Orbán szélkakas lett a lengyeleknél

Publikálás dátuma
2017.03.13. 06:05
Forrás: Facebook/Orbán Viktor
Orban do dymisji! - ezt jelenti lengyelül az "Orbán mondjon le!" Ezzel és más jókívánságokkal árasztották el az eddig tántoríthatatlan Orbán-rajongó, Szabadság és Igazságosság (PiS)-párti lengyelek Orbán Viktor Facebook-oldalát, miután a magyar miniszterelnök csütörtökön az Európai Unió (EU) brüsszeli csúcstalálkozóján Varsó akaratával szemben megszavazta, hogy a PiS vezére, Jaroslaw Kaczynski ősellensége, Donald Tusk maradjon az Európai Tanács elnöke.

Bár maga Kaczynski még megértően nyilatkozott Orbánról, így szerinte Magyarország az EU-n belüli német túlsúly miatt volt kénytelen Tusk mellett szavazni, azt azért a lengyel pártelnök megjegyezte, hogy "csalódást okozott Orbán miniszterelnök úr magatartása". Lengyel sajtókommentárok ezután emlékeztettek arra, hogy Kaczynski szerint Orbán korábban kifejezetten megígérte neki, nem fog kiállni majd Tusk újraválasztása mellett. A PiS-vezetés és a varsói kormány dühét jelzi, hogy Jan Dziedziczak lengyel külügyminiszter-helyettes "egyéb elfoglaltságaira" szombaton hivatkozva lemondta a március 14-15-ére Budapestre tervezett és leszervezett látogatását. Kérdéses az is, jönnek-e a lengyel Orbán-párti tüntetők, akik 2012 óta a márciusi ünnepségek állandó résztvevői.

A Gazeta Polska lengyel radikális jobboldali hetilap évek óta szimbolikus összegért - idén 25 ezer forintért - utaztat a március 15.-i állami tüntetésekre - PiS-szimpatizánsokat. Ugyanakkor 2015-ben egyszer már elmaradt a "Nagy Utazás", amikor Orbán épp Vlagyimir Putyinnal találkozott, amire válaszul a Gazeta lefújta az akciót.

Orbán szerint a minapi döntése nem befolyásolja a lengyel-magyar szövetséget, továbbá "Kaczynski elnök úr iránti baráti érzelmeink változatlanok" - ahogy pénteken fogalmazott a miniszterelnök. A jelek szerint mégis Áder János köztársasági elnökre hárul, hogy valahogyan rendezze a diplomáciai konfliktust, lehetőleg még a visegrádi csoport (V4) soros, március 28-i varsói találkozója előtt. Vasárnap délután jelentették ugyanis be, hogy a március 24-én kezdődő lengyel-magyar barátság napi rendezvénysorozatot idén Áder János magyar és Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök részvételével tartják meg. Lengyelország és Magyarország között "a napi politika szintjén néha nézetkülönbségek merülnek fel", mindazonáltal a hosszú távú együttműködésben a két ország "szoros baráti viszonyt ápol, Európában igenis közös érdekek fűzik egymáshoz" - idézte az MTI Marek Magierowskit, Duda szóvivőjét.

Az ellenzéki pártok közül csak az MSZP reagált az ügyre, mondván: "jellemző Orbán Viktorra, hogy még jót is csak úgy tud tenni, hogy közben elárulja saját elveit és cserbenhagyja politikai szövetségeseit". Hasonlóan közelítették meg Orbán döntését a lengyel sajtóban, mondván: a magyar miniszterelnök egy pragmatikus reálpolitikus, aki mindig az adott érdekei szerint dönt. Egyenesen az "európai diplomácia Talleyrend"-jának nevezte például Orbánt a konzervatív, wpolityce.pl hírportálon megjelent véleménycikkében Lukasz Adamski. A diplomáciai köpönyegforgatás XVIII. századi francia nagymesteréhez hasonlóan a magyar kormányfő a cikk szerint "nem először mutatta meg, hogyan kell Európában reálpolitikát folytatni."

Szerző

"A hatalom a tőke oldalára állt"

Publikálás dátuma
2017.03.13. 06:03

Keményen nekimegy a kormány munkajogi és adópolitikájának a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke. Kordás László szerint a Munka törvénykönyve és a sztrájktörvény esetében, a munkavédelmi ellenőrzések gyengülésében is durván elmozdult a mérleg nyelve a munkáltatók felé. A dolgozói szegénység fölszámolásához pedig egyszámjegyű adóban kellene gondolkodni az átlagkeresetek környékéig, s visszaadni a minimálbért kereső embereknek a 2010 előtti adójóváírást, ami növelné a belső fogyasztást és tovább segítene a dolgozói szegénység felszámolásában.

- A Magyar Szakszervezeti Szövetség bármelyik vezetőjével beszélgettem az utóbbi hetekben, kisebb vagy nagyobb gondokat mindegyikük látott a szervezet háza táján. Az elnök szerint mi a baj?

- A törvényszék 11 hónappal ezelőtt mondta ki hivatalosan az MSZOSZ és az Autonómok egybeolvadását, tehát nem egészen egy évesek vagyunk. Az idő rövidsége mellett az is nehezítette a munkánkat, hogy a működésünket meghatározó alapszabály három szakszervezeti tömörülés egybeolvadásáról, három szakmakultúra összeegyeztetéséről szólt, ám végül ebből csak kettő lett, s itt maradtak az egyesüléstől visszalépett SZEF-nek megfelelő szerkezeti elemek is. Május 5-én kongresszusra készülünk, ilyenkor törvényszerűen előkerülnek az ebből fakadó gondok, és lesz lehetőség a változtatásra is.

- Azonkívül, hogy az elnök mellett két alelnökkel számol az alapszabály, mi az, amiben nehézséget okoz ez a helyzet?

- Szakmai ágazati tagozatokat hoztunk létre, de a közszférában egyes területeken csak egy szervezetünk van, mert a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának tagjai végül nem csatlakoztak. Példaként említhetem az oktatást, ahol a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet az egyetlen hozzánk tartozó tömörülés. Racionálisabb szerkezetet kell kialakítanunk, hogy rugalmasabb lehessen a munkánk.

- Az utóbbi hetek vitáiban felvetődött, hogy a MASZSZ és általában a konföderációk felső vezetése rosszul csinálja a dolgát, de alul jól működnek az alapszervezetek. Mások szerint alul is baj van. Melyik állítás az igaz?

- Ezeket a szinteket nem lehet külön kezelni, csak akkor tud hatékonyan működni a szakszervezet, ha az országos vezetésben és az alapszervezetekben is felkészült vezetők tárgyalnak a munkáltatókkal. Szeretném, ha új arcok jönnének, ha lennének belső viták az elképzelésekről. Képzések indítását tervezzük, meghívunk rájuk a közélet iránt érdeklődő külső embereket is, hogy felmérjük, ők milyen feladatokat tudnának vállalni a munkahelyi viták rendezésében. Ugyanakkor a helyi vezetők felkészítése csak eszköz ahhoz, hogy jó választ tudjunk adni az alapkérdésre, ami úgy hangzik: ha a munkás Nyugat-Európában meg tudja venni a béréből azt a terméket, amit előállít - legyen az akár egy Mercedes -, nálunk miért nem? Ugyanolyan eszközzel ugyanazt a terméket gyártja, csak sokkal kevesebb bér kap érte. Ezt a különbséget kell felszámolni.

- A versenyszférán kívül az államtól is ki kell harcolni a magasabb béreket.

- Minden szinten szorosabbra kell fűzni a közszféra szakszervezeteivel az együttműködést, csak közösen érhetünk el eredményeket. Ami pedig a nem szakszervezeti tagokat illeti: egyetemi városokban most indulnak olyan programjaink, ahol szakszervezeti tisztségviselők találkoznak egyetemistákkal. Szeretnénk megtudni, mit gondolnak a jövő munkavállalói a szakszervezetekről, és pozitív benyomásokat akarunk bennük kialakítani. A próba napokon belül Győrben lesz, és ha tartalmas beszélgetés alakul ki a két csoport között, akkor további városokban folytatjuk az ilyen találkozókat. Meg akarjuk ismerni a fiatalokban a szakszervezetekről élő képet, hogy ha kell, változtatni tudjunk rajta.

- A képzésekhez sok pénz kell, a 300 forintos tagdíjak ezt nem fedezik. Igaz, hogy az államtól az országos érdekegyeztetésben való részvételért kapott 130 millióból kénytelenek kisegíteni a tagszervezetek működését?

- Nem, ezt a pénzt szakértői anyagokra fordíthatjuk és területi feladatokra - megyei szinten ugyanis jogsegélyszolgálatokat működtetünk. Szigorúan ellenőrzik ennek elköltését, nem is tehetünk másként. A 300 forint pedig lehet, hogy nekünk kevés, de van, akinek sok is. Többen mondják, hogy adnának többet, ha látnák, mit kapnak érte. Átláthatóvá kell tenni a költségvetésünket, és folytatni kell a tavaly megkezdett ésszerűsítést, amivel már néhány hónap alatt költségmegtakarítást értünk el.

- Szó van a tagdíjak emeléséről?

- Ha lesz olyan program, amire bátran kérhetünk emelést, akkor a szövetségi tanács erről is dönthet.

- Az is felvetődött az utóbbi hetek vitáiban, hogy folytatódik a szakszervezeti vagyon felélése. A MASZSZ-ban is fogy ez a háttér?

- A MASZSZ megalakulása óta következetes, költségkímélő, szigorú költségvetésünk van. Ennek kiindulópontja a vagyon megőrzése, növelése.

- Még az MSZOSZ adta el a balatonfüredi üdülőt, az érte kapott 1 milliárd forintból valóban csak 400 millió van meg?

- Ez igaz, de az én elnökségem alatt megállt a csökkenés.

- Mekkora most a konföderáció vagyona?

- Minden megyében van valami vagyon. Sokfelé saját iroda, irodaépület, Salgótarjánban egész irodaház van a városközpontban, 23 bérlővel.

- Van összesítés a vagyonról?

- Benne van a vagyonleltárban, de piaci értéket nem tudok mondani.

- Milliárdok?

- Igen.

- A Népszava is beszámolt róla, hogy folytatják a létminimum számítást, amit azután kezdtek támogatni, hogy a KSH 2015 nyarán bejelentette, nem készít többé ilyen összesítést. Miért fontos ez?

- Mert közép és hosszú távú stratégiai céljaink meghatározásában tovább kell lépnünk. A dolgozói szegénység felszámolásával kapcsolatos eddigi legfontosabb követelésünk megvalósul, hiszen a minimálbér idei emelése után a már elfogadott jövő évi lépéssel a legalacsonyabb nettó jövedelmek 2018-ban elérik a létminimum szintjét. Amikor megfogalmaztuk, hogy létezik dolgozói szegénység, ennek alapja a KSH létminimum számítása volt, de az állami statisztikusok - szerintünk egyértelműen politikai döntés nyomán - megszüntették a felmérést, mert el akarták gáncsolni a dolgozói szegénység felszámolásának szakszervezeti stratégiáját. Átvettük a feladatot, tavaly megcsináltuk és az idén is meg fogjuk csinálni.

- Nehezen jut hozzá a számításhoz elengedhetetlen adatokhoz a MASZSZ által felkért Policy Agenda. Biztos, hogy elkészül a létminimum számítás?

- A KSH idén nem túl készséges, de meg fogjuk csinálni, mert az a célunk, hogy folyamatosan vizsgáljuk, hogyan valósult meg a tavaly aláírt bérmegállapodás. Ha a makrogazdasági számok nem a tervek szerint alakulnak, akkor be kell avatkozni, és ha a pontos képhez szükséges adatokhoz másként nem jutunk hozzá, akkor közérdekű adatigényléssel kikérjük ezeket. A létminimum a legalacsonyabb jövedelmek szintjét mutatja, de az is kérdés, mi van e fölött. Ezt is vizsgálni akarjuk, mert az a következő nagy kihívás, hogy a bértorlódást hogyan lehet kezelni. Csatába indultunk a munkahelyeken, hiszen a központi bérmegállapodással munkahelyi és ágazati szintre tolódott az egyeztetési kényszer. Az állami közszolgáltató cégeknél már van eredmény, most az önkormányzati vállalatokkal vagyunk tárgyalásban, még nem mindenhol sikerült eredményt elérni. Ezeknek a vitáknak a megoldása hosszú folyamat lesz és nem is állhatunk meg itt, hiszen a V4 országok közt még a mostani jelentős minimálbér és garantált bérminimum emelésekkel is az utolsók vagyunk az átlagjövedelmeket nézve.

- A minimálbér után az átlagbér emelése következik?

- Új stratégiai célt tűzünk ki, a középosztályt, benne a szakmunkás réteget kell megerősíteni, ezért akarjuk összerakni a társadalmi minimum feltételeit, módszertanát. Ez a létminimum, vagyis a megélhetés mellett már a kulturális, szabadidős igények kielégítésének fedezetét, illetve egy nyaralást is tartalmazza.

- Földiák András, a SZEF vezetője minap arról beszélt, hogy a létminimum számításba szívesen bekapcsolódnának. Tavaly először fordult elő, hogy a versenyszféra 3 szakszervezete együtt adta be béremelési javaslatát. Javul az együttműködés a konföderációk között?

- Egyértelműen, és ez a jövő. Nem tavaly, hanem már 2015-ben egységes stratégiát tettünk a kormány elé, ami a vártnál később, de megvalósult. Már akkor hároméves bérmegállapodást akartunk, ami sokkal kisebb feszültséggel járt volna, és nemcsak a munkaadóknak kellett volna lépni, hanem ehhez társult volna egy szja csökkentés is. Ezt a kormány akkor nem vállalta be, ezért nem is írtuk alá, de változatlanul azt mondjuk, hogy egyszámjegyű adóban kellene gondolkodni az átlagkeresetek környékéig és azon is el kellene gondolkodni, hogyan lehetne visszaadni a minimálbért kereső embereknek a 2010 előtti adójóváírást, ami növelné a belső fogyasztást és tovább segítene a dolgozói szegénység felszámolásában. Tehát a felső bérkategóriákban is lépni kell és az állam szerepe itt is megkerülhetetlen.

- Katalizátor a MASZSZ a konföderációk közötti együttműködésben?

- Azért ezt nem lehet így kijelenteni, inkább azt mondom, elődünknek, az MSZOSZ-nek a bérharc volt az egyik legfontosabb területe és mi is ezt a vonalat visszük tovább. Kétségtelen viszont, hogy lényegesen erősödött a konföderációk közös gondolkodása.

- Mindenki elismeri, hogy sok ennyi szakszervezeti szövetség egy ekkora országban. Az újabb összevonások irányába mutató lépéseket mégsem látni.

- Mi megtettük az első lépést, rögös utakon, szakmai viták sorozatán át jutottunk el az egyesülésig az Autonómokkal. Ha bárki ilyenbe kezd, először a szakmai elképzeléseket kell egyeztetni, s csak ha ebben már egyetértés van, utána lehet összeolvadásban gondolkodni. Ehhez idő kell, de minden konföderáció pontosan tudja, hogy addig is kizárólag egységes fellépés hozhat eredményt.

- A kormány fenntartaná a megosztottságot…

- Ahogyan a munkáltatók is. Ha megnézzük a törvényalkotást, a hatalom a tőke oldalára állt. Ezt látjuk a Munka törvénykönyve és a sztrájktörvény esetében, a munkavédelmi ellenőrzések gyengülésében. Durván elmozdult a mérleg nyelve a munkáltatók felé.

- Hogy ezek a kérdések a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának napirendjén vannak, az csupán porhintés a választások előtt?

- Már 2014-ben az év végi bérmegállapodás záradékában Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter azt írta alá, hogy tárgyalásokat kezdenek ezekről a kérdésekről. Azóta sem jött létre megállapodás, született jogszabály. A rugalmasabb nyugdíjrendszer ügyében ugyan vannak egyeztetések, de ezek a 2015-ös tárgyalások folytatásai, új mandátumot nem kapott a kormányoldal, pedig nélkülük nincs előrelépés.

- A május elejére tervezett kongresszuson új program születik?

- Új program akkor születhet, ha tudjuk, milyen társadalmi gondok feszítenek és látjuk, mire képesek ma a szakszervezetek, hogy választ adhassanak ezekre a kihívásokra. Ezért a múlt héten belekezdtünk egy problématérkép összeállításába. Mélyinterjúk készülnek ágazati szakszervezeti vezetőkkel arról, hogy mit tartanak saját területük legnagyobb problémájának, milyenek a bérviszonyaik és milyen a munkahelyi légkör, hol kellene javítani, szerintük mit tehet a konföderáció. Mellette online kérdőívet készítünk a szakszervezeti tisztségviselőknek is. A két csoport válaszaiból összeáll majd, milyen Magyarországon a munkavállalók helyzete, hol kell azonnal beavatkozni, mik a legfontosabb gondok. Ennek a munkának az eredménye a kongresszuson már meglesz. A tapasztalatokból összeállítunk egy Fehér könyvet, ami azért fehér, hogy bármelyik választásokon induló párt beépíthesse a programjába a benne foglalt feladatokat. Magyarul: megfogalmazzuk, hogy milyen elvárásaink vannak a parlamenti választáson induló pártokkal szemben. Az alapelveinkkel - mint a szolidaritás, esélyegyenlőség, demokrácia, hazafiasság - mindenesetre egyet kell érteniük. Ha ezek mentén szerveződnek, kapnak egy "menüt", hogy mi a magyar dolgozók elvárása a pártokkal szemben.

- Jelentkeznek a pártok?

- Mi szervezeti együttműködést nem vállalunk pártokkal, de ha van olyan programalkotás, ami a dolgozók helyzetének javítását szolgálná, ahhoz a háttéranyag összeállításában szívesen segítünk.

Áll a bál a BKV-dolgozók körében
Lesz béremelés a BKV-nál, csak ennek mértékéről nem született megállapodás, ezért semmi szükség a felmondólevelek letétbe helyezésére - reagált a közlekedési társaság az Egységes Közlekedési Szakszervezet bejelentésére. Az Egységes Közlekedési Szakszervezet (EKSZ) ugyanis - mint megírtuk - közleményben jelentette be, hogy százszámra helyezik letétbe a felmondásukat a BKV-sok. A NKV Zrt. közölte: január óta folynak a bértárgyalások, "az országos trendeknek megfelelően társaságunk is több éves bérmegállapodásban gondolkodik, amely alapján mind a munkavállalók, mind a munkáltató hosszabb távon tervezhetnek. Jelenleg a BKV Zrt. nem rendelkezik elegendő tartalékkal az érdekvédelmi szervezetek által megfogalmazott követelések mértékének teljesítéséhez, azonban társaságunk nyitott a további egyeztetésekre, keresi a források megteremtésének lehetőségeit, és mindent elkövet annak érdekében, hogy a tárgyalások minden érintett számára megnyugtató eredménnyel zárulhassanak" - írták.



Módjával bírságolja magát az állam

Publikálás dátuma
2017.03.13. 06:02
Van, hogy az orvos elismer valamiféle mulasztást, ám a zárójelentésben már nem az szerepel, így jogorvoslatra esély sincs FOTÓ:
Alaposabb kivizsgálást és a rendszer javítását várja a Társaság a Szabadságjogokért attól, hogy maga továbbítja az összegyűjtött betegpanaszokat az egészségügyi hatósághoz. A nyilvánosságra hozott adatokból kitűnik az ellátórendszer nagyságához képest nagyon kevés az ellenőrzés.

Igencsak visszafogottan ellenőrzi önmaga munkáját a legfőbb kórháztulajdonos - derült ki ÁNTSZ adataiból. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közérdekű adatigényléssel kérte ugyanis ki az állami kórházak felügyeletét ellátó szervtől, hogy hányszor végeztek hatósági ellenőrzéseket az egészségügyi szolgáltatóknál és ezek milyen eredménnyel jártak. A kapott adatok szerint az elmúlt három évben az állami egészségszolgáltatókkal szemben 407 esetben intézkedtek. Egyéni panaszra 246-szor, a minimumfeltételek hiánya miatt 22 alkalommal vizsgálódtak, és voltak még egyéb különféle hatósági ellenőrzések. 2014 januárja és 2016 decembere között összesen 111 állami szolgáltatót figyelmeztettek és további 220 esetben hoztak kötelező határozatot. Azaz évente átlagosan 136 intézkedés volt, ezek közül pedig átlagban 25 esetben bírságoltak, s nekik összesen 3,6 millió forintot kellett fizetniük. A büntetés átlagos összege 48 600 forint volt. Voltak olyan szolgáltatók ugyanakkor, amelyek 5 ezer forintos bírsággal megúszták, 100 ezer forint feletti összeget mindössze 15 állami intézmény fizetett 3 év alatt, 500 ezer felett pedig senki.

A TASZ munkatársai annak is utána jártak, hogy milyen lehet az a jogsértés, amiért csak 5 ezer forintos bírság jár. Az adatkérésre válaszként készült ÁNTSZ-táblázat szerint, például egy egyetemi kórháznak azért kellett ennyit fizetnie, mert a szakmai előírásoknak nem megfelelő minőségű ellátást biztosított. További érdekessége az ÁNTSZ által összeállított adatsornak, hogy sokkal nagyobb bírságokat fizetnek a magánszolgáltatók, mint az államiak. A magánegészégügyet az elmúlt három évben az ÁNTSZ 14 alkalommal büntette, ám tízszer akkora bírságot kellett fizetniük, mint az állami ellátóknak.

Az adatkéréssel párhuzamosan kórházi fertőzések elleni kampányt is kezdett a társaság. "A februári felhívásunkra eddig 47 betegpanasz érkezett" - közölte a Népszava kérdésre Asbóth Márton. A TASZ betegjogi programvezetője hozzátette: ezekből három közérdekű bejelentést állítottak össze és azokat átadták az egészségügyi hatóságnak, hogy vizsgálja meg, mi történt. Az ÁNTSZ-nek egyszerű betegpanaszra is kellene vizsgálódnia, de azzal, hogy az effajta eljárásokban jártas szakemberek a benyújtók, nagyobb az esély, hogy eredményre is kell jutniuk. Magyarán a hivatal nem tudja olyan könnyen lepattintani a panaszost. Az összegyűjtött esetek nagyon változatosak: az újszülött osztálytól a geriátriáig, a sürgősségi ellátóhelyektől, a traumatológián át a pszichiátriáig jóformán minden osztály érintett. Mint a szakértő elmondta: rengeteg bejelentés szól amputációról. Van, akinek egy elfertőződött vízhólyag miatt kellett a lábujjait amputálni, másnál egy érszűkület-műtét során felvezetett katéter okozott olyan fertőzést, ami miatt le kellett vágni a lábát. Természetesen a történekben sok szó esik a halálról. Az esetek lefolyása annyiban mindenképpen hasonló, hogy jellemzően a kezelés után néhány nappal, akár már otthon jelentkeznek az első tünetek. A beszámolók ugyanakkor megoszlanak arról, hogy az egészségügyi rendszer felkészülten kezelte-e a helyzetet és mindent megtett-e a nagyobb baj megelőzésére, vagy bizonytalanságukban nem is tettek semmit, esetleg ide-oda küldözgették egyik intézményből a másikba a beteget.

"Rutin infúziós kezelésre vittük be a kórházba az édesanyámat" - idézik a TASZ a honlapján az egyik panaszost. A kórházban bélfertőzést kapott, amit nem diagnosztizáltak rendesen. Így nem kapott megfelelő kezelést, végül a kiszáradásba halt bele. "Nem szerettük volna, hogy felboncolják. Ezt csak úgy engedték, ha aláírunk egy papírt, hogy nem fogunk perelni. Aláírtuk" - folytatja az érintett asszony lánya; abból, hogy az intézmény el akarta végezni a boncolást, világos, hogy ők sem tudták egyértelműen megállapítani, mi vezetett a halálhoz. "A zárójelentést azóta sem kaptam meg, pedig többször kértem. Szerintem nem tudták, mit írjanak bele. Többet nem próbálkozom, a zárójelentés sem hozza vissza az édesanyámat."

A civil szervezet betegjogi programvezetője szerint a kórházi fertőzések elszenvedői tisztában vannak azzal, hogy mi történt, vagy történik velük. Nagyon gyakran pontosan tudják, melyik kórokozó okozta a betegségüket, ennek az lehet az oka, hogy az orvosok általában szóban megmondják nekik, mi történt, de később a dokumentációba már csak a halál közvetlen kiváltó okát írják bele. Ez pedig a leggyakrabban szepszis. A TASZ szerint aki nem akar belenyugodni a történtekbe, nemigen válogathat a jogérvényesítés eszközeiben. Kártérítési pert lehet ugyan indítani, de ezzel legalább két baj is van: egyrészt itt mindent annak kell bizonyítania, aki állít, tehát az elhunyt beteg családtagjainak kell valamilyen módon igazolnia, hogy kórházi fertőzés történt, és ennek következménye a haláleset. Másrészt ezzel az eszközzel nem lehet elérni a rosszul működő rendszer megváltoztatását. Aki ügyes, elég türelmes és van pénze ügyvédre, perköltségre, kaphat kártérítést, de csak azalatt, amíg a perében jogerős ítélet születik, százak halhatnak meg ugyanabból az okból Magyarországon.

Szerző