Ötvenhatról Szigligeten

Publikálás dátuma
2017.03.11. 08:25
A 70. évfordulón Nagy Imre neve szinte el sem hangzott FOTÓ: NÉPSZAVA

Szerettem Szigligetre járni és az írók alkotóházának mozgalmas életét; midőn egymáshoz közel laktunk Örkényékkel (Pistával és Zsuzsával), Nagy Lászlóval és Szécsi Margittal, barátok, például Bodnár Györgyék, Palotai Boris, Kéry Lászlóék, Réz Ádám, Lator Lászlóék népesítették be az alkotóház otthonos szobáit (még a nagy renoválás előtti, szerényebben berendezetteket, otthon éreztük magunkat bennük, talán otthonosabban is, mint a mai, elegáns szállodákra emlékeztető apartmanokban). Mozgalmas élet zajlott akkoriban Szigligeten: éjfélig tartó szellemi tornák, társasjátékok, beszélgetések, szócsaták. Szerettem, de hogy többes számban beszéljek, szerettük Szigligetet, s ma is barátsággal gondolok vissza az alkotóház évtizedeken át tevékenykedő gondnokára, Harsányi Karcsira, aki mindent megtett annak érdekében, hogy az íróvendégek jól érezzék magukat.

A 70. évfordulón Nagy Imre neve szinte el sem hangzott FOTÓ: NÉPSZAVA

A 70. évfordulón Nagy Imre neve szinte el sem hangzott FOTÓ: NÉPSZAVA

Szombat este barátságos szalonnasütés és borozgatás élénkítette fel a máskülönben a balatoni strand és az íróasztal között megosztott napokat. Egyszer szóba került, hogy ki mindenki volt börtönben vagy internálótáborban a korábbi évtizedekben – meglepően sokan számoltak be keserves tapasztalataikról. Emlékezetem szerint a „csúcstartó” Haraszti Sándor volt, az ötvenhatos újságíró-szövetség egykori elnöke, akit a Horthy-, a Rákosi- és a Kádár-korszakban egyaránt bezártak, összesen vagy nyolc évet töltött rács mögött. Én a szerény hat hónapos (a forradalom leverése utáni) internáltságommal csak a sor végén kullogtam, olyanok előztek meg, mint Donáth Ferenc (Nagy Imre egykori „vezérkarának” jeles tagja) vagy Eörsi István, aki később visszaemlékezéseiben is beszámolt a börtönben töltött évek keserveiről.

Azért hozom szóba ezeknek a feledhetetlen (és már soha meg nem ismételhető) nyaraknak az emlékét, mert nemrég ismét alkalmam volt eltölteni két napot Szigligeten. A Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. elnevezésű intézmény (amely a szigligeti alkotóházat „üzemelteti”,) ugyanis „Ha élni kell, ily halálos az ember” címmel és 1956 lázadó jelenléte a művészetben kiegészítő címmel konferenciát rendezett (a magyar forradalom hatvanadik évfordulója alkalmából) Szigligeten, ennek voltam meghívottja és egyik előadója. A kétnapos összejövetelt Matiszkovics Tibor az alkotóművészeti szervezet igazgatója, Kovács István író és történész, valamint Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke nyitotta meg, és többek között Hanák Gábor történész-filmrendező, Jánosi Zoltán irodalomtudós, Deák-Sárosi László filmesztéta, Menasági Péter szobrászművész és Windháger Ákos zenetörténész, valamint az én előadásom hallgathatta meg a meglehetősen népes közönség, a tanácskozás eredményét Hóvári János főigazgató összegezte, az előadások között Szentmártoni János, Falusi Márton, Lackfi János, Lanczkor Gábor, Zsávolya Zoltán és Weiner-Sennyei Tibor szépirodalmi művei, mindenekelőtt költeményei tették élvezetessé, személyesen is hitelessé.

Érdekes előadások és szépirodalmi művek hangzottak el, méltó módon idézve fel nemzedékem minden bizonnyal legfontosabb történelmi élményének epizódjait. A kétnapos találkozó számomra abban is emlékezetes maradt, hogy az ellenségeskedésektől felzaklatott szellemi életben, amely a mai Magyarországot időnként olyannyira szomorú hellyé teszi, találkoztam egy olyan eseménnyel, helyet kaptam egy olyan alkalmi kulturális közösségben, amely őszintén és hitelesen megtalálta a közös gondolkodás, az egyetértés és az írói szolidaritás egy történelmi örökségét, tudniillik az ötvenhatos magyar forradalom emlékét és hagyatékát, amelynek igazából ma is összefogó szellemi, morális, történelmi közösséggé kellene tennie a nemzetet.

Az ötvenhatos magyar forradalom talán leginkább meggyőző igazsága és erkölcsi értéke az volt ugyanis - legalábbis az én meggyőződésem szerint -, hogy a nemzet szinte teljes egységében állott a forradalom „lyukas” zászlaja köré. Lehet, hogy a forradalom sikere után elkövetkezett volna az éles pártküzdelmek időszaka: voltak ennek jelei már november elején. az igazságáért utcára vonuló, majd a barikádokon küzdő nemzet mindazonáltal lelki és morális közösségben vette fel a harcot szabadsága kivívásáért, közösségi identitása védelmében. Ez olyan erkölcsi érték volt, amelyet azóta sem tudtunk teljes mértékben a köznapi politikában hasznosítani. Emiatt is gondolok fájdalmas nosztalgiával ötvenhat eseményeire, és ahogy a szigligeti összejövetelen tapasztaltam, ezzel a nosztalgikus érzéssel nem vagyok egyedül.

Egyáltalán, mostanában nem ritkán tapasztalom azt, hogy 1956 emléke és öröksége a pártpolitikai és ideológiai háborúskodások áldozata lett (vagy lesz). Például a nemrégiben lezajlott hetvenedik évfordulón Nagy Imre (Bibó István, Vásárhelyi Mikós és még sokan mások) neve szinte el sem hangzott a hivatalos megemlékezéseken. Azt a kijelentést is hallottam (és elgondolkodtam ezen), miszerint „Nagy Imre nem a mi hősünk”. Vezető tisztséget betöltő nem akárki mondotta, úgy látszik az nem elegendő áldozathozatalnak, hogy valakit a megtorló hatalom akasztófára küld.

Bevallom, mind fájdalmasabban veszem tudomásul, hogy az a nemzeti egység, amely hét évtizede - a Nagy Imrét követő (reform-)kommunistáktól, a Mindszenty Józsefet és Ravasz Lászlót követő keresztény politikusokig, a szociáldemokratáktól a népi írómozgalom képviselőiig, a diákforradalmároktól a két világháború közötti korszak konzervatív politikájának híveiig létrejött, és ma is morális mintául szolgálhatna a politikai pártok küzdelmei nyomán úgyszólván „hideg polgárháborúban" élő ország számára.

Ennek a „hideg polgárháborúnak” békítő és tanulságokat kínáló „ellenképe” volt a szigligeti találkozó és konferencia. Örvendetes lenne, ha a magyar politikai élet is megszívlelné e tanácskozás tanulságait. Annak idején én Örkény Istvántól, Nagy Lászlótól, Juhász Ferenctől tanultam meg, hogy mit jelent, milyen erkölcsiséget képvisel a magyar irodalom „szelleme”. Most, sok rossz tapasztalat után, örömömre ezzel a szellemiséggel találkoztam újra Szigligeten.

Szerző
Témák
1956 Szigliget

Orbán magyarázkodik az EU-csúcs után

Publikálás dátuma
2017.03.11. 06:35
Angela Merkel és Francois Hollande kamerák kereszttüzében a brüsszeli csúcson FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/GUIDO BERGMANN
Nem tart a magyar és a lengyel kormány közötti kapcsolatok megromlásától Orbán Viktor az után, hogy az uniós csúcson kiállt a Varsó által hevesen támadott Donald Tusk ismételt megválasztása mellett az állam- és kormányfői testületben. A miniszterelnök egyrészt “a világ legjobb helyének” nevezte Európát. A pénteken befejeződött uniós csúcson a résztvevők nagyjából egyetértettek abban, hogy nem építenek egyes tagállamokat kirekesztő, többsebességű Európát.

Nem tart a magyar és a lengyel kormány közötti kapcsolatok megromlásától Orbán Viktor az után, hogy az uniós csúcson kiállt a Varsó által hevesen támadott Donald Tusk ismételt megválasztása mellett az állam- és kormányfői testületben. A magyar miniszterelnök azt mondta, változatlanok Jaroslaw Kaczynski pártelnök iránti baráti érzelmei. A csúcs többi résztvevője nem emlegetett érzelmeket, kivéve Beata Szydlo lengyel kormányfőt, aki felháborodva tette szóvá, hogy a “4 százalékos népszerűségi szinten álló” francia elnök, Francois Hollande nem átallotta megzsarolni Lengyelországot, felemlegetve a neki járó uniós támogatásokat. A Tusk újraválasztása miatt háborgó lengyel kormányfő végül nem fogadta el az ülés záróközleményének tervezetét, amit egyhangú támogatás híján csupán elnöki dokumentumnak lehet nevezni. Ennek azonban semmiféle jogi következménye nincs, mivel az EU vezetői nem jogszabályokat hagynak jóvá, hanem stratégiai iránymutatásokat adnak.

Az Európai Unió jövőjéről szóló viták célja csakis az lehet, hogy Európa megőrizze a világ legjobb helyének pozícióját - foglalta össze a magyar kormányfő a csúcstalálkozó pénteki vitáját, amelyet az Egyesült Királyság miniszterelnökének távollétében tartottak a Huszonhetek. Az EU megalapításának 60. évfordulójára készülő integrációs szervezetnek nem kell kitűznie sem nagyszabású, szerződésmódosítással járó reformokat, sem a nemzetállamok jogait csorbító átalakításokat - mondta Orbán Viktor. Több más kelet- és közép-európai kollégájával egyetemben kikelt az olyan két- vagy többsebességű Európa ellen, amelyben egyesek szorosabban együttműködnek, míg a többiek a perifériára szorulnak.

Az úgynevezett mag-Európa létrehozása ellen berzenkedő tagállamok megnyugtatására Jean-Claude Juncker sajtóértekezletén meglepően hosszan beszélt arról, hogy a többsebességű EU fogalmát sokan félreértik. Közölte, hogy az általa vezetett Európai Bizottság sohasem lesz a kirekesztés zászlóvivője. Az unió egységét nem megbontó, különutas együttműködés példájának nevezte a közösségi támogatások elsikkasztásának megakadályozására létrehozott európai ügyészi hivatalt, amelyről épp csütörtökön állapodott meg 17 tagország. Magyarország és a többi tíz saját elhatározásukból nem kérnek belőle.

Folytatná a konfrontációt Beata Szydlo

Beata Szydlo lengyel kormányfő folytatni kívánja konfrontatív politikáját az Európai Unióban azt követően is, hogy Varsón kívül az összes tagállam, köztük a lengyel kabinet legfőbb szövetségesének tartott Orbán Viktor is megszavazta az uniós csúcstalálkozón, Brüsszelben: Donald Tusk maradjon az Európai Tanács elnöke. Nem is kíván könnyen belenyugodni a jobboldali radikális lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) a fiaskóba. Komoly felháborodást keltett, hogy Beata Szydlo lengyel kormányfő nem is volt hajlandó aláírni a csúcs záródokumentumát. Xavier Bettel luxemburgi miniszterelnök rámutatott: elfogadhatatlan az ilyen magatartás, mert „együtt erősebbek vagyunk”. Szerinte a lengyel kormány „nem viselkedik felnőttként”. Rajta kívül az EU más vezető személyiségei is egyértelmű üzenetet küldtek Varsónak. Christian Kern osztrák kancellár szerint a lengyelek szempontjából is értelmetlen ez a magatartás. A politikus szerint hamarosan visszatérnek a tárgyalóasztalhoz. Lars Lokke Rasmussen dán miniszterelnök szerint döntő a varsói kabinet további hozzáállása.

Varsót azonban nem hatják meg a figyelmeztetések, s válaszlépéseken, gondolkodik. Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter azt vizsgálná, nyomást gyakoroltak-e a tagországokra a Tusk ET-elnökségéről szóló szavazás előtt.

Ha folytatja jelenlegi konfrontatív politikáját a lengyel kormány, az ország zászlaja egyre távolabb kerül a többi uniós lobogótól FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CARL COURT

Ha folytatja jelenlegi konfrontatív politikáját a lengyel kormány, az ország zászlaja egyre távolabb kerül a többi uniós lobogótól FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CARL COURT

A lengyel sajtó – bal- és jobboldalról egyaránt – súlyos politikai fiaskóról tett említést, szakértők szerint diplomáciai katasztrófa történt azzal, hogy Lengyelország magára maradt. Csütörtökön Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke is csalódottságának adott hangot a magyar kormányfő szavazata kapcsán, s a Twitteren is össztűz zúdult Orbánra a lengyel felhasználók részéről. Akadtak azonban, akik megjegyezték: „kompromittáltuk magunkat”. A Tusk-ügy a tetőpontját jelenti annak a vitának, amelyet Varsó egy éve folytat az EU-val, ám a botránynak németellenes színezete is van Varsó részéről. A lengyel külügyminiszter „Berlin diktátumáról” beszélt. A nagy kérdés, milyen hatással lesz az ügy az Unió jövőjére. A szavazás ismét próbára tette az EU egységét, s mindez épp a holland parlamenti és a francia elnökválasztás közeledtével, amelyek akár a populista erők előretörését eredményezhetik. - R. T.

Tusk és Kaczynski ellentétei
- A lengyel konzervatív kormány belpolitikai ellentéteket exportált Brüsszelbe
- A két volt kormányfő, Donald Tusk és Jaroslaw Kaczynski régi ellenlábasok
- A Tusk által alapított, liberális, középjobb PO és Kaczynski pártja, a konzervatív jobboldali PiS egymást váltották a hatalomban
- Kaczynski meggyőződése, hogy Tusk és Vlagyimir Putyin orosz elnök felelős a lengyel kormánygép 2010-es szmolenszki katasztrófájáért, ikertestvére, Lech Kaczynski köztársasági elnök haláláért
- Míg Tusk eltökélten Európa-párti, Kaczynski euroszkeptikus, ellenségként tekint az EU-ra
- Kaczynski azzal vádolja Tuskot, hogy a lengyel érdekek ellen lép fel Brüsszelben
- A PiS elnöke attól tart, az uniós poszt segíti Tuskot, ha 2019-ben indulni akar az elnöki posztért
- Tuskot Angela Merkel emberének tartja Kaczynski

Fukusima nem felejti a katasztrófát

Publikálás dátuma
2017.03.11. 06:35
Sok évbe telhet az atomerőmű környékének sugármentesítése FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHRISTOPHER FURLONG
Japán hat év elteltével is küszködik a 2011. március 11-i hatalmas földrengés és cunami, s különösképpen a fukusimai nukleáris katasztrófa következményeivel. A súlyosan megsérült Fukusima Daiicsi atomerőmű és a körülötte lévő tiltott zóna sugármentesítése akár fél évszázadba is beletelhet.

Kumagai Szacsiko, egy Ivate tartománybeli kis falu, Rikuzentakata lakója minden reggel levelet ír a férjének, akivel majd ötven évet éltek le együtt, noha tudja, hogy soha nem fogja elolvasni. „Jó reggelt, Migaku. Ma korán keltem, csípős hideg van odakint. Hogy érzed magad?” – írta az egyik levelében a 75 éves asszony. Beszámolt unokájuk születéséről, mindennapi gondjairól. Férjét hat éve a cunami sodorta el, de az asszony nem tud beletörődni párja elvesztésébe. Házuk falait ezek a levelek, s közös fényképeik borítják – írta helyszíni riportjában az Asahi Shimbun című japán lap. Rikuzentakata egykori lakosai közül 44-en szerepelnek ma is az eltűntek listáján.

Majdnem 16 ezer ember veszítette életét a katasztrófában, több mint 2500 embert kellett eltűntnek nyilvánítani. Ivate, Mijagi és Fukusima tartomány szenvedte el a legnagyobb károkat, néhány tengerparti települést szinte a földdel tett egyenlővé a természeti csapás. A földrengés, a szökőár, s legfőképpen az atombaleset miatt majd 340 ezer embert kellett kitelepíteni a térségből, közülük mintegy 80 ezren ma is ideiglenes szálláson élnek. A legnehezebb azoknak a helyzete, akik a fukusimai atomerőmű közelében laktak. Noha egyre szűkül a tiltott zóna, március végétől már az atomerőmű körüli 20 kilométeres körön belül található egyes településekre – Namie, Tomioka – is engedélyezik a visszatérést, várhatóan az egykori itt élt mintegy 37 ezer ember közül csak kevesen élnek majd a lehetőséggel. Naraha és Kacurao egykori lakói már korábban zöld utat kaptak, de előbbi községbe csak a lakosság 11, az utóbbiba mindössze 9 százaléka költözött vissza. Elsősorban az idősebbek vállalják a kockázatot, a harminc évnél fiatalabbak, a kisgyerekes családok háromnegyede nem akar visszatérni, többségük már máshol telepedett le, állt munkába. Az elhagyatott falvakban nehezen indul újra az élet, Namiében korábban több iskola is működött, március végétől legfeljebb egy összevont iskolát tudnak majd megnyitni. Gondok lehetnek az egészségügyi ellátással, s a visszatérők helyben nehezen találnak munkalehetőséget. Az állami alkalmazottakat előléptetéssel kecsegtetik, ha vállalják a munkát a településen.

Továbbra is rejtély, hogy pontosan mi lehet a közvetlenül a tengerpartra épült Fukusima Daiicsi atomerőmű három leolvadt reaktorának belsejében. A hat reaktor közül háromban folyt termelés, a másik három karbantartás miatt nem üzemelt. A működő reaktorokat ugyan blokkolta az automatika, de mivel megszűnt az áramszolgáltatás, leállt a hűtőrendszer, s a rendkívüli magasságú szökőár a tartalék generátorokat is tönkretette – elkerülhetetlenné vált a katasztrófa. Már az is hatalmas eredmény, hogy a negyedik reaktorban tárolt, ugyancsak túlmelegedett, használt fűtőelemeket – összesen 1300 darabot - sikerült biztonságba helyezni, a három leolvadt reaktor aljában azonban ott a mintegy 600 tonnányira becsült, erősen sugárzó fűtőanyag. Ennek eltávolításához még a technológiát is most dolgozzák ki, egyes kutatók szerint a TEPCO energiaszolgáltató cég által becsült 30-40 év is kevés lehet a reaktorok leszereléséhez.

Odabenn olyan magas a sugárzás (óránként 530 sievert), hogy ember védőruhában sem élné túl, ha bemerészkedne. Robotokkal próbálkoztak, de eddig minden kísérlet kudarcot vallott. Legutóbb februárban küldtek be egy 60 centiméter hosszú, kamerákkal és szenzorokkal felszerelt, „Skorpió” nevű robotot, amely a korábbiaknál messzebbre jutott ugyan, de valamilyen törmelékben elakadt, s csak néhány homályos képet tudott sugározni a 2. számú reaktor belsejéből. Az üzemeltető cég szerint így is értékes információkhoz jutottak. A japán kereskedelmi és ipari minisztérium legutóbbi becslései szerint 21,5 ezer milliárd jenbe (187,9 milliárd dollárba) kerülhet a fukusimai atomerőmű leszerelése, a volt dolgozók, a mentésben részt vevők, és a környékbeli lakosság, több tízezer ember kártérítését is beleszámítva. Ez az összeg a kétszerese annak, mint amit három évvel korábban előrejeleztek. A brit The Guardian, s több más lap tudósítói is jártak nemrégiben a helyszínen, Maszuda Naoriho, a leszerelési munkálatok vezetője úgy tájékoztatta az újságírókat, hogy 2021 után kezdődhet meg a leolvadt reaktormagok eltávolítása. Néhány hónapon belül víz alatti robotot küldenek be az 1. számú reaktorba, de a 3. reaktorblokk felkeresését még tervbe sem vették. A tervek szerint újabb robotokat fejlesztenek, hogy pontosan fel tudják mérni, milyen munkálatokra kell felkészülni.

Súlyos gondokat okoz a reaktorok aljába beszivárgó, erősen radioaktív talajvíz, már több mint 900 ezer tonnát tárolnak acéltartályokban az atomerőmű mellett. A TEPCO 30 méter mélyre lenyúló, földalatti jégfallal próbálja akadályozni a szivárgást, de a 24,5 milliárd jenes ráfordítás ellenére egyelőre nem tökéletes az eredmény, naponta mintegy 150 tonnányi szennyezett vizet kell kiszivattyúzni. Nincs megoldás arra, hogy a részlegesen megtisztított folyadékot hol tudják majd elhelyezni, ahogy a környékbeli települések szélén, zsákokban felhalmozott, sugárszennyezett talajréteg hosszú távra szóló elhelyezésének módját is csak keresik.

Átírták az energiapolitikát
Fukusima katasztrófája után Japán valamennyi atomerőművét leállították, s szigorú stressz-tesztnek vetették alá. a tokiói kormánynak át kellett értékelnie energiapolitikáját. Korábban a távol-keleti szigetország energiaszükségletének harmadát a nukleáris erőművek biztosították. Az 54 reaktor közül jelenleg csupán három működik, a szendaji atomerőmű két blokkja Kagosima prefektúrában, s az Ikata erőmű 3. reaktora Ehime prefektúrában. Összesen hat atomerőmű 12 reaktora kaphatná meg az engedélyt, de több helyen a lakossági ellenállás miatt nem indul újra a termelés. A Fukui prefektúrában lévő Oi atomerőmű 3. és 4. számú reaktora is zöld utat kapott, a cunamiveszély elhárítására védőfalat építenek, hogy eloszlassák a környékbeliek aggodalmait. Noha Kan Naoto, a nukleáris baleset idején kormányzó miniszterelnök szakítást ígért a nukleáris energiával, Abe Sinzo, a jelenlegi kormányfő az atomerőművek legalább egy részének újranyitását szorgalmazza. 2030-ra az energiaszükséglet 20 százalékát termelnék nukleáris erőművek. A megújuló energiaforrások részesedését 10-ről 24 százalékra emelnék.



Szerző