Ahogy Móricka elképzeli

Publikálás dátuma
2017.03.09. 06:45
Lorenzo Allchurch a fiú és Jonathan Pryce a nagypapa szerepében egy macskára szegezett pisztollyal FORRÁS: VERTIGO
A könyv világhírű, a film csapnivaló. Mától a magyar mozikban látható Dragomán György A fehér király című remekére hivatkozó azonos című angol mozgókép. A címen és az író nevén kívül semmi közük nincs egymáshoz.

A dilettantizmus akkor is dilettantizmus, ha a pokolba vezető útja jószándékkal van kirakva, mondhatjuk kedvetlen képzavarral A fehér király című angol-német-svéd-magyar koprodukció láttán. A jószándék kétségtelen, a Jörg Tittel, Alex Helfrecht rendező-forgatókönyvíró párost megfogta Dragomán György irodalmi remekének atmoszférája, mondandója a totalitárius elnyomás gyilkos módszeréről, egy gyerek szemén át láttatott dráma a szabadság teljes hiányáról egy diktatúra köznapjaiban. Megfogta őket a zseniálisan irodalommá formált gyerekkori tapasztalás és emlék a – mi tudjuk – Ceausescu-éra Romániájáról.

Szándékuk szerint igyekeztek mindezt a film nyelvén még szélesebb körben közkinccsé tenni. A jószándék halála a dilettantizmus. A fehér király moziváltozata a filmkészítő páros dilettantizmusának áldozatává lett. Hogy nehezen értelmezhető jelenetek halmaza helyett valami legyen, valami, ami értékelhető, követhető, érthető, ahhoz szinte minden hiányzik a filmből. Helyzet- és korismeret, ihlet, vízió, rendezői tapasztalat, színészvezetési szakértelem. És mindenekfelett tehetség a dolgok mélyére láttatáshoz.

Amikor A fehér király megjelent, az úgy hatott, hogy megszületett egy korszak Bodor Ádám irodalmi zsenialitásához mérhető, noha másként zseniális megidézése. Dragomán György novellákból összeálló világa épp úgy óriási kihívás, ha valaki filmen akarja visszaadni, akár csak Bodoré. És tudjuk, Bodoréba beletörött egy valódi filmes tehetség foga is (Dolina), A fehér királyt vászonra vivő házaspár, Tittel és Halfrecht egyetlen közös kisfilm után vágott bele első nagyjátékfilmjébe, ami önmagában nem baj, a baj az, hogy az eredmény szerint nem sokat tudnak a nagyjátékfilmről. Tittel ugyan nagy tapasztalatokat szerzett a videojátékok tervezése és írása terén, ám ez mit sem segített abban, hogy egy irodalmi remekmű saját világát tegye láthatóvá a vásznon.

Felejtsük is el A fehér király című könyvet, nézzük tőle függetlenül A fehér király című mozifilmet, még akkor is, ha önállóan, a könyv kínálta emlékeztető nélkül nem hogy nem érthető, miért épp az történik, ami, hanem még csak nem is sejthető, hogy a sok rosszhangulatú, egymáshoz nehezen fűzhető jelenet milyen logika szerint követi egymást, egyik-másik szereplő honnan bukkan elő, mi a dolga. A könyvből ismerős töredékek megjelennek és elhalnak, hatás nélkül. Nincs bennük lélek. Szürkék és unalmasak, mint a világ, amit mutatnak.

A film kiskamasz főhőse, Djata, akinek apját a film elején egyenruhások tuszkolják egy dzsippbe és viszik ismeretlen helyre, csak később tudja meg, hogy nem dolgozni, hanem munkatáborba hurcolták az apját. Ő maga hol nemzeti büszkeséget harsogó lózungok irányításával, hol az iskolai csapatfoglalkozáson bokszerrel fegyelmező vezető parancsaira teng-leng. Ez a világ rosszkedvű és kedélytelen, amilyennek az ilyen sehová nem köthető, meghatározatlanul rosszkedvű és kedélytelen helyeket már annyi filmben láttuk. Klisék az elnyomásra, klisék a terrorra, klisék a félelemkeltésre, ügyetlenül, iskolásan. Jobb pillanatokban Orwell ugrik be az 1984-gyel, a Nagy Testvér figyel közhelyes és szimpla képpé formálásával, a nyikorogva forduló kamerákkal, a falanszter színhelyekkel. Még Pink Floyd híres klipje a darálóba menetelő kalapácsokkal is felrémlik a The Wall című lemezről, de mindez üres, idegen kellék mindössze. Hiányzik, amitől egy világgá vagy szimbolikus jelentéssé állna össze.

Ahogy üres és bosszantóan mesterkélt marad a nagypapás jelenet, ahogy a könyv címadó novellájában megírt hátborzongató élményből az anya elleni ostoba, leszbikus (!) támadás lesz, ahogy a temetés és az apa megjelenése rosszul fényképezett, szürke semmi maradt – ezek megbocsáthatatlan vétkek. Ahogy Djata gyerektársai sem fejeznek ki semmit, megközelítően sem beszélnek a felnőtt társadalom szörnyű leképezéséről, mint a könyvben. Azt már meg sem kérdezzük, mi célt szolgál a fekete bőrű kisfiú a sztoriban, meg a gyáva néger család.

A filmet meghívták már fesztiválokra, a hírek szerint az USA-ban is bemutatják. Mi aztán tudjuk, hogy a világpolitikában divatja van a diktatórikus hatalmi törekvéseknek. Ilyenkor megnő az ázsiója a totalitárius elnyomást leleplező kulturális termékeknek is. Akkor is, ha lőre, maligán fok nélkül.

(A fehér király *)

Szerző

Deák Kristóf: nem pedagógusok elleni kiáltvány a Mindenki

Publikálás dátuma
2017.03.08. 17:50
Deák Kristóf és Udvardy Anna az Oscar-gálán. FOTÓ: Frazer Harrison/Getty Images
A Mindenki nem pedagógusok elleni kiáltványnak készült - hangsúlyozta szerdán Budapesten Deák Kristóf, az Oscar-díjas rövidfilm rendezője, aki elmondta azt is: örül, hogy a film teljesen ellentétes értelmezéseket szült.

A film fő kérdése az, hogy miként lehet elvenni egy gyerektől azt a dolgot, amiért belépett egy kórusba, azért, hogy bent maradhasson a kórusban. Az ilyen feloldhatatlan paradoxonok adják az élet sava-borsát - mondta a rendező az alkotás egyik helyszínén, a Bakáts téri Ének-Zenei Általános Iskolában rendezett, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által szervezett sajtótájékoztatón. A filmben szereplő kórusvezető tanár hibáját Deák Kristóf abban látta, hogy nem a gyerekek érdekeit helyezte előre. Ugyanakkor szerinte ez nem általános ma Magyarországon, ahol rengeteg tanár csodálatos munkát végez.

A kisfilmek egészen másként kerülnek az Oscar-díj közelébe, mint az idegen nyelvű filmek kategóriájában versenyző alkotások, ahol az egyes országok nevezhetnek. A kisfilmek esetében vagy egy jelentős filmfesztivált kell megnyerni, vagy egy Los Angeles-i moziban kell egy egész héten át vetíteni az adott alkotást - mondta el Deák Kristóf. Hozzátette: a Mindenki úgy került az amerikai filmakadémia látókörébe, hogy két fontos fesztivált is megnyert. A film forgatását 2014-ben kezdték el, és 2016-ban, az előző Oscar-gála estéjén láthatta először közönség - idézte fel a rendező.

Deák Kristóf elmondta: egyelőre nem kapott konkrét ajánlatot Hollywoodban, de elindultak beszélgetések, és többen kíváncsiak voltak arra, hogy milyen tervei vannak.

Udvardy Anna producer felidézte: amikor meglátta a Mindenki munkakópiáját, azt gondolta, ez a film olyan jó, hogy nem szabad dobozban tartani, bármi áron a közönség elé kell juttatni mindenhol a világon. "Deák Kristóf a klasszikus filmgyártást képviseli, addig nem forgat, amíg fejben előbb nem áll össze a film" - fogalmazott a producer, aki elmondta azt is: a film sikere a jövőben is kötelezi alkotóit.

"A szobor kötelez, de ez lehet egy picit teher is. (...) Lehet, hogy olyan helyre fogom tenni, ahol néha rá tudom csukni a szekrényajtót, hogy ne lássam minden egyes nap" - fűzte hozzá Deák Kristóf, aki áprilisban forgatja le legújabb kisfilmjét, amelynek egyik fontos témája a mesterséges intelligencia lesz. Az alkotást a Mindenkihez hasonlóan a Magyar Média Mecenatúra program támogatja.

Gáspárfalvi Dorka, a Mindenki egyik főszereplője újságírói kérdésre hangsúlyozta: az Oscar-díj megnyerése óta sok ellenséges cikk jelent meg a filmről, de ezekkel nem kell foglalkozni. "Ha egy magyar alkotás sokra viszi, egyből elkezdik megmondani, miért nem jó. Pedig úgy kellene hozzáállni, hogy miért jó" - fogalmazott.

A film zeneszerzője, Balázs Ádám a sajtótájékoztatón kiemelte, hogy a Bodzavirág című dalt édesapja, Balázs Árpád komponálta Nemes Nagy Ágnes verse nyomán. Mint fogalmazott, olyan zenét kerestek, amely dramaturgiailag is fel tudja emelni a film fontos pillanatát, így esett a választásuk a szerzeményre. 

Az eseményen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja felidézte, hogy a Mindenkit 2014-ben a Magyar Média Mecenatúra program keretében nyolcmillió forinttal és adó-visszatérítési lehetőséggel támogatták. Hozzátette, hogy a szervezet az elmúlt hat évben összesen több mint 8,8 milliárd forinttal támogatta 902 kortárs magyar filmalkotás megszületését. Deák Kristóf kitért arra is, hogy a médiatanács támogatta a stáb kiutazását az Oscar-gálára, míg a film kampányát a Magyar Nemzeti Filmalap segítette.

Szerző
Frissítve: 2017.03.08. 21:07

Elhunyt Szőnyi István

Elhunyt Szőnyi István szinkronrendező - tudatta a Magyarszinkron.hu.

Közösségi oldalukon azt írták: Egy újabb kiváló szakembertől búcsúzik a szinkronszakma. Felidézték, hogy a rendező évekig dolgozott Hazai György asszisztenseként. Együtt készítették többek között a "Knight Rider", a "Dallas" és még sok szenzációs film és sorozat magyar változatait. Részt vett a "Holt költők társasága", az "Éjszakai rohanás", az "Én, a vízilovakkal vagyok", a "Végzetes vonzerő", a "Veszedelmes viszonyok" szinkronjának elkészítésében is. Később szinkronrendezőként is folyamatosan alkotott.

Szerző