Kötelező honfibú nélkül

Herendi Gábor a két Valami Amerikával nézőmilliomos lett. Most a magyar csodaló, Kincsem történetét meséli el egy Monarchia idején játszódó látványos, fordulatos szerelmi történetbe ágyazva. A rendezővel beszélgetünk lovakról, emberekről és arról, hogy főhőse a bosszú csatáját vívja békeidőben a lóversenypályán.

- Hány ló alakítja Kincsemet?

- Hat. Volt külön sminkesük, mert Kincsem csillagot viselt a homlokán, s a főszerepben játszó lovaknak vagy oda kellett festeni, vagy ki kellett igazítani a homlokukon látható jelet.

- Kincsem a világon egyedülálló, máig meg nem döntött csúcsot állított fel: 54 versenyen futott és 54 versenyt nyert meg. A filmen jó pár izgalmas futamban látjuk a lovakat. Mekkora kihívás volt lóversenyeket forgatni?

- Ez volt tán a film legnagyobb kihívása. Az élő szereplőkkel vagy a statiszták sokaságával természetesen, a szokásos módon ment a munka. A lovak, különösen a versenylovak, akikkel dolgoztunk, rendkívül kényes jószágok. Érzékenyek és öntörvényűek. A maga módján mindegyik egy sztár, nem hagyja, hogy megmondják, hányadiknak fusson be.

- Majdnem elbőgtem magam, amikor a filmen Kincsem megnyerte az első versenyét, vagy amikor az istrángot elszakítva, óriási hátrányából mégis elsőnek futott be. Pedig tudtam, hogy csak nyerhet, mégis katartikus pillanatok voltak.

- A próbavetítések után másoktól is hallottam hasonlót és nagyon örülök, hogy sikerült hatni ezekkel a jelenetekkel. A film legnehezebb jelenetei a lóversenyek voltak, s ezek adták a legnehezebb vágási feladatokat is. Forgatáskor nincs ez az izgalom, az érzelmeknek ez a hőfoka. Ott arra figyeltünk, honnan, melyik oldalról vegyük a lovat, vagy azon estünk kétségbe, hogy már megint rossz sorrendben futnak. A vágóasztalon ezerfelé cincáltuk a felvett anyagot. Nagy küzdelem volt, miután a lovak úgy futnak, ahogy nekik tetszik, nem lehet velük megbeszélni, hogy mikor előzzék le a másikat. Az izgalmat a valóságból a vágóasztalon kellett megteremteni.

- Mennyire a sajátja a Kincsem sztorija?

- A félúton társultam be Hegedűs Bálint forgatókönyvíró mellé, akkor kértek fel, hogy a forgatókönyv fejlesztésében már a leendő rendező elképzelése is ott legyen. Ami addig készen volt, nagyon tetszett. Még vagy egy évet dolgoztunk, fejlesztettünk a könyvön, mire a Filmalap rábólintott a forgatásra.

- A Kincsem az új filmfinanszírozási rendszer eddigi legdrágább filmje. Mennyibe került?

- Megközelíti a három milliárdot. Ebből 2 milliárd a Magyar Nemzeti Filmalap támogatása.

- Cserébe a film végső formájába beleszólt a filmügyi kormánybiztos? Vajna ragaszkodott a végső vágáshoz, miután közönségfilmről van szó?

- Nem, nincs joga a végső vágáshoz. Volt egy időszak, amikor ragaszkodott hozzá, de a filmszakma elérte, hogy lemondott erről. Ehelyett a rendezővel, producerekkel és a filmalappal egyeztetve kell a végső változatot létrehozni.

- A Kincsem esetében a végső verzió hogyan jött létre?

- Hosszú munka alapján.

- Amit látunk a moziban, azt a rendező teljes mellel felvállalja?

- Így van. Ebből nem került ki semmi és nem került bele semmi, ami nem az én akaratom szerint való.

- Az már bulvárhírré nőtt, hogy a főszerepben rendezőként ragaszkodott Nagy Ervinhez, noha ez nem egyezett a filmügyi kormánybiztos ízlésével.

-Több szakmai vita zajlott a filmmel kapcsolatban, ez egyike volt a szakmai vitáknak. Valóban nagyon ragaszkodtam Nagy Ervinhez, végül a Filmalap döntőbizottsága úgy határozott, hogy miután én rendezem a filmet, a szereplőválasztás mindenképpen az én felelősségem. Ezzel zárult a vita.

- Mit talált meg Nagy Ervinben?

- Sok-sok szereplőválogatás során minden körben az lett az eredmény, hogy ő magasan a legjobb, a legalkalmasabb. A Kincsem tulajdonosa, Blaskovich Ernő szerepére a fejemben mindig egy nagyon erős kisugárzású, nagyon macsó, igazi férfi jelent meg. Olyan, mint Nagy Ervin. Ebben a korosztályban, harmincon túl, negyvenhez közel nem nagyon lehet találni hozzá hasonló színészt, aki már ránézésre is, tehát kiállásában megfelel ennek a követelménynek, ráadásul nem csak fizikailag rátermett, hanem van benne tűz, vagányság és mindenekfelett nagyon jó színész.

- A Kincsemben egy különös szerelmi történet hőse, mert ebbe ágyazva pereg a magyar csodaló XIX. századi sztorija.

- Nem könnyű eljátszani ezt a szerepet. Ha csak a párbeszédeket vesszük, nagyon lényeges a színész rátermettsége. Igyekeztünk ugyan a legmesszebb menőkig elkerülni a kor archaikus beszédstílusát, távol állt tőlünk a monarchia idején használt nyelv utánzása, de egy másfél századdal ezelőtt zajló történetben mégis csak van egyfajta „tartása” a párbeszédeknek. Ezt a Nagy Ervinnél kevésbé érzékeny színész könnyen pátoszosra hangolhatta volna, amit én semmiképpen nem akartam. Ervin azonnal megértette és minden mondat jól állt neki.

- Akár kortársunkként hallgathatjuk. Ahogy kortársunk lehetne a szerelme is Petrik Andrea alakításában, aki ugyan osztrák arisztokrata, de felvilágosult, emancipált nő. Meglepő, mennyire modernnek találták ki, ez jócskán elüt a történelmi filmek szokásos sémáitól.

- Az volt a törekvésem, hogy egy olyan nő legyen, akit főhősünknek nem könnyű meghódítani. Aki igazi feladat. Azt akartam, hogy Blaskovich méltó ellenfele legyen, aki rebellis magatartással még a konzervatív apjának is ellenszegül. Aki egy értékes, karakteres nőt képes meghódítani, az a saját értékét bizonyítja.

- Meglepetés, hogy a fekete-fehér foltos macska, akihez Kincsem elképesztő barátsággal ragaszkodik a filmben, tényleg létezett, igaz szereplő. És még ki mindenki?

- A szereplők valódiak, valóban Blaskovich Ernő volt Kincsem gazdája és a háttér is hiteles. Hogy az orosz cár valóban látta-e futni Kincsemet, mint a filmünkben? Mondjuk így, láthatta. Kellő mennyiségű kutatómunka előzte meg a történet születését, Bálint a forgatókönyvhöz mindent elolvasott, ami fellelhető volt Kincsemről. Az egykori angol tréner, a filmünkben is fontos szerepet játszó Hesp Róbert unokájával is beszéltünk, aki nagy odaadással ápolja a Kincsemet dicsőségre futtató nagypapa emlékét.

- A ló és gazdája kapcsolatát tartózkodóan mutatja a film, bár érezni, hogy a kötődésük egymáshoz mély. Ez szándékos?

- Erősen el lehetett volna menni a Walt Disney-féle stílus irányába, ahol emberi tulajdonságokkal ruházzák fel az állatokat a hatáskeltés kedvéért. Az ilyesmivel nagyon könnyű érzelmeket kicsikarni a nézőkből, de nem akartam meseszerűvé tenni a filmet. Bíztam az erős történetben, a szereplők közötti kapcsolatok érdekességében, ami elég, hogy működjön a történet. Nem akartam sziruppal leönteni.

- Miért tartotta szükségesnek azt a kegyetlen jelenetet, amelyben a főhős irgalmatlanul elnáspángolja Kincsemet?

- Ez nagyon fontos fordulópont az életében, de ne áruljunk el róla többet. Legyen annyi elég, hogy az egész film arról szól, hogy Blaskovichot a bosszú élteti. és az apja haláláért vívja a bosszú csatáját békeidőben, a lóversenypályán.

- Mint a két Valami Amerika nézőmilliomosa, mire számít Kincsemmel a mozikban?

- Mindig vannak divatirányzatok a filmekben is, és akár szeretjük, akár nem, ebben Hollywood diktál. Be kell látnunk, hogy most nem a kosztümös filmeknek van a divatja, de én abban bízom, hogy az előítéletek szertefoszlanak, mert a mi filmünk bár kosztümös, de nincs benne poros történelem.

- De hogy kerül egy monarchiabeli szerelmi történetbe kosárlabda? Nem túlzás ez a modernizálási akció?

- A kosárlabda nem a modern látszatért szerepel a filmben, az már valóság a monarchia idején. Már az 1750-60-as években létezett a kosárlabda-játék, utána lehet nézni. Ezért találtam ki, milyen jópofa és meglepő lenne, ha az én Blaskovich Ernőm, levezetendő a vad dühét, az adott jelenetben bevágna egy erős kosarat a korabeli labdával. Igazán szép attól lett nekem a történet, hogy másnapra, a forgatás napjára ott volt készen a palánk a kosárral, meg a csodaszép, rézzel dizájnosított tisztabőr labdával.