Már Jézus pere is a korrupcióról szólt

Publikálás dátuma
2017.03.06 06:48
A jogi eljárások is a szeretet törvényén alapulnak FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fotó: /
A korrupcióként értelmezett politikai zsarolás döntő szerepet játszott abban, hogy a Római Birodalom helytartója kimondta Jézusra a halálos ítéletet – állítja Fazekas István. Tanulmánya is mutatja, hogy a több mint kétezer évvel ezelőtti eset mindmáig élénken foglalkoztatja a kutatókat.

Jézus pere nem isteni forgatókönyv szerint megírt bábjáték volt – idézte hajdani professzorát, Zlinszky Jánost a könyvbemutatón Fazekas István költő, műfordító, drámaíró. A szerző Amicus caesaris (császár barátja) című tanulmányában a történelem alighanem legismertebb perének zsidó és római jogi aspektusát elemezte.

Dogmatikai szempontból Fazekas fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy Jézus valóságosan (100 százalékosan) ember és valóságosan (100 százalékosan) Isten. Máskülönben mindenben olyan, mint mi, csak egy vonatkozásban különbözik: mentes az emberi bűnöktől.

A jogelmélet szkeptikusai szerint a jog képtelen a teljes igazság feltárására. Fazekas István ezzel szemben úgy gondolja, sosem adhatjuk fel a reményt, hogy a jog igazságot is szolgáltathat. A sokféle megközelítésen és vitán túl abban legalább a „még magukat nyíltan ateistának valló tudósok körében” is konszenzus van, hogy Jézus valóban történeti személy volt, akit Pontius Pilátus júdeai prokurátorsága (a Róma Birodalom helytartója) idején keresztre feszítettek.

Jézus perének vizsgálatakor – a tanúvallomásként értelmezett bibliai leírások és a tekintélyes szakirodalom mellett – Fazekas István korabeli jogeseteket is tanulmányozott. Munkájában segítette az a tapasztalat, amit napjainkhoz közelebb eső koncepciós perek (például a Rajk László elleni) kutatása révén szerzett.

Fölösleges lenne bizonygatni ugyanis – jegyezte meg –, hogy a Jézus elleni eljárás szintén koncepciós per volt. A lényeg nem sokat változott az idők során. Úgy kell tenni, mintha szabályos keretek között folytatnák az eljárást, csak éppen a végeredmény már előre tudott: az illetőről be kell bizonyítani, hogy bűnös. Éppen ezért csakis az érvényes jogszabályok szándékos áthágásával lehet elérni a felelősségre vonást.

A „zsidók” a mózesi törvények keretében indítottak bűnvádi eljárást Jézus ellen, majd Pilátus egy egészen új eljárásban hallgatta ki a vádlottat. A különbségek ellenére mind a korabeli zsidó, mind a római jogban érvényre jutottak olyan igazságosságra vonatkozó alapelvek, amelyek a fejlettebb civilizált társadalmak jellemzői – hívta fel a figyelmet Fazekas István, egyebek mellett az ártatlanság vélelmét említve.

A zsidó hatóságok megrettentek Jézus fellépésétől, a rómaiakkal való összetűzés elkerülése érdekében határozták el kivégzését. A tanulmány szerint okkal feltételezhetjük, hogy Pilátus – aki alaptalannak tartotta a vádakat – szerette volna elkerülni az ítélkezést. A zsidó főtanács azonban politikai zsarolásnak vetette alá: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak.” Pilátus az „agresszív nyomás” hatására mondta ki a halálos ítéletet, annak ellenére, hogy a római jog szerint elítélni csak azt a vádlottat lehetett, akinek bűnösségéről a bíró meggyőződött.

Előadásában Fazekas István kitért arra, hogy a hatvanas években rendezett II. Vatikáni zsinat világossá kimondta: elfogadhatatlan, hogy a zsidóságot általánosságban felelőssé tegyék Jézus keresztre feszítéséért. Persze, normálisan gondolkodó ember addig sem állíthatott ilyet – utasította vissza a kollektív bűnösség elvét. (Tegyük hozzá: a konkrét esetben már csak Jézus zsidó származása miatt is abszurd ötlet előhozakodni efféle elméletekkel, ám mindez évszázadokon keresztül kevéssé zavarta a keresztény vallási háttérből táplált antiszemita propagandát.)

Zárásként a szerző – aktuálpolitikai áthallásoknak is teret engedve – arról beszélt, hogy a Jézus elleni per megmutatta, miért fontos az eljárási normák, alapelvek betartása. Végső soron a jogi eljárások is a szeretet törvényén alapulnak. Pilátus szerinte politikai értelemben korrumpálódott. Márpedig az a bíró, aki korrumpálódott, és úgy hoz ítéletet, a „vádlott szívét akarja kettétörni”. Fazekas István kijelentette: ha valaki engedi, hogy egy ügy korrupttá váljon, sérti a szeretet törvényét.

2017.03.06 06:48

A színkeverés mesterei a Müpában

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:49

Fotó: Müpa/
A kiváló kölni zenekar kivételesen bőkezűen bánt a hangszínekkel mind Mendelssohn, mind Mahler művének előadása során.
Isabelle Faust Kurtág Doloroso című művét játszotta ráadásként, ezzel tovább erősítette a kontúrjait annak a képnek, amit a versenymű előadójaként rajzolt fel magáról. Megmutatta ismét, hogy a hegedülésben a hangszeres játék csak eszköz, a lényeg, hogy értékes műveket játsszunk, a bennük rejlő gondolatokra irányítva a figyelmet. A német hegedűs a rá jellemező technikai fölénnyel szólaltatta meg Mendelssohn közismert dallamait is, ez, és a szintén sokszor hangoztatott elmélyült előadásmódja azonban arányban állt egymással, utóbbi nem telepedett rá a műre. Az első tétel fülbemászó dallamait, a lassútétel melankóliáját, a zárótétel könnyedségét a helyén kezelte, szép és elismerésre méltó olvasatát kivitelezve a darabnak. Már itt kiderült, a Gürzenich zenekar átlagon felüli képességekkel rendelkezik a hangszínek kikeverése terén: sokszor hívta fel legalább olyan erővel fel magára a figyelmet, mint a szólista.
A zenekar messzire nyúló hagyományokkal rendelkezik, ők mutatták be 1904-ben a Mahler szimfóniát is a szerző vezényletével. François-Xavier Roth négy éve áll a zenekar élén, és úgy tűnik, nem nyúlt mellé a város, amikor zeneigazgatónak választotta – ő az opera vezetőkarmestere is – az egykori fuvolistát. Olyan forradalmi tett is fűződik nevéhez, mint Sztravinszkij Tavaszi áldozatának korabeli hangszereken való előadása, a mű bemutatójának százéves évfordulója tiszteletére hat évvel ezelőtt. Ilyenkor persze el kell hagyni a Roger Norrington által sokszor kárhoztatott vibrátózást, vagy legalább is korlátok közé kell szorítani, hogy az általa „hollywoodi glamournak" nevezett megszólalási mód ne telepedjen rá hangzásra. Ez az olyan csillogó-villogó mai hangszerek használatakor is fontos, mint amilyenekkel most ült ki a színpadra a zenekar, mert ez kell ahhoz, hogy Mahler néha kegyetlenül metsző szólamai kiteljesedhessenek. Kiváló volt a rézfúvós szekció, ha szólózni, ha együttesen harsogni (nem harsánykodni) kellett, de nem maradtak el tőlük a fuvolások, klarinétosok, oboások és a fagottosok sem. Olyan szintű zenekari munka volt ez, ami már önmagában is sikerre ítéli egy olyan hatalmas - majd hetven perces - bonyolult mű előadását, mint az 5. szimfónia. Nehézségekkel teli utat kell bejárniuk a zenészeknek, az első tétel kezdő trombitaszólójától,a gunyoros gyászindulótól, a szerelmi vallomásként írt Adagiettón, és a többi tételen keresztül a zárótétel kontrapunktikus forgatagán át az utolsó hangig. Ha egy zenekar képes ezt a gazdagságot a maga teljességében, hiányosságok nélkül bemutatni, már nagyon sokat tett az élményért. De a kölniek ennél szerencsére jóval többre voltak képesek, a hangszíneik sokszor önálló előadói alkotóeszköznek tűntek. François-Xavier Roth csak azt a kérlelhetetlen élességet nem tudta hozni, ami a legjobb előadásainak sajátja. Hiányzott az a bizonyos életigenlés, ami az Alma Mahler iránti szerelem tükröződése, ami a sokszor kegyetlen hangzások után sejlik fel. E kettősséget kontúrosabban lehetett volna érzékeltetni. Infó: Mahler 5. szimfónia Isabelle Faust hegedű Gürzenich Zenekar Karmester: François-Xavier Roth Február 15. Müpa 
2019.02.17 15:49

A popkultúra átütő ereje - Újra Budapesten koncertezett Guido és Maurizio de Angelis

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:32

Fotó: MTI/ Mohai Balázs
Guido és Maurizio de Angelis újabb budapesti fellépése nem csupán egy koncert volt. Már a két évvel ezelőtti produkciójuknál is egyértelmű volt, hogy itt nem csak a zene a fontos, a dalok túlmutatnak önmagukon. A két olasz dalszerző és előadó ugyanis számos Bud Spencer mozis örökzöldnek írta a zenéjét. Így tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy az ítész mit gondol a zenék virtuozitásáról (vagy annak hiányáról), mivel ezek a nóták alapvetően nem színpadra, hanem filmzenének készültek. Tehát egy egészestés mozgókép atmoszférájának az erősítésére. Mivel Magyarországon a tévékultúra tett arról, hogy Bud Spencer és Terence Hill pofozkodós filmjeit még az is kívülről fújja, akinek nem állt szándékában rajongóvá válni, de nem tudta kikerülni a popkulturális nyomást. Így az is meghatódik a címadó dallamok felhangzásakor, aki nem tudja kívülről az összes Piedone epizódot. De így van ez Guido és Maurizio de Angelis a magyar piacon szintén kultikussá lett Sandokan című tévésorozat főcímdalával is, melynek magyarosított változatát annak idején a Neoton Família is nyomta – bárcsak feledni tudnám ezt az élményt. De nem ez volt az este csúcspontja, hanem a Különben dühbe jövünk című filmben felhangzó nóta, a Dune Buggy, amely kisebb táncot is generált az amúgy ültetős koncerten. A koncert sztárvendége maga Terence Hill volt, aki szerencsére nem énekelt, inkább csak mesélt a Bud Spencerrel való közös élményeiről, arról, hogy mennyire tiszteli Guido és Maurizio de Angelis-t és persze a kortársukat, Ennio Morricónét, akivel a Nevem: Senki című produkcióban dolgozott együtt. Sajnos, ahhoz túl távol voltam, hogy megkérdezhessem: Sergio Leone csak besegített, vagy titokban tényleg ő rendezte ezt a filmet? De Hill nem is ezért volt itt elsősorban, hanem azért, mert ő volt az arca és védnöke a annak a jótékonysági akciónak, ami a koncerten zárult: egy eredeti (nem a Különben dühbe jövünk-ben rommá tört) autóra, a Dune Buggy-ra lehetett licitálni, a befolyt összeget pedig a Heim Pál Gyermekkórház kapja meg.  Infó: Guido and Maurizio de Angelis február 16. Papp László Budapest Sportaréna
2019.02.17 15:32
Frissítve: 2019.02.17 18:11