Bajnokok Ligája - A budapesti találkozóban bízva

Publikálás dátuma
2017.03.13. 06:51
Kovacsics Anikó és az FTC megküzdött a Podgorica játékosaival is. A budapesti zöldek a négyes döntőbe vágynak. FOTÓ: FTC/BÉKEFI
A női kézilabda Bajnokok Ligája középdöntőjének 2. csoportját megnyerő Győri Audi ETO KC tegnap idegenbeli győzelemmel, a csoportjában másodikként záró FTC-Rail Cargo Hungaria szombaton, hazai pályán elszenvedett vereséggel fejezte be szereplését a kupasorozat csoportkörében. A férfiaknál győzött a Veszprém is.

A februári, győri remi után Norvégiában szinte végig vezetve múlta felül a Larvikot a magyar bajnok kisalföldi együttes. Az aktuális hazai kiírás tabelláját is megnyugtató előnnyel vezető ETO félidőre kétgólos előnnyel térhetett, a térfélcserét követően pedig volt, hogy hattal is elhúzott. Görbicz Anitáék végül egygólos fórt megőrizve 26-25-re nyertek. Ennek az eredménynek (is) köszönhetően a negyeddöntőben a Metz együttesével találkozó vidéki zöld-fehérek öt pontot vertek a csoportmásodikra.

Egy nappal korábban a népligeti otthonában, az Elek Gyula Arénában a Buducnost Podgorica ellen is a korábban megszokott támogatásban részesült a Ferencváros női csapata, hiszen Elek Gábor tanítványait 1400 fanatikus buzdította a kezdő sípszótól a lefújást jelzőig. A fantasztikus buzdítás ellenére 10 percig gólképtelenek voltak a vendéglátók, akik kezdeti négygólos hátrányuk ellenére a 23. percben már előnyben kézilabdáztak, összességében mégis kikaptak 24-23-ra. A fővárosi zöldek bár mindent megtettek érte, képtelenek voltak megismételni a korábbi bravúrt, amikor montenegrói riválisukat vendégként győzték le. „Teljesen más Podgorica jött ki most a pályára, mint amelyikkel egy hónapja Montenegróban találkoztunk” – nyilatkozta a Népszavának a lefújást követően Kovacsics Anikó, a vendéglátó kétszeres BL-győztes irányítója. – Pozitívum, hogy egy ilyen erősségű ellenféllel szemben is szoros mérkőzést tudtunk játszani, ez csapatunk erejét jelzi. El kell ismernünk viszont, hogy a második félidőben védekezésben és támadásban is nagyon ment a vendégeknek.”

Annak ellenére, hogy a hat mérkőzésből álló középdöntőt egy-egy döntetlennel és vereséggel zárta az FTC, nincs oka elkomorodni a csapat híveinek, hiszen a ferencvárosi lányok felülmúlták az előzetes várakozásokat, csoportjuk második helyezettjeként jutottak tovább. „Csak pozitívan tudom értékelni a középdöntős szereplésünket, annak ellenére is, hogy az utóbbi két meccsünk nem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna” – folytatta Kovacsics. – Különösen a Thüringer vendégeként elveszített pont fájó, ugyanakkor a középdöntő alapján nem tudnék olyan csapatot említeni, amely mind a hat találkozóján a legjobb formáját nyújtotta volna. A csapatra büszke vagyok, a további szereplésünk megfelelő alapját letettük.”

 A női kézilabda BL hétvégi eredményei
1. csoport
Szombaton játszották: FTC–Buducnost Podgorica 23-24, Astrakhanochka–Metz 20-28, Vardar-Thüringer 36-26.
Az 1. csoport végeredménye: 1. Vardar 15 pont, 2. FTC 14, 3. Buducnost 14, 4. Metz 10, 5. Thüringer 5, 6. Asztrahanocska 2
2. csoport
Szombat: Krim Mercator Ljubljana– Midtjylland 21-27. Vasárnap: Esbjerg–CSM Bucuresti 20-25, Larvik–Győr 25-26.
A 2. csoport végeredménye: 1. Győr 17 pont, 2. Larvik 12, 3. CSM Bucuresti 11, 4. Midtjylland 10, 5. Krim Mercator Ljubljana 6, 6. Esbjerg 4
A negyeddöntő párosításai: Metz-Győri Audi ETO KC, Midtjylland-Vardar Szkopje, CSM Bucuresti-Ferencváros, Buducnost Podgorica-Larvik. Az első mérkőzéseket április 7. és 9. között, a visszavágókat egy héttel később rendezik.

Miután a másik csoport első vasárnapi találkozóján a címvédő CSM Bucuresti a papírformának megfelelően felülmúlta az Esbjerg csapatát, eldőlt, hogy az FTC ellenfele a budapesti négyes döntőbe jutásért a román egylet lesz. Kovacsics szerint az ellenfél kilétének nincs jelentősége, jöhetett volna a dán Midtjylland vagy a norvég Larvik is. „A Győrt elkerültük, a másik három csapattal kapcsolatban viszont korábban is azt mondtam, hogy nem tudtam volna kiválasztani, hogy melyik a legideálisabb a számunkra. Mindegyik lehetséges ellenfelünknek voltak nagyon jó napjai és gyengébb meccsei is, s egyaránt nemzetközi szinten jegyzett játékosok alkotják a kereteket. Fel fogunk készülni, s mindent megteszünk a sikerért a negyeddöntőben is” – fogadkozott a 25 éves játékos, aki jól ismeri egykori csapatának, a Győrnek a következő ellenlábasát is, hiszen az FTC kétszer is legyőzte a Metzet a középszakaszban.

„Megnehezíthetik a győriek dolgát, mégis úgy gondolom, nem lesz velük problémája a Győrnek. Persze, női kézilabdában bármi lehetséges, ám aligha hiszem, hogy a Győr számára gondot okozhat majd a franciák legyőzése. Szurkolok a győrieknek, hogy ott legyenek a négy között, s nagyon örülnék, ha két csapat lenne ott Magyarországról a négyes döntőben” – utalt sokat sejtetően az FTC céljaira is Podgorica kapuját öt góllal terhelő kézilabdázó.

A magyar sport kedvelői és a kézilabdabarátok vágyai alighanem egyeznek Kovacsics Anikóéval.

Győzelmével harmadik a Veszprém
Hazai közönsége előtt, hátrányból fordítva győzte le 34-28 arányban leendő trénere jelenlegi csapatát, a német Flensburg együttesét a Telekom Veszprém a férfi kézilabda BL szombati játéknapján. Ljubomir Vranjes tanítványai félidőben még 18-17-re vezettek, a térfélcserét követő gyors támadások és a kapus Mirko Alilovic remek formájának köszönhetően azonban a magyar bajnokcsapat játékosai fokozatosan tudták növelni előnyüket. A házigazda így az A csoport 3. helyezettjeként jutott tovább. A nyolcaddöntők első mérkőzéseit március 22. és 26. között, a visszavágókat pedig egy héttel később rendezik.

Szerző

Újpesti luftaknák

Publikálás dátuma
2017.03.13. 06:50
Lázok János (balra) nagyot csatázott a kispesti Baráth Botonddal FOTÓ: MTI/KOSZTICSÁK SZILÁRD
Hajdanán, amikor még a nagy csapatokról előszeretettel mondogatták, hogy nem érdekes, hányat kapnak, mert extraklasszis csatáraik legalább eggyel többet szereznek a beszedett góloknál, az újpesti fődirigens Göröcs János a kezdés előtt, a félpályától hátra szólt Solymosi Ernőnek: „Pixi, ha rúgunk ötöt, tudunk nyerni?”

Lehet tűnődni, mit mondana a nagy karmester, a lilák mai védőinek...

A Megyeri útiak bekksora ugyanis nagyjából annyira stabil, akár az alaptörvény, amelyet amúgy gránit szilárdságúnak igyekeztek beállítani. Most például az történt, hogy a Honvéd csaknem fél órán át egyetlen akciót sem vezetett, majd – a szíves vendéglátók jóvoltából – percek alatt eldönthette volna a mérkőzést. Előbb Mohl, akit hovatovább az NB I gólpasszkirályaként kell számon tartani azzal a megjegyzéssel, hogy a különös hatékonyságú hátvéd rendre az ellenfeleket lepi meg tökéletes tálalással, senkitől sem zavartatva Zsótér lábára tette a labdát, a kispesti középpályás pedig olyannyira megörült az ajándék átadásnak, hogy tizenötről, ballal szépen a hosszú felső sarokba lőtt (0-1).

Mohl védelmében annyit hozzá kell tenni, hogy a senkitől sem zavartatva kifejezés csak a gyepre vonatkozik, a tribünökre nem, azokon ugyanis helyet foglalt 3130 ember. Ha ahhoz viszonyítjuk, hogy a hatvanas-hetvenes években az Újpest–Honvéd volt az a fővárosi derbi, amelyet a legtöbbször rendeztek a Népstadionon kívül, és a tizenegy Megyeri úti találkozón 18 ezres átlag nézőszámot jegyeztek, akkor elenyészőnek mondható az érdeklődés. Ahhoz képest viszont, hogy napjaink első osztályának huszonhárom fordulós látogatottsági középértéke 2649, a szokásosnál többen jelentek meg a negyedik kerületi sporttelepen. Már, ha valós az a 3130, mert minálunk, babám, ha a szórakoztatóiparé nem is, a szépségipar részévé vált a labdarúgás, annyi „kozmetikus” hemzseg a köreiben.

Hogy mást ne említsek, ezt a valamivel több mint háromezres Újpest–Honvédot „rangadóként” konferálták fel és festették le a hazai orgánumok többségében, igaz, épp a napokban szemléltette egy kirúgott internetes kolléga, miként csináltak hazugsággyárat az őt menesztő portálból. Ám van remény, mert az összes médium még mindig nem sorolható a hamukaüzemek közé (bár efféle teljességre kétségkívül volna igény). A hatharom.hu például azt írta az előző forduló úgynevezett slágermeccséről: „Ezért pontlevonást érdemelne az FTC és az Újpest is.” S hogy ne legyen félreértés, leszögezte: „Borzalmasan gyenge kilencven percet produkáltak a felek.”

Mint említettem, a lilák védelme ezúttal sem brillírozott; olyannyira nem, hogy Zsótér gólja után nem sokkal Kecskés kráternyi lyukat rúgott, így Lanzafame egyedül vihette a kapu felé a labdát, ám hiába cselezte volna ki Balajczát, az újpesti háló őre elbuktatta. A nyilvánvaló tizenegyes azonban elmaradt, mert a szabálytalanságot éppen az nem vette észre, akinek pedig a legjobban kellett volna látnia: Kassai játékvezető...

Így maradt esélye az Újpestnek, amely a mérkőzés első harmadában fölényben futballozott – pardon, túlsúlyban volt –, de egyebek közt azért sem jutott vezetéshez, mert Andricsnak magaslati problémái akadtak: a csatár úgy emelte fel a labdát, hogy – diszkréten fogalmazva – korántsem az volt a futball felső régiója. Ám a szünet előtti szakasz jóval élénkebbnek tetszett a hajránál, a finisben ugyanis néhány résztvevő akképpen tűnt fel, mintha háromezerrel méterrel járna a tengerszint fölött... Így aztán a „táborok”, hogy elűzzék az unalmat, egymással kezdtek foglalkozni, és – a kormány-félreinfón szánalmasan letagadott etnikai homogenitás jegyében – bőszen cigányozták a másikat, egyúttal azt javasolták az ellenfél szurkolóinak: mielőbb lépjenek szexuális kapcsolatba a saját édesanyjukkal. Az újpesti ultrák a pályára küldöttek teljesítményével kapcsolatban sem finomkodtak: kórusban kiáltozták, hogy „durva gyenge”, miközben a durvát k-val mondták...

Haragjuk azért is támadhatott fel, mert nem bíztak eléggé a kispestiek kongói kiválasztottjában, Kadima Kabanguban. Az afrikai felfedezett a 91. percben rémes luftot rúgott egy újpesti szöglet után, és a szörnyű mozdulatot követő kavarodásban Windecker labdáját a Dortmundban született macedón Angelov közelről a hálóba juttatta.

Az 1-1 pedig hűen tükrözte a látottakat: ennek az estének nyertese nem volt. De tanuljuk meg beérni azzal, ami van, ahogyan Vadnai László ajánlotta klasszikus kabaréjelenetében: „Pincér, ebben a kávéban egy légy zümmög!” – Ne haragudjon, Hacsek úr, de hatvan fillérért nem szerződtethetjük Saljapint!

"A hatalom a tőke oldalára állt"

Publikálás dátuma
2017.03.13. 06:03

Keményen nekimegy a kormány munkajogi és adópolitikájának a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke. Kordás László szerint a Munka törvénykönyve és a sztrájktörvény esetében, a munkavédelmi ellenőrzések gyengülésében is durván elmozdult a mérleg nyelve a munkáltatók felé. A dolgozói szegénység fölszámolásához pedig egyszámjegyű adóban kellene gondolkodni az átlagkeresetek környékéig, s visszaadni a minimálbért kereső embereknek a 2010 előtti adójóváírást, ami növelné a belső fogyasztást és tovább segítene a dolgozói szegénység felszámolásában.

- A Magyar Szakszervezeti Szövetség bármelyik vezetőjével beszélgettem az utóbbi hetekben, kisebb vagy nagyobb gondokat mindegyikük látott a szervezet háza táján. Az elnök szerint mi a baj?

- A törvényszék 11 hónappal ezelőtt mondta ki hivatalosan az MSZOSZ és az Autonómok egybeolvadását, tehát nem egészen egy évesek vagyunk. Az idő rövidsége mellett az is nehezítette a munkánkat, hogy a működésünket meghatározó alapszabály három szakszervezeti tömörülés egybeolvadásáról, három szakmakultúra összeegyeztetéséről szólt, ám végül ebből csak kettő lett, s itt maradtak az egyesüléstől visszalépett SZEF-nek megfelelő szerkezeti elemek is. Május 5-én kongresszusra készülünk, ilyenkor törvényszerűen előkerülnek az ebből fakadó gondok, és lesz lehetőség a változtatásra is.

- Azonkívül, hogy az elnök mellett két alelnökkel számol az alapszabály, mi az, amiben nehézséget okoz ez a helyzet?

- Szakmai ágazati tagozatokat hoztunk létre, de a közszférában egyes területeken csak egy szervezetünk van, mert a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának tagjai végül nem csatlakoztak. Példaként említhetem az oktatást, ahol a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet az egyetlen hozzánk tartozó tömörülés. Racionálisabb szerkezetet kell kialakítanunk, hogy rugalmasabb lehessen a munkánk.

- Az utóbbi hetek vitáiban felvetődött, hogy a MASZSZ és általában a konföderációk felső vezetése rosszul csinálja a dolgát, de alul jól működnek az alapszervezetek. Mások szerint alul is baj van. Melyik állítás az igaz?

- Ezeket a szinteket nem lehet külön kezelni, csak akkor tud hatékonyan működni a szakszervezet, ha az országos vezetésben és az alapszervezetekben is felkészült vezetők tárgyalnak a munkáltatókkal. Szeretném, ha új arcok jönnének, ha lennének belső viták az elképzelésekről. Képzések indítását tervezzük, meghívunk rájuk a közélet iránt érdeklődő külső embereket is, hogy felmérjük, ők milyen feladatokat tudnának vállalni a munkahelyi viták rendezésében. Ugyanakkor a helyi vezetők felkészítése csak eszköz ahhoz, hogy jó választ tudjunk adni az alapkérdésre, ami úgy hangzik: ha a munkás Nyugat-Európában meg tudja venni a béréből azt a terméket, amit előállít - legyen az akár egy Mercedes -, nálunk miért nem? Ugyanolyan eszközzel ugyanazt a terméket gyártja, csak sokkal kevesebb bér kap érte. Ezt a különbséget kell felszámolni.

- A versenyszférán kívül az államtól is ki kell harcolni a magasabb béreket.

- Minden szinten szorosabbra kell fűzni a közszféra szakszervezeteivel az együttműködést, csak közösen érhetünk el eredményeket. Ami pedig a nem szakszervezeti tagokat illeti: egyetemi városokban most indulnak olyan programjaink, ahol szakszervezeti tisztségviselők találkoznak egyetemistákkal. Szeretnénk megtudni, mit gondolnak a jövő munkavállalói a szakszervezetekről, és pozitív benyomásokat akarunk bennük kialakítani. A próba napokon belül Győrben lesz, és ha tartalmas beszélgetés alakul ki a két csoport között, akkor további városokban folytatjuk az ilyen találkozókat. Meg akarjuk ismerni a fiatalokban a szakszervezetekről élő képet, hogy ha kell, változtatni tudjunk rajta.

- A képzésekhez sok pénz kell, a 300 forintos tagdíjak ezt nem fedezik. Igaz, hogy az államtól az országos érdekegyeztetésben való részvételért kapott 130 millióból kénytelenek kisegíteni a tagszervezetek működését?

- Nem, ezt a pénzt szakértői anyagokra fordíthatjuk és területi feladatokra - megyei szinten ugyanis jogsegélyszolgálatokat működtetünk. Szigorúan ellenőrzik ennek elköltését, nem is tehetünk másként. A 300 forint pedig lehet, hogy nekünk kevés, de van, akinek sok is. Többen mondják, hogy adnának többet, ha látnák, mit kapnak érte. Átláthatóvá kell tenni a költségvetésünket, és folytatni kell a tavaly megkezdett ésszerűsítést, amivel már néhány hónap alatt költségmegtakarítást értünk el.

- Szó van a tagdíjak emeléséről?

- Ha lesz olyan program, amire bátran kérhetünk emelést, akkor a szövetségi tanács erről is dönthet.

- Az is felvetődött az utóbbi hetek vitáiban, hogy folytatódik a szakszervezeti vagyon felélése. A MASZSZ-ban is fogy ez a háttér?

- A MASZSZ megalakulása óta következetes, költségkímélő, szigorú költségvetésünk van. Ennek kiindulópontja a vagyon megőrzése, növelése.

- Még az MSZOSZ adta el a balatonfüredi üdülőt, az érte kapott 1 milliárd forintból valóban csak 400 millió van meg?

- Ez igaz, de az én elnökségem alatt megállt a csökkenés.

- Mekkora most a konföderáció vagyona?

- Minden megyében van valami vagyon. Sokfelé saját iroda, irodaépület, Salgótarjánban egész irodaház van a városközpontban, 23 bérlővel.

- Van összesítés a vagyonról?

- Benne van a vagyonleltárban, de piaci értéket nem tudok mondani.

- Milliárdok?

- Igen.

- A Népszava is beszámolt róla, hogy folytatják a létminimum számítást, amit azután kezdtek támogatni, hogy a KSH 2015 nyarán bejelentette, nem készít többé ilyen összesítést. Miért fontos ez?

- Mert közép és hosszú távú stratégiai céljaink meghatározásában tovább kell lépnünk. A dolgozói szegénység felszámolásával kapcsolatos eddigi legfontosabb követelésünk megvalósul, hiszen a minimálbér idei emelése után a már elfogadott jövő évi lépéssel a legalacsonyabb nettó jövedelmek 2018-ban elérik a létminimum szintjét. Amikor megfogalmaztuk, hogy létezik dolgozói szegénység, ennek alapja a KSH létminimum számítása volt, de az állami statisztikusok - szerintünk egyértelműen politikai döntés nyomán - megszüntették a felmérést, mert el akarták gáncsolni a dolgozói szegénység felszámolásának szakszervezeti stratégiáját. Átvettük a feladatot, tavaly megcsináltuk és az idén is meg fogjuk csinálni.

- Nehezen jut hozzá a számításhoz elengedhetetlen adatokhoz a MASZSZ által felkért Policy Agenda. Biztos, hogy elkészül a létminimum számítás?

- A KSH idén nem túl készséges, de meg fogjuk csinálni, mert az a célunk, hogy folyamatosan vizsgáljuk, hogyan valósult meg a tavaly aláírt bérmegállapodás. Ha a makrogazdasági számok nem a tervek szerint alakulnak, akkor be kell avatkozni, és ha a pontos képhez szükséges adatokhoz másként nem jutunk hozzá, akkor közérdekű adatigényléssel kikérjük ezeket. A létminimum a legalacsonyabb jövedelmek szintjét mutatja, de az is kérdés, mi van e fölött. Ezt is vizsgálni akarjuk, mert az a következő nagy kihívás, hogy a bértorlódást hogyan lehet kezelni. Csatába indultunk a munkahelyeken, hiszen a központi bérmegállapodással munkahelyi és ágazati szintre tolódott az egyeztetési kényszer. Az állami közszolgáltató cégeknél már van eredmény, most az önkormányzati vállalatokkal vagyunk tárgyalásban, még nem mindenhol sikerült eredményt elérni. Ezeknek a vitáknak a megoldása hosszú folyamat lesz és nem is állhatunk meg itt, hiszen a V4 országok közt még a mostani jelentős minimálbér és garantált bérminimum emelésekkel is az utolsók vagyunk az átlagjövedelmeket nézve.

- A minimálbér után az átlagbér emelése következik?

- Új stratégiai célt tűzünk ki, a középosztályt, benne a szakmunkás réteget kell megerősíteni, ezért akarjuk összerakni a társadalmi minimum feltételeit, módszertanát. Ez a létminimum, vagyis a megélhetés mellett már a kulturális, szabadidős igények kielégítésének fedezetét, illetve egy nyaralást is tartalmazza.

- Földiák András, a SZEF vezetője minap arról beszélt, hogy a létminimum számításba szívesen bekapcsolódnának. Tavaly először fordult elő, hogy a versenyszféra 3 szakszervezete együtt adta be béremelési javaslatát. Javul az együttműködés a konföderációk között?

- Egyértelműen, és ez a jövő. Nem tavaly, hanem már 2015-ben egységes stratégiát tettünk a kormány elé, ami a vártnál később, de megvalósult. Már akkor hároméves bérmegállapodást akartunk, ami sokkal kisebb feszültséggel járt volna, és nemcsak a munkaadóknak kellett volna lépni, hanem ehhez társult volna egy szja csökkentés is. Ezt a kormány akkor nem vállalta be, ezért nem is írtuk alá, de változatlanul azt mondjuk, hogy egyszámjegyű adóban kellene gondolkodni az átlagkeresetek környékéig és azon is el kellene gondolkodni, hogyan lehetne visszaadni a minimálbért kereső embereknek a 2010 előtti adójóváírást, ami növelné a belső fogyasztást és tovább segítene a dolgozói szegénység felszámolásában. Tehát a felső bérkategóriákban is lépni kell és az állam szerepe itt is megkerülhetetlen.

- Katalizátor a MASZSZ a konföderációk közötti együttműködésben?

- Azért ezt nem lehet így kijelenteni, inkább azt mondom, elődünknek, az MSZOSZ-nek a bérharc volt az egyik legfontosabb területe és mi is ezt a vonalat visszük tovább. Kétségtelen viszont, hogy lényegesen erősödött a konföderációk közös gondolkodása.

- Mindenki elismeri, hogy sok ennyi szakszervezeti szövetség egy ekkora országban. Az újabb összevonások irányába mutató lépéseket mégsem látni.

- Mi megtettük az első lépést, rögös utakon, szakmai viták sorozatán át jutottunk el az egyesülésig az Autonómokkal. Ha bárki ilyenbe kezd, először a szakmai elképzeléseket kell egyeztetni, s csak ha ebben már egyetértés van, utána lehet összeolvadásban gondolkodni. Ehhez idő kell, de minden konföderáció pontosan tudja, hogy addig is kizárólag egységes fellépés hozhat eredményt.

- A kormány fenntartaná a megosztottságot…

- Ahogyan a munkáltatók is. Ha megnézzük a törvényalkotást, a hatalom a tőke oldalára állt. Ezt látjuk a Munka törvénykönyve és a sztrájktörvény esetében, a munkavédelmi ellenőrzések gyengülésében. Durván elmozdult a mérleg nyelve a munkáltatók felé.

- Hogy ezek a kérdések a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának napirendjén vannak, az csupán porhintés a választások előtt?

- Már 2014-ben az év végi bérmegállapodás záradékában Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter azt írta alá, hogy tárgyalásokat kezdenek ezekről a kérdésekről. Azóta sem jött létre megállapodás, született jogszabály. A rugalmasabb nyugdíjrendszer ügyében ugyan vannak egyeztetések, de ezek a 2015-ös tárgyalások folytatásai, új mandátumot nem kapott a kormányoldal, pedig nélkülük nincs előrelépés.

- A május elejére tervezett kongresszuson új program születik?

- Új program akkor születhet, ha tudjuk, milyen társadalmi gondok feszítenek és látjuk, mire képesek ma a szakszervezetek, hogy választ adhassanak ezekre a kihívásokra. Ezért a múlt héten belekezdtünk egy problématérkép összeállításába. Mélyinterjúk készülnek ágazati szakszervezeti vezetőkkel arról, hogy mit tartanak saját területük legnagyobb problémájának, milyenek a bérviszonyaik és milyen a munkahelyi légkör, hol kellene javítani, szerintük mit tehet a konföderáció. Mellette online kérdőívet készítünk a szakszervezeti tisztségviselőknek is. A két csoport válaszaiból összeáll majd, milyen Magyarországon a munkavállalók helyzete, hol kell azonnal beavatkozni, mik a legfontosabb gondok. Ennek a munkának az eredménye a kongresszuson már meglesz. A tapasztalatokból összeállítunk egy Fehér könyvet, ami azért fehér, hogy bármelyik választásokon induló párt beépíthesse a programjába a benne foglalt feladatokat. Magyarul: megfogalmazzuk, hogy milyen elvárásaink vannak a parlamenti választáson induló pártokkal szemben. Az alapelveinkkel - mint a szolidaritás, esélyegyenlőség, demokrácia, hazafiasság - mindenesetre egyet kell érteniük. Ha ezek mentén szerveződnek, kapnak egy "menüt", hogy mi a magyar dolgozók elvárása a pártokkal szemben.

- Jelentkeznek a pártok?

- Mi szervezeti együttműködést nem vállalunk pártokkal, de ha van olyan programalkotás, ami a dolgozók helyzetének javítását szolgálná, ahhoz a háttéranyag összeállításában szívesen segítünk.

Áll a bál a BKV-dolgozók körében
Lesz béremelés a BKV-nál, csak ennek mértékéről nem született megállapodás, ezért semmi szükség a felmondólevelek letétbe helyezésére - reagált a közlekedési társaság az Egységes Közlekedési Szakszervezet bejelentésére. Az Egységes Közlekedési Szakszervezet (EKSZ) ugyanis - mint megírtuk - közleményben jelentette be, hogy százszámra helyezik letétbe a felmondásukat a BKV-sok. A NKV Zrt. közölte: január óta folynak a bértárgyalások, "az országos trendeknek megfelelően társaságunk is több éves bérmegállapodásban gondolkodik, amely alapján mind a munkavállalók, mind a munkáltató hosszabb távon tervezhetnek. Jelenleg a BKV Zrt. nem rendelkezik elegendő tartalékkal az érdekvédelmi szervezetek által megfogalmazott követelések mértékének teljesítéséhez, azonban társaságunk nyitott a további egyeztetésekre, keresi a források megteremtésének lehetőségeit, és mindent elkövet annak érdekében, hogy a tárgyalások minden érintett számára megnyugtató eredménnyel zárulhassanak" - írták.