- Amortizálódott ország

Az ellenzéki összefogással kapcsolatban megint célkeresztbe került Gyurcsány Ferenc személye. A fideszes amortizátorok nyugodtan hátradőlhetnek, hiszen bőven akad követőjük az ellenzéki kisebb-nagyobb pártok között. Nem bánnám, ha egyszer a rengeteg sárdobálás közepette elfogadható indokot is mondana valaki erre az aljas támadássorozatra. Őszintén szólva Lengyel László kijelentése is megdöbbentő volt, hogy nem ülne egy asztalhoz Gyurcsány Ferenccel. Elgondolkodtam, vajon miért támadják ilyen agresszíven a volt miniszterelnököt? Hiszen nem ő fantomizálta a cégeit Kaya Ibrahim és Josip Tot nevére. Nem ő kötötte a korrupciógyanús szerződéseket Gripenek vásárlására. Nem ő függesztette fel az olajbizottság munkáját úgy, hogy az igazi bűnösöket futni és tovább gazdagodni hagyta. Nem ő fogadta a hungaristákat a parlamentben titokban. (Az amerikai Szittyakürttel valószínűleg elfelejtették közölni, hogy ez titkos találkozó volt). Nem ő működtetett tanácsadó cégnek kikiáltott pénzmosodát. Nem ő mondta egy ismert publicistáról gyűlöletkeltő cikkeivel kapcsolatba, hogy időnként le kell menni kutyába. Nem ő utalta a rengeteg milliárdot stadionok építésére az egészségügy és az oktatás helyzetének javítása helyett. Nem ő hirdette meg a munka alapú társadalom felépítését, mintha a nagy jólétben elkényelmesedtek volna a magyarok. Nem ő ajánlotta a katonai pályát a fiataloknak. A kényes ízlésű véleményformálóktól még nem hallottam, hogy nem ülnének egy asztalhoz azzal a személlyel, aki a fent említett ügyek részese, alakítója volt. Ám ha én olyan befolyásos személy lennék, hogy megválogathatnám, hogy kivel ülök le beszélgetni és kivel nem, akkor bizony nem azt a személyt utasítanám el, aki 300 forintot vett el tőlem a jobb orvosi ellátásért cserébe, hanem aki 3 millióval károsított meg, amikor ellopta a magán-nyugdíjpénztári megtakarításaimat.