Angelina Jolie csak egy karnyújtásnyira

Terrence Malick, a filmipar talán legtitokzatosabb rendezője a francia Guerlain parfümmárka reklámfilmjét készítette el. A gigászi méretű fák levelei között átszűrődő fény mellett Angelina Jolie őszinte jelenléte adja az etűd varázsát.

Egyáltalán nem ritka a filmiparban, hogy nagyon jó nevű rendezők videoklipet készítenek együtteseknek (az Oscar-díjas Spike Jonze pályája elején, a kilencvenes években mintegy harminc zenei videót rendezett, többek között Björknek), napjainkban pedig egyre gyakoribb az, hogy ütős reklámfilmeket alkotnak. A filmkészítés ezen tendenciáját legújabban Terrence Malick, a háromszoros Oscar-jelölt amerikai filmrendező reklámja árnyalja, amelyet a lassan kétszáz éves múltra visszatekintő Guerlain francia parfüm-és illatszermárka legújabb termékének népszerűsítésére készített.

A múlt héten megjelent klip alapvetően negyed- vagy félperces tévészpotként került képernyőre, de van hosszabb változata is. Az egyperces verzió már a teljesség igényét adja, bár a többségnek vélhetően Angelina Jolie jelenléte adja a szenzációt. Holott a kísérleti etűd jellegű reklámban több van annál, minthogy az Oscar-díjas színésznő, miközben bizonyítja, hogy az évek múlásával is magával ragadóan szép, csodálatos tájak között sétál. Az elmúlt hatvan év filmnézési gyakorlata révén megszokhattuk, hogy a kronológia és a kauzalitás, vagyis az időrend és az ok-okozatiság a történetmesélés alapja. Tehát két kép között mindig narratív kapcsolatot keresünk, azt várjuk, hogy az egyik jelenet magyarázza a másikat. Csakhogy a szerzői filmes Malick munkájában tulajdonképpeni rekonstruálható történet nincsen, ő felrúgja a befogadás metódusát. Persze, egy reklámnak nem kell feltétlenül történetet elmesélnie, de a Guerlain-filmnek valóban nincsen eleje vagy vége, csakúgy, mint Malick nagyjátékfilmjeinek (például Az őrület határán).

Ritka eset, hogy egy reklám ennyire tükrözze azt, amit szerzői filmezésnek nevezhetünk – bár Martin Scorsese és Wes Anderson munkái hasonlóan szépek. Habár Jolie-nak nincs szövege a kisfilmben, jelenléte kulcsfontosságú: Malick a makrófényképezés varázsán keresztül fedi fel az egzotikus szépség legapróbb vonásait, bőrének jellegét, szarkalábait, anyajegyeit, tetoválásait. Mindezt Andy Quin Awakening című zeneszáma kíséri, meg a rendező markáns védjegyévé vált fény, amely a fák levelein átszűrődve érkezik. Angelina Jolie és Terrence Malick közös munkája egyébként is gyümölcsöző egymásra találás, mert a hetvenes rendező éppolyan különös művész, mint az egykori botrányhősnő.

Malick mostanában van a csúcson, idén két új filmje is az amerikai mozikba kerül, holott korábban évtizedeken keresztül nem forgatott. Habár pályáját éppen egy rövidfilmmel kezdte, a Sivár vidék és Mennyei napok című debütáló filmjeinek az óriási kritikai sikere után teljesen váratlanul eltűnt. Azt beszélték, remeteként él valahol az isten háta mögött, mások úgy hitték, visszament szülőföldjére, Texasba, ahol madárlesen tölti napjait. Mindenesetre, akárcsak eltűnése, úgy húsz évvel későbbi, 1998-as visszatérése is meglepetésszerű volt. Angelina Jolie pályaképét nyomokban szintén rejtélyek övezik, ilyen az is, miként fér meg az akcióhősnő szerepe a drámák érett női karaktereinek eljátszásával, valamint az utóbbi időkben jelentkező igény a rendezésre.