Elhalasztották A szépség és a szörnyeteg premierjét

Publikálás dátuma
2017.03.13. 17:13
Forrás: Beauty and the Beast/Facebook
Elhalasztották A szépség és a szörnyeteg című Disney-film bemutatóját Malajziában - számolt be róla hétfőn a BBC News.

Az Emma Watson főszereplésével forgatott játékfilmet csütörtöktől játszották volna a malajziai mozik, ám az amerikai film forgalmazása végül mégsem kezdődött el a kitűzött időben. A Disney szóvivője annyit mondott erről a The Star maláj újságnak, hogy a bemutatót elhalasztották és felülvizsgálják "az új bemutató dátumáról belső tanácskozás dönt".

A produkció a múlt héten azért váltott ki vitát, mert egy meleg szereplő is megjelenik a filmben. A GSC Cinemas maláj moziüzemeltető közölte, hogy az elővételben megvásárolt jegyek árát visszatérítik.  A múlt héten egy orosz parlamenti képviselő fordult azzal a kéréssel az orosz kulturális miniszterhez, hogy tiltsa be a film forgalmazását Oroszországban a meleg szereplő miatt. A miniszter végül 16 éven felüli besorolással engedélyezte a film forgalmazását. A BBC News emlékeztetett rá, hogy Oroszországban törvény tiltja a "meleg propagandát" a kiskorúak körében.

A film rendezője, Bill Condon a premier előtt beszélt arról, hogy a filmben látható egy "kivételes meleg pillanat". A jelenetben LeFou, Gaston barátja próbál meg tisztába jönni Gaston iránt táplált érzéseivel. Condon a bejelentés után kialakult vitával kapcsolatban úgy vélte, hogy "felfújták" a dolgot. Emma Watson Belle-t, a szépséget játssza, aki beleszeret egy sötét titkot rejtegető szörnyetegbe, akit Dan Stevens alakít. A szépség és a szörnyeteg című film március 23-tól látható a magyar mozikban.

Szerző

Elhunyt Bodor Pál - Búcsú Diurnustól

Életének 87. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után vasárnap elhunyt Bodor Pál író, újságíró, szerkesztő, a Magyar Nemzet és a Népszabadság volt főmunkatársa. Temetéséről később intézkednek.

Diurnus elment. Mert persze a szakma és az olvasóközönség is azon az álnéven ismerte, amelyen a napi tárcáit jegyezte. Az álneveket – több is volt neki - azért választotta, hogy Romániában maradt lányát ne érhesse bántódás. Aztán egy Magyar Narancsnak adott interjúban azt mondta: a lánya biztonsága érdekében elterjesztette, ha bármi történne vele Bukarestben, nemzetközi sajtótájékoztatót hívna össze Budapesten. Mindenki tudta, kit takar a név (latinul naponkénti, egy napi), stílusa előbb-utóbb lebuktatta volna akkor is, ha nem pletykás a pesti nép. Publicisztikái mellett több verseskötete is megjelent és fordítóként is jelentőset alkotott.

1930-ban született Budapesten. 1936 és 1983 között Romániában élt, és a romániai magyarság egyik vezető értelmiségije volt. Temesváron a piarista líceumban érettségizett 1948-ban. A bukaresti egyetem filozófia-lélektan karán, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen tanult. Romániai magyar lapoknál dolgozott, 1967-től 1970-ig az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegét, majd a Kriterion Könyvkiadó magyar szerkesztőségét vezette. 1970 és 1979 között a Román Rádió és Televízió nemzetiségi műsorainak főszerkesztője volt, a Román Televízió magyar adásának és későbbi munkatársi gárdájának kialakítása az ő nevéhez fűződik. Bodor Pál olyan hétköznapi hős volt, akit "hosszú ellehetetlenítések sorát követően sem lehetett elhallgattatni, aki kiállta az élet mindhét próbáját" - vélekedett halála kapcsán Kelemen Hunor. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke szerint Bodor Pál a legnehezebb időkben, a kommunista karhatalom idején az önzetlen közszolgálat útját választotta. Jól tudta, hogy a romániai magyar közösség fennmaradásának nagy ára van, a kultúrát nemcsak tanulni, főként éltetni kell, és ő nem félt magára vállalni ezt a terhet. Az RMDSZ kegyelettel emlékezik irodalmi munkásságára, közéleti tevékenységére, fejet hajt Bodor Pál előtt - áll a szövetség közleményében.

Diurnus 1983-ban költözött Budapestre, 1984-től írt a Magyar Nemzetbe, nagy szerepet játszott a Ceausescu-rendszer és az 1989-es decemberi romániai események hazai magyarázatában és megismertetésében. Aztán a veszekedős, botrányos privatizáció, a politika kihúzta alóla a lapot, a polgári Magyar Nemzetet és 1991-től a Népszabadságba költözött, ott tette közzé naponta flekknyi publicisztikáit, sajátos hangú jegyzeteit. Csendes, halk ember, csendes, halk újságíró volt, ami ritka ebben a többnyire sokszor túlságosan is harsány társaságban. Harsányságát, ha lett volna, elnyomta volna benne a bölcsesség, a megfontolt higgadtság.

Szerző
Frissítve: 2017.03.13. 15:30

Elemükben vannak a szerelmesek

Publikálás dátuma
2017.03.13. 06:46
Házibuliban játszódik a Vígszínházban a Szentivánéji álom FORRÁS: VÍGSZÍNHÁZ
Szent Iván éjjeléhez, a nyári napfordulóhoz, amikor legrövidebb az éjszaka, sok mendemonda kötődik, például az, hogy ilyenkor elemükben vannak a szerelmesek. A történészek a legpogányabb ünnepnek tartják, amihez világi és egyházi ünnepek egyaránt tartoznak. A hozzá kapcsolódó leghíresebb alkotás Shakespeare Szentivánéji álom című drámája, amit a Vígszínház mutatott be. A Pesti Színházban pedig, egy nap eltéréssel, Woody Allen híres filmjének, a Szentivánéji szexkomédiának színpadi változatát tűzték műsorra, amit nyilvánvalóan Shakespeare alkotása ihletett.

Házibuli lett a helyszíne Shakespeare Szentivánéji álom című darabjának, amit sokan ős buja, romantikusan varázslatos erdejéért, szerelmetes mesevilágáért kedvelnek. A Vígszínház új produkciójában azonban ennek inkább az ellenkezőjéről, az eldurvuló világról akar beszélni a tehetséges Junior Príma-díjas, Kovács D. Dániel, aki most rendezett először nagyszínpadon. Nem csupán az egyik mesterember, Stohl András megszemélyesítésében változik szamárrá, hanem a többiekből is előtör az állat. Bevadulnak. Durvák lesznek, sőt kegyetlenek. Meggyötörnek másokat. „Félre” szeretnek. Akit eddig imádtak, azt bántóan semmibe veszik, az eddigi utálat tárgya után koslatnak, de ez is inkább gerjedelem, fékezhetetlen ösztön, mint szép, lángoló szerelem.

Kovács D., akit a színikritikusok a legígéretesebb pályakezdőnek is megszavaztak, fiatal kora ellenére behatóan ismeri az élet sötét oldalát. Ezt már A heilbronni Katica előadásában is megmutatta, a Jurányi Házban, Kleist szövegében lévő tébolyult fantazmagóriákat is megvalósítva, egy úgy látványos előadásban, hogy alig használt díszletet. Színészekből is tud kifejező képeket szervezni a deszkákon, és rafinált világítással mindezt úgy megvariálja, hogy festői hatást kelt. Úgy tud elviselhetetlen durvaságokról, nyers indulatról beszélni, hogy közben költői, és esze ágában sincs elnyomni a szöveg áradását. A Pesti Színház nézőinek egy részét a Haramiák remek előadásával kihozza a sodrából, mert megint csak nem kapják meg az általuk igényelt érzelmességet, és Schiller szövege sem zengzetesen szavalva szólal meg, hanem nyersebben, kiélezettebben.

A vígszínházi Szentivánéji álom szelídebb ennél. Tán ez is az egyik baj vele. Nagyszínpadon már valószínűleg nem mertek felvállalni ilyen mérvű elvadultságot. Néha azért van helyes móka-bóka a kedves nagyérdemű kedvére. Az utóbbi években volt kurázsi, például az Istenítélet elementáris előadása esetleg felrázta, megviselte a publikumot, a Bűn és bűnhődés ugyancsak kínzó, vagy netán még monoton is, most azért már egy kicsit hátrébb az agarakkal. És ebből felemás produkció született, bár érződnek Kovács D. oroszlánkörmei, és az is, hogy jókora odaadással játszik a társulat. Eszenyi Enikő Pukként – így írják a Nádasdy Ádám fordítását használó, Závada Péter kiötölte mostani verzióban – nem bájos manó, nem pajkos csínytevő, inkább gonosz perszóna. Nem véletlenül okoz bajt, hanem roppant módon élvezi, hogy összekutyulhat mindent.

Eszenyi sérülése miatt bottal játszik, ezt is használja fenyegetésre, csaknem fegyverként. Afelől pedig kételyünk sem lehet, hogy Stohl képes megmutatni a lélek legmélyéről előtörő, pusztító indulatokat. Hegedűs D. Géza Gyaluként, akivel mindig kitolnak, olyan elképesztően bamba képet vág, úgy el tud árvulni, hogy az egyszerre nevetnivaló és szívbe markoló. A négy keresztbe-kasul egymásba habarodó, de kegyetlenné is váló fiatal szerepében pedig Szilágyi Csenge, Bach Kata, Orosz Ákos és Ember Márk megmutatják, hogy már nehezen jön létre felhőtlen szerelem. Valahogyan mindig belerondít a környezet, a cudar világ, ami nem kedvez a zavartalan turbékolásnak. Ezért nem annyira madárcsicsergősen romantikus a Szentivánéji álom, mint ahogy sokan visszanosztalgiázzák.

Szexkomédia veszteségekkel
„A szex oldja a feszültséget, a szerelem pedig okozza” – Woody Allen bölcsessége a Pesti Színházban

„A szex oldja a feszültséget, a szerelem pedig okozza” – Woody Allen bölcsessége a Pesti Színházban

Woody Allen 1982-es vígjátékának filmforgatókönyvére épül a Pesti Színházban bemutatott Szentivánéji szexkomédia egy orosz rendező Alesandr Bargman színrevitelében. A Vígszínház vezetése jól kitalálta a szentivánéji tematikát, vagyis a Vígszínházban Shakespeare, a Pestiben pedig Woody Allen interpretációja legyen műsoron.

Csakhogy rögtön az elején érdemes megállapítani, hogy bár valóban Woody Allen filmforgatókönyvét használják a Váci utcában (A színpadi változatot Kozma András fordításának felhasználásával Kern András, Perczel Enikő és Vörös Róbert jegyzi.) éppen Woody Allen teljesen unikális, laza, ugyanakkor önironikusan, maróan és önazonosan, filozofikus, mégis nagyon is szerethető hangja hiányzik legjobban az előadásból. A színpadi adaptáció követi ugyan a film cselekményét, de mivel markáns rendezőről van szó, az egész olyan mintha Woody Allen és Csehov kereszteződéséből létrejövő új értelmezést látnánk.

Itt ugyanis az egymás ágyába elkalandozó hősök, inkább tragikus, szánni való, esendő emberek, és nem olyan figurák, akiken szórakozni, vagy inkább nevetni lehet. A szituációk drámai súlya erősödik fel, sajnos a mélysége nem mindig, a veszteség azonban jól érzékelhető. Woody Allen bájos költőisége helyett kapunk egy másfajta költőiséget. Főként vizuális szinten, nagyszerűek ugyan a képek (díszlet: Anvar Gumarov, jelmez Pusztai Judit), néha olyan mintha egy másik filmet néznénk, vetítések is megjelennek az előadásban, ezek előfordul, hogy erőltetettnek hatnak, máskor például az előadás végén tényleg erősítik a látottakat.

A történet az 1900-as évek elején játszódik egy vidéki birtokon, ahol a kissé szórakozott, szabadidejében találmányain ügyködő Andrew és a nem éppen boldog felesége egy Szent Iván éji hétvégén fogadják vendégeiket. Ott aztán minden megtörténik, elszabadulnak a vágyak és szenvedélyek, párcserékkel tarkítva szinte mindenki kivetkőzik magából. Elhangzanak az előadásban a szinte már klasszikus mondatok, vagyis „a házasság a remény halála”, a szex oldja a feszültséget, a szerelem pedig okozza.” De ezek kissé üresek maradnak, ebben a mélyebbnek, komolyabbnak szánt adaptációból pedig ki is lógnak. Ami viszont határozottan működik, az, amikor a különböző kisebb szerepeket fiatalok, egyetemisták játsszák. Szinte bármit megformálnak, embert, állatot, tárgyat, mindent, amit épp kell. Az egyik legszebb jelenete az előadásnak, amikor az erdőben az egyetemista Réti Nóra lepkeként egy csodás orosz dalt énekel. A többiek pedig kergetik őt, ez tényleg szép költői kép.

Andrew-t a filmben Woody Allen játszotta, itt Seress Zoltán alakítja. Seress leginkább a figura kisszerűségét mutatja meg, mintha egy Platonov, vagy Ványa bácsi lenne, akinek az igazi vágyait nem sikerül beteljesíteni, hagyta elúszni az élet nagy pillanatait. Az általa felfedezett szellemdoboz működésének sem tud már igazán örülni. Hegyi Barbara Andrew feleségeként túlságosan különválasztja a nő boldogtalan énjét, a boldogságot mégis mindenáron megtalálni akarótól. Kern András nincs könnyű helyzetben, hiszen ő aztán anyanyelvi szinten beszéli Woody Allen nyelvét. Nyilván azt is észrevette, hogy a rendezőnek ezzel az előadással más szándékai is vannak, ettől aztán az ő professzora sem találja igazán a helyét az előadásban. (Újra néztem a filmet, és újra rácsodálkoztam mennyire szenzációsan szinkronizálja Kern Woody Allent.) Péter Kata Ariel, vonzó és a helyét kereső nőiességét mutatja meg. Bata Éva és Telekes Péter pedig a nevettető túlrajzolt jelenetekben vannak leginkább elemükben. Andrew végül azt mondja: rájött, a szerelem kiszámíthatatlan, talán ezzel a váratlansággal, kiszámíthatatlansággal maradt leginkább adós az előadás.