a korábbi döntésükből kihátráló ellenzéki pártokat terheli".

A határozat alig néhány órával azután már meg is jelent, hogy hárman - Borkai, Orbán és Tarlós - úgy döntöttek, a főváros vissza fogja vonni a pályázatot. Nem kérdés, hogy a tényleges döntést ki hozta meg: az, akinek régi álma volt az olimpia és aki szerint most "álomgyilkosság" történt. (Nem is lennénk most az ő álmát legyilkolók helyében, mert a végén még egy visszamenőleges hatályú Btk-módosítás büntethetővé teszi az álomgyilkosságot.) Az a "nagyon-nagyon bátor ember", aki Lázár szavaival "nem szokott megfutamodni semmitől".

Ami ebből engem érdekel, az a nemzeti egység fogalma, ami állítólag felbomlott a kihátráló ellenzéki pártok miatt. Lázár ezt így fogalmazta meg: „A nemzeti egység elképzelhetetlen baloldali pártok nélkül, ha ők nem támogatják az ügyet, akkor nincsen nemzeti egység”. Vannak tehát nemzeti ügyeink, amelyek képviseletéhez - a kormányhatározatot alapul éve - a tapasztalat szerint egyetértés szükséges és vannak pártügyek. Mármost honnan tudhatjuk meg, hogy valami nemzeti ügy vagy pártügy, egyáltalán vannak-e nemzeti ügyek vagy csak pártügyek léteznek, s mi is az a nemzeti egység a kormányfő szerint?

Ennek tisztázásához segítségül hívjuk a nagyon-nagyon bátor embert. Orbán 2004-ben, miután kiírták a népszavazást a határon túliak magyar állampolgársága ügyében, azt mondta: "Mi ugyanis elsősorban nem politikai küzdelmet folytatunk pártokkal pártokért, kormányokkal kormányokért, a mi küzdelmünk elsődleges célja a közösségépítés, a teljes magyar nemzeti egység megalkotása." Itt a nemzeti egység a közösségépítés céljaként jelenik meg, olyan valamiként, amire törekedni kell.

A 2010-es választási győzelem után 100 nappal viszont a nemzeti egységet már a politikai egységgel azonosította: "Olyan tabukat döntöttünk le együtt május óta, amelyeket csak egy akkora nemzeti egység képes ledönteni, mint ami létrejött ez év áprilisában.", majd elsorolta, melyek azok a "nemzeti ügyek", amelyekre kétharmados felhatalmazást kapott pártja. Ugyanekkor viszont fontos különbséget is tett: mivel a magyarok individualisták, nem a nemzeti egység, hanem csak a nemzeti együttműködés rendszeréről beszélhetünk.

A tavaly ősszel elbukott menekült- és Európa-ellenes népszavazás után ugyancsak a politikai és a nemzeti egység azonosságáról beszélt: mivel az érvényesen szavazók 98 százaléka nemmel szavazott a migránsok kötelező betelepítésére, ez egy olyan politikai egységet jelent, ami korábban egyetlen más kérdésben sem nyilvánult meg. "Egy újszerű egység ez, amely nem pártkérdésben jött létre, hanem a pártok fölötti, nemzeti ügyben" - mondta Orbán, ezzel indokolva, hogy közjogi érvényt kell adni a referendum eredményének, azaz alaptörvényt kell módosítani.

Láthatjuk tehát, hogy politikai egységből nemzeti egység jöhet létre, vagyis egy politikai ügy pártok fölöttivé, nemzetivé válhat, ám egy nemzeti ügy - mint az olimpiarendezés esetében - könnyen politikai, avagy pártüggyé degradálódhat, s így elveszíti nemzeti jellegét. Ezzel megérkeztünk - Lánczi András szavaival - a "Fidesz legfőbb politikájához”, hogy csak a biztosnak tűnő ügyekbe állnak bele, és amint kiderül, hogy egy politikai kérdés mögött nincs nagy többség, elengedik azt. Az olimpián kívül ilyen volt az internetadó és a vasárnapi boltzár. A különböző politikai kérdésekben a nép véleményét folyamatos nagymintás közvélemény-kutatásokkal vizsgáló, és ezek eredménye alapján kormányzó Fidesz minden olyan ügyet nemzetivé emel, amelyben sikeresen megteremthető a "nemzeti egység", vagyis a politikai közvélemény támogatói többsége. Ha ez a többség nincs meg, akkor a "nemzeti egység" is hiányozni fog. Ahogy Orbán fogalmazott a pályázat visszavonása után: az olimpia megnyeréséhez nemzetközi szinten nem többség kell, hanem egység.

Kérdés, hogy a nemzeti egység valami egyebet is jelent-e a Fidesz és Orbán számára a szavazat-maximalizáláson túl? Erre utal a már idézett 2004-es beszéd, amelyben célként - a közösségépítés céljaként - határozta meg a nemzeti egységet. Vagyis az etnikai nemzetfogalom szimbólumaként, amelyet már Antall is használt, amikor lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte magát. Mivel nem lehetett ténylegesen 15 millió magyar kormányfője, legalább jelképesen legyen az. Orbán ugyanakkor a magyar állampolgárság megadásával szavazati jogot is adott a határon túliaknak, vagyis az etnikai nemzet jelképes szerepét tartalommal töltötte meg. És ezzel ismét a szavazat-maximalizálás politikai gyakorlatát alkalmazta.

Az alaptörvényben kétszer fordul elő a nemzeti egység fogalma. A Szent Korona - a preambulum, azaz a nemzeti hitvallás szerint - "megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét", továbbá, már a főszöveg szerint a köztársasági elnök "kifejezi a nemzet egységét". Mindkét esetben szimbolikus a fogalom használata, a Szent Korona a történelmi folytonosságra utal, az államfő pedig "kifejezi", jelképezi a nemzet egységét.

Azt a nemzeti egységet, amely a kormányzó erők szótárában ezek szerint azonos a saját politikai többségükkel.