Aha, gondoltam, már itt a nőnap, hirtelen ilyesféle témát látni a Népszavában. Antoni Rita és mások színvonalas cikkei a nők mai nem túlságosan rózsás, vagy éppen nemigen egyenrangú helyzetét írták le. A kérdés, amit nem szokás feltenni: hogyan próbál a társadalom jobb körülményeket biztosítani a nők számára, hiszen a jobb szociális helyzet, ami valóban segíthetne a nők helyzetén, sok pénzt kívánna. Jobb, könnyebben hozzáférhető családjogi ellátást, jobb, megbízhatóbb és olcsóbb gyermekintézményeket, rövidebb munkaórákat a női és férfi családfenntartóknak, és így tovább. Megvalósítható-e mindez a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor még mindig a pénzkivonás jellemzi a szociális-, az oktatási- és az egészségügyi szférát?
Lehet, hogy esetleg a rendszerben van a hiba, hiszen ezek a problémák globálisak? Már nem emlékszem, melyik klasszikusunk mondta: egy társadalom visszamaradottsága a nők helyzetén mérhető. Kecsmár Ilona női szerepeket sorolja: "társnak lenni, megtanulni együtt élni a másik nemmel, az idősebb generációval, érteni önmagunkat... Erre minden felnőtt embernek – akár férfi, akár nő - fel kell készülnie. Ha mi is "disztingválunk", mi az esélye, hogy a társadalmat valódi egyenjogúságra készítjük fel? A családban és a társadalomban egyaránt egyforma felelőssége van mindenkinek, akár férfi, akár nő.
