Puskás-stadion - Egy biztos: drága lesz

Publikálás dátuma
2017.03.08. 06:50
Egyelőre kérdés, hogy mikor, milyen formában és mennyiért épül fel az új aréna a régi helyén FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
A magyar közélet számára hetek óta témát szolgáltat a jelen állás szerint több mint 190 milliárd forintba kerülő új Puskás Ferenc Stadion várható összköltségeinek alakulása, amelynek kapcsán az Index tegnapi cikke érdekes megállapítást tett: az új nemzeti arénát tervező építész terveiből gyakorlatilag kimaradtak a parkolóhelyek. Amennyiben a jelenlegi számok nem véglegesek, tovább emelkedhetnek tehát a költségek.

Elsőre talán sokkolóan hathat, hogy mosdóból és pissoire-ból például több lesz Skradelli György 2016 őszén közzétett tervei szerint (előbbiből 714-re, utóbbiból 723-ra lehet számítani az Építészfórum honlapján közölt adatok alapján), a majd’ hetvenezres aréna körül, mint parkolóból. Miközben az első megállapításban semmi rendkívüli nincsen (mondhatni természetes), utóbbi mindenképpen aggályokat vet fel – amint arra a portál is felhívta a figyelmet, az általuk ismert jogszabály szerint hasonló funkciójú épületeknél 15 nézőnként indokolt volna egy parkolóhely. Könnyen kiszámítható: a körülbelüli 67 ezres kapacitás esetében nagyjából 4500 darabot jelent, azaz innen nézve közel 4000 hiányzik. Nem nehéz kitalálni, hogy ezek esetleges pótlására nemcsak munkaerőre, hanem további milliárdokra lehet szükség.

Ennek kapcsán a Népszava tegnap kereste Fürjes Balázst, a kiemelt budapesti beruházásokért felelős kormánybiztost, akinek munkatársa telefonon megígérte, mindenképpen kapunk írásos választ. Ennek ellenére az történt, amit az elmúlt hetekben megszoktunk: nem érkezett semmilyen írásos reagálás. Annyival értünk el többet, hogy már eljutottunk a szóbeli ígéretig...

Fontos megjegyezni, hogy az itt megénekelt probléma nem új keletű, hiszen a 2002 óta Puskás Ferenc nevét viselő stadion körül is leginkább a sportaréna környékén található utcákban, a közeli benzinkútnál vagy a Papp László Sportaréna fizetős mélygarázsában kínálkozott parkolási lehetőség. A sportaréna garázsában ugyanakkor a létesítmény honlapja szerint pillanatnyilag is csak egy 1149 férőhelyes parkoló áll rendelkezésre, ami ugyan több mint a semmi, ám 67 ezer néző esetén egykönnyen elégtelennek bizonyulhat.

A nemzetközi mezőnyben szemlézve pro és kontra is találunk példát. A közelmúltban épített csúcsstadionok közül a 75 ezer néző befogadására alkalmas müncheni Allianz Aréna a 9800 parkolóhely mellett további 1200-at biztosít a VIP-vendégek részére, míg a sporteseményeken körülbelül hatvanezres, koncerteken akár 73 ezer embert is vendégül látó varsói nemzeti stadionhoz parkolási célra egy 1800 helyet kínáló mélygarázs párosul. Zágrábban az angol példához hasonlóan a szurkolók többnyire tömegközlekedéssel közelítik meg a stadiont, ám ez a megoldás egykönnyen hibádzhat egy olyan komplexum esetében, amelyben jellemzően a labdarúgó-válogatott késő este kezdődő mérkőzéseit játsszák – pláne annak tudatában, hogy ilyen eseményekre nemcsak a városlakók kíváncsiak, és a Puskás Stadiont ilyenkor a jó esetben fél óránként közlekedő éjszakai járatokkal lehet elhagyni. Hát még, ha a 2020-as Európa-bajnokság társrendezőjeként a nemzetközi közönséget (is) vendégül szeretné látni a legújabb magyar sportstadion...

A Kiemelt Kormányzati Beruházások Központjának korábbi közleménye szerint (a sokadik ígéret után) az új Puskás-stadion várhatóan 2019 végére készül el. Jelen probléma kapcsán nem is az az igazán érdekes, hogy hány parkolóhely öleli körbe az arénát, hanem az, hogy a kiadásokat számláló mutató mennyinél áll meg – egyelőre többek joggal tartanak attól, hogy a határ a csillagos ég. Abba pedig még belegondolni is szörnyű, hogy a kihagyott parkolók miatt esetleg még többet csúszik a munkálatok befejezése, és csak a 2020-as Eb után készül el a stadion...

Magyar stadionok és parkolóhelyek
A Ferencváros minden igényt kielégítő otthona, az Albert-stadion helyére 2014-es átadással megépített Groupama Aréna nagyjából 24 ezer férőhelyet kínál, ehhez párosul 460 parkolóhely személyautók, s 28 autóbuszok számára. A szintén három éve megnyitott debreceni Nagyerdei Stadion közvetlen közelében korlátozott a parkolóhelyek száma, ennek megfelelően a szervezők mindenkit arra buzdítanak, hogy aki teheti, a tömegközlekedést vagy a kerékpározást válassza. Parkolási lehetőséget három közeli helyszínen, például a Főnix Csarnoknál kínálnak.

Szerző

Vlagyimir Fedoszejev Budapesten lép fel

Publikálás dátuma
2017.03.08. 06:48
Fedoszejev: a szintézis fontos számomra FOTÓ: VLADIMIR ORLOV
Tizenkét év után, ma ismét Budapesten lép fel zenekarával Vlagyimir Fedoszejev, az idén 85 éves, világhírű orosz karmester. A Zeneakadémia nagytermében az éppen 140 éve bemutatott Csajkovszkij balett, A hattyúk tava (1877) zenei anyagát felvonultató szvittel és Rimszkij Korszakov Seherezádé szvitjével (1888) érkeznek. Az együttes Bécsből érkezik, a Musikverein Aranytermében adtak két koncertet.

Vlagyimir Fedoszejev a programválasztásról lapunknak elmondta, a külföldi vendégszerepléseik alkalmából Csajkovszkij műveinek a megjelenése a Csajkovszkiról elnevezett együttes programján természetes és elvárható. „Amikor javaslatot küldünk külföldi kollégáinknak, rendszeresen megkérdezik: „Csajkovszkijt nem is akarnak játszani?” Ebből aztán hagyomány vált. Büszkélkedünk azzal, hogy Csajkovszkij nevét viseljük, de ez egyúttal nagy felelősséggel is jár. És bár Pjotr Iljics zenéjének előadásáért többször is magas szintű nemzetközi elismerésben részesültünk, ez csak fokozza a közönség előtti felelősségünket. A hattyúk tava szvit előadására konkrétan azért esett a választásunk, mert az idén februárban lesz 140 éve, hogy bemutatták a balettet. Egy a közelmúltban megrendezett moszkvai koncerten az egész balett zenéjét eljátszottuk. És a Csajkovszkij/Rimszkij-Korszakov kombináció számomra nagyon harmonikusnak tetszik. Az orosz zeneművészet két kulcsszereplőjéről van szó, akik hatalmas befolyást gyakoroltak két zeneszerzői iskola, a moszkvai és szentpétervári formálódására. Nem véletlen, hogy a moszkvai konzervatórium Csajkovszkij, a pétervári pedig Rimszkij-Korszakov nevét viseli.

„A szintézis fontos a számomra - teszi hozzá a karmester. De nem csak a művészetié, véleményem szerint a zene manapság sok téren helyettesíti a nemzetközi politikát. Megérkezünk valahová külföldre és semmiféle szankcióval, csak szeretettel találkozunk. Nyugaton rossz kritikát sem nagyon kaptunk, nemhogy szankciókat. Épp ellenkezőleg. Ez a párbeszédnek teljesen más szintje. A zene felfogásához, nyelvének megértéséhez nem kell feltétlenül szakmabelinek lenni. A zene mindazoknak szükséglete, akik a művészetet szívvel érzik. És mert a zene nyelve nemzetközi – az ilyen eggyé válás elérését neveznem a zene, sőt minden igazi művész missziójának."

Vlagyimir Fedoszejev 1974 óta vezetője a Moszkvai Csajkovszkij Szimfonikus Zenekarnak, lánykori nevén a Moszkvai Rádiózenekarnak. Fedoszejev 1932-ben Leningrádban született és iskoláit ott és a moszkvai második számú zeneművészeti főiskolán, a Gnyeszin Intézetben végezte, népi hangszer és karmester szakon. Jevgenyij Mravinszkij hívta meg 1971-ben, hogy vezényelje a Leningrádi Filharmonikusokat. 1974-ben lett Gennagyij Rozsgyesztvenszkij utóda. A 90-es évektől a legrangosabb külföldi együttesekkel és operaházakkal dolgozik, zürichi Tonhalle zenekara, Gewandhaus Zenekar, a Francia Rádió Filharmonikus Zenekara, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, a Berlini Szimfonikus Zenekar, a Drezdai Filharmonikus Zenekar, a clevelandi és a pittsburghi zenekarok, a Finn és a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarai. 1997 és 2005 között a Bécsi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere volt, Ausztria állampolgárságot adott neki és számtalan kitüntetéssel ismerte el művészetét. 1997 óta Zürichi Operaház állandó karmestere, 2000 óta a Tokiói Filharmonikusok első vendégkarmestere, 2009 óta pedig a Milánói Giuseppe Verdi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere.

Ha Oroszország féltucatnyi nemzetközi hírű és magát elsőrangúnak tartó zenekara között a Moszkvai Csajkovszkij Zenekart szeretnénk jellemezni, akkor azt kell elsősorban kiemelni, hogy ez az az együttes, amely a 90-es évek oroszországi átalakulásai, így a zenészek tömeges kivándorlása során a leginkább megtartotta nemcsak a létszámát, hanem sikeresen megőrizte muzsikusai nagy részét is. Az elmúlt évtizedekben összeszokott, a normális generációs váltást megélő, folyamatosan egy karmester irányítása alatt dolgozó társulat.

Szerző

Vlagyimir Fedoszejev Budapesten lép fel

Publikálás dátuma
2017.03.08. 06:48
Fedoszejev: a szintézis fontos számomra FOTÓ: VLADIMIR ORLOV
Tizenkét év után, ma ismét Budapesten lép fel zenekarával Vlagyimir Fedoszejev, az idén 85 éves, világhírű orosz karmester. A Zeneakadémia nagytermében az éppen 140 éve bemutatott Csajkovszkij balett, A hattyúk tava (1877) zenei anyagát felvonultató szvittel és Rimszkij Korszakov Seherezádé szvitjével (1888) érkeznek. Az együttes Bécsből érkezik, a Musikverein Aranytermében adtak két koncertet.

Vlagyimir Fedoszejev a programválasztásról lapunknak elmondta, a külföldi vendégszerepléseik alkalmából Csajkovszkij műveinek a megjelenése a Csajkovszkiról elnevezett együttes programján természetes és elvárható. „Amikor javaslatot küldünk külföldi kollégáinknak, rendszeresen megkérdezik: „Csajkovszkijt nem is akarnak játszani?” Ebből aztán hagyomány vált. Büszkélkedünk azzal, hogy Csajkovszkij nevét viseljük, de ez egyúttal nagy felelősséggel is jár. És bár Pjotr Iljics zenéjének előadásáért többször is magas szintű nemzetközi elismerésben részesültünk, ez csak fokozza a közönség előtti felelősségünket. A hattyúk tava szvit előadására konkrétan azért esett a választásunk, mert az idén februárban lesz 140 éve, hogy bemutatták a balettet. Egy a közelmúltban megrendezett moszkvai koncerten az egész balett zenéjét eljátszottuk. És a Csajkovszkij/Rimszkij-Korszakov kombináció számomra nagyon harmonikusnak tetszik. Az orosz zeneművészet két kulcsszereplőjéről van szó, akik hatalmas befolyást gyakoroltak két zeneszerzői iskola, a moszkvai és szentpétervári formálódására. Nem véletlen, hogy a moszkvai konzervatórium Csajkovszkij, a pétervári pedig Rimszkij-Korszakov nevét viseli.

„A szintézis fontos a számomra - teszi hozzá a karmester. De nem csak a művészetié, véleményem szerint a zene manapság sok téren helyettesíti a nemzetközi politikát. Megérkezünk valahová külföldre és semmiféle szankcióval, csak szeretettel találkozunk. Nyugaton rossz kritikát sem nagyon kaptunk, nemhogy szankciókat. Épp ellenkezőleg. Ez a párbeszédnek teljesen más szintje. A zene felfogásához, nyelvének megértéséhez nem kell feltétlenül szakmabelinek lenni. A zene mindazoknak szükséglete, akik a művészetet szívvel érzik. És mert a zene nyelve nemzetközi – az ilyen eggyé válás elérését neveznem a zene, sőt minden igazi művész missziójának."

Vlagyimir Fedoszejev 1974 óta vezetője a Moszkvai Csajkovszkij Szimfonikus Zenekarnak, lánykori nevén a Moszkvai Rádiózenekarnak. Fedoszejev 1932-ben Leningrádban született és iskoláit ott és a moszkvai második számú zeneművészeti főiskolán, a Gnyeszin Intézetben végezte, népi hangszer és karmester szakon. Jevgenyij Mravinszkij hívta meg 1971-ben, hogy vezényelje a Leningrádi Filharmonikusokat. 1974-ben lett Gennagyij Rozsgyesztvenszkij utóda. A 90-es évektől a legrangosabb külföldi együttesekkel és operaházakkal dolgozik, zürichi Tonhalle zenekara, Gewandhaus Zenekar, a Francia Rádió Filharmonikus Zenekara, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, a Berlini Szimfonikus Zenekar, a Drezdai Filharmonikus Zenekar, a clevelandi és a pittsburghi zenekarok, a Finn és a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarai. 1997 és 2005 között a Bécsi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere volt, Ausztria állampolgárságot adott neki és számtalan kitüntetéssel ismerte el művészetét. 1997 óta Zürichi Operaház állandó karmestere, 2000 óta a Tokiói Filharmonikusok első vendégkarmestere, 2009 óta pedig a Milánói Giuseppe Verdi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere.

Ha Oroszország féltucatnyi nemzetközi hírű és magát elsőrangúnak tartó zenekara között a Moszkvai Csajkovszkij Zenekart szeretnénk jellemezni, akkor azt kell elsősorban kiemelni, hogy ez az az együttes, amely a 90-es évek oroszországi átalakulásai, így a zenészek tömeges kivándorlása során a leginkább megtartotta nemcsak a létszámát, hanem sikeresen megőrizte muzsikusai nagy részét is. Az elmúlt évtizedekben összeszokott, a normális generációs váltást megélő, folyamatosan egy karmester irányítása alatt dolgozó társulat.

Szerző