Kálmán Olga, az ellenzéki média befejező csatára

Publikálás dátuma
2017.03.15. 19:36

Botrányt kiváltó átigazolása után hétfő este debütált Egyenesen című műsorával a Hír TV-n Kálmán Olga, az ellenzéki média befejező csatára.

Győztes csapaton ne változtass, hangzik az ide illő sportközhely. Az az érzésem, a téli átigazolási időszak utáni első meccs kezdő képsorait látom a tévében. Kálmán Olga felkonfja úgy hangzik, mintha a játékoskijáróban toporogna: menjünk már, csináljuk.

Szeretem ezt a hangulatot, az újrakezdés ízét, az ember nem számít nagy csodákra, de azért mégis elvonási tünetei voltak már. A díszlet az Egyenes beszéd korábbi hátterét idézi, csak egy fokkal szebb, modernebb, éjszakai helyett nappali Budapest-látképpel a kivetítőn, körasztal helyett Dalí-festményeket idéző, elfolyt asztallappal.

S rögtön micsoda helyzetkomikum kerekedik abból, hogy a köztársaságielnök-választáson az esélytelenek nyugalmával veszítő Majtényi Lászlót összeeresztik a játékoskijáróban toporgó Kálmán Olgával! Mintha Eric, az angolna igyekezné megmagyarázni az épp rajtállásba helyezkedő Usain Boltnak, hogy a részvétel a fontos. Hogy tudniillik – így Majtényi – nem akar köztársasági elnök lenni, mert így a személyes érdekek nem befolyásolják. Aztán amikor a Sándor-palota borospincéjén át eljutunk a Burkina Faso-i nagykövetig, az unokáktól a Balaton-felvidékig, s Kálmán Olga sokadik – mérsékelten döbbent – kérdésére kinyögi: esze ágában sincs politikusnak lenni, olyasmit érzek, mint egy végletekig húzott kabarétréfa végén: jó, jó, de most tényleg ezen nevetek?

A második vendég Vona Gábor – el is mondja: sokat nem tett volna arra korábban, hogy ők ketten, így együtt, ennél a tévénél, ugyebár. A műsorvezető kezdetben nem rohanja le, hagyja, hadd muzsikáljon XX. és XXI. századi pártokról, ám az első adandó alkalommal – Majtényi ombudsmani időszakának felidézésével – zavarba hozza. Szép játék.

A műsor második, a korábbinál jóval hosszabb felvonása a jelek szerint lassabb, elemzősebb. S ha már így van, elbírt volna némi szemléltetést is: egy-két bejátszást, infografikákat például. Mert Tölgyessy Péter ugyan kifejezetten tartalmas negyven percet produkált, félő, hogy nem minden meghívottal lesz ez így.

A mérleg mégis pozitív: Majtényi tálcán kínálta a nagy bejelentést (majdnem azt írtam: a cukiságfaktort is), Vona itt-ott igencsak feszengett a szép fehér székben, s ugyan második félidőre kicsit leült a meccs, azért mégis milyen jó, hogy újra megy a bajnokság. Csak az utánpótlást, az kéne még kinevelni.

Témák
Hír TV

Ünneptelen volt az ünnep

Publikálás dátuma
2017.03.15. 18:53
FOTÓK: Tóth Gergő
Legkevésbé sem lehet felemelő a magyar társadalom politikai érdeklődéssel bíró tagjainak, hogy miközben Orbán Viktor ismét magának, s vízióinak kisajátítva a Nemzeti Múzeum lépcsőjét, újabb szabadságharcok szükségletével kábította hallgatóságát, az ellene és politikája ellen tiltakozók, még ha fütyültek is, súlyos atrocitásokat szenvedtek el az 1848-as forradalom egyik, elsősorban szimbolikus helyszínén. Az állami és ellenzéki rendezvények mindegyikéről sütött a társadalom megosztottsága, így március idusa ezúttal sem az ünneplésről, mint inkább a magyarok egymással való szembefordulásról szólt.

Nem hozott különösebb meglepetést Orbán Viktor múzeumlépcsős szónoklata, hiszen a kormányfő a szokott, agresszív stílusában adagolta lózungjait a nemzeti ünnepen. "Baj van a birodalomban" - mondta például a miniszterelnök, aki természetesen az Európai Unióra gondolt, hiszen "Brüsszelnek és a nemzetközi nagytőkének nem számít Magyarország jövője, de nekünk számít". Ezért a bűnös városban "le kell dobni az álszentség maskaráit", oda kell csapni az önző tőkének, "ki kell zárni a migránsokat", sőt, a "határainkat meg kell védenünk", kiemelten figyelni kell "a külföldről finanszírozott civil szervezetekre". A siker záloga - vélte Orbán -, a forradalmi harcosság, mert "nincs olyan eredmény, ami megvédené önmagát, nekünk kell megvédeni magunkat, a végre valahára megteremtett egységet nekünk kell működtetni", ettől "a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez".

"Mi voltunk, vagyunk és leszünk"

A kormányfő nemcsak a Nemzeti dal sorait idézte, a szokásos logikával összeállított metaforái között, a legváratlanabb húzása az 1848-as forradalom 169. évfordulóján Julius Ceasar említése volt, a Római Birodalom köztársaságból lényegében császárságba átvezető diktátort ugyanis Orbán az elkerülhetetlen változás intő jeleként használta: elvégre a köztársaságiak által épp 2061 éve elkövetett gyilkosság az új időkkel szembeni kétségbeesett akció volt, és nem is állíthatta meg a változást. "Kevés dolgon lepődöm meg, ha Orbán-beszédről van szó, de ennél bizarrabb történelmi párhuzamvonási kísérletre, tudniillik Caesar megölésével, nem nagyon emlékszem. Pláne nehéz hova tenni, hogy ennél a mondatnál kis híján elnevette magát" - kommentálta kiszólást a Facebookon Lakner Zoltán politológus. A miniszterelnök azonban nem csak Ceasarról beszélt, szerinte "a kormányzást nemzeti erők kezében kell tartani”.

Ám Orbán nemcsak a Római Birodalmat hozta föl, de úgy vélte, bizakodásra ad okot az is, hogy "akik a történelem során csatát nyertek ellenünk, a háborút elvesztették, legyen az török, tatár, Habsburg vagy szovjet", s ebből a tanulságot is levonta: "mi voltunk, vagyunk és leszünk." Egy "nagy, szabadságharcos nemzet gerincívét rajzolta" az égre Orbán, sőt "történelmi vérvonalat" húzott a Rákóczi-féle szabadságharctól, 1848-49-en át 1956-ig - némi, kisebbnek aligha nevezhető képzavarokkal. Ugyanakkor Orbán szerint "ma is itt vannak közöttünk a Petőfik, a Kossuthok, a Széchenyik, akik nem rettennek meg, hogy megvívják az előttünk álló forradalmakat és szabadságharcokat, biztosítják a nemzet folytonosságát" - ami, ha más nem is, valóban jó hír.

"Közéjük kellene lőni"

A kormányfő március 15-i beszédeiben megfigyelhető egyébként az a tendencia, hogy évről évre több lesz a tiltakozó a Nemzeti Múzeum környékén. Ők egyre hangosabbak is, az Orbán-fanatikus nyugdíjasok meg egyre elkeseredettebben lökdösik, próbálják csendre inteni őket. Az idei ünnep sem telt békében: Juhász Péter Együtt-elnök vezetésével Orbán beszéde előtt, alatt és után is hatalmas füttykoncert kerekedett, noha a rendőrség, valamint a kormányoldal igyekezett volna beragasztani a tiltakozók száját. A helyszínen végül összetalálkozott a két tábor: egy középkorú úr azt "parancsolta" a szép számmal megjelent valtonos biztonsági embereknek, hogy azonnal utasítsák rendre a "csőcseléket". Kérdésünkre, hogy pontosan mire gondolt, úgy fogalmazott: "közéjük kellene lőni". A miniszterelnök maga egyébként kétszer is szólt az ellene tüntetőkhöz. "Minden nemzet úgy ünnepel, ahogy jelleme hagyja", mondta még beszéde elején, majd "van, aki fesztivált rendez" - szólt ki méltatlankodva.

Fotó: Molnár Ádám

Fotó: Molnár Ádám

A nemzetépítés horizontja

Minden "zavaró" tényező, így a vélemény-nyilvánítási szabadsága morzsáit ünneplő tömeg ellenére a kormányfő igyekezett jó kedélyű maradni, s inkább csak "családi szelfit" készített, ami szerinte szerencsére "győztes nemzetet mutat". Másodszor is kiszólt aztán az ellene füttyögőknek: békét és egyetértést akart, s azt kérdezte, "mit kezdjünk azokkal, akiknek egyetlen örömük, hogy mások örömét elrontsák?". Meg is válaszolta saját kérdését: "mondhatnánk, hogy bolond lyukból bolond szél fúj, de nem mondjuk", mert ő inkább a "nemzetépítés horizontjára" tekintett - jelentsen ez bármit. Eközben zúgott ellene az "Orbán takarodj!", skandálta a tömeg a "diktátor!" szólamot, harsant mellette a vastaps, odalent ment a lökdösődés, az "anyázás".

Egyébként az eseményeket nem volt egyszerű követni: váratlan helyeken alakultak ki nézeteltérések, kézzel takartak le kamerákat és össze-vissza hallatszott mindenféle rigmus, ki ennek, ki annak címezte hazaárulózását. A rendőrség mindenesetre összesen hat esetben intézkedett az állami rendezvény helyszínén, illetve annak közelében. A Budapesti Rendőr-főkapitányság tudatta, öt esetben hét fővel szemben garázdaság elkövetésének gyanúja, egy esetben egy fővel szemben szabálysértés miatt intézkedett. A gyanúsítottak elszámoltatása folyamatban van. Jól van az Együtt XVI. kerületi önkormányzati képviselője és választókerületi elnöke, Vajda Zoltán is, akit zászlórúddal vertek fejbe a nemzeti ünnepen. A rendőrség hivatalból eljárást indított az elkövető ellen, az ellenzéki párt pedig közölte: a sérülés ellenére az Együtt továbbra sem ül fel semmiféle provokációnak a Fidesz részéről, akik közpénzen fenntartott önkormányzati buszokkal és focicsapatok buszaival szállították szimpatizánsaikat - köztük ötezer lengyel barátot - a nemzeti ünnepre, és akik tettlegesen is próbálták bántalmazni az Orbán Viktor ellen tiltakozó tömeget. Ha fizikailag nem is, de szavakban nagyon is támadás érte például Pető Pétert, a 24.hu munkatársát. A Népszabadság egykori újságírója maga számolt be arról, a "legszebb bók", amit a rendezvényen az Orbán-drukkerektől kapott, a hazaáruló volt.

Baki is belefért
"Visszavertük az Európát ostromló népszavazást" - mondta a kormányfő, s Orbán vélhetőleg az által kedvelt "népvándorlás" kifejezésre gondolt, e kiszólással véletlenül igazat is mondott, hiszen a magyar kormány csaknem tízmilliárd forintot áldozott arra, hogy a kvótaellenes népszavazás végül érvénytelen legyen.

Szerző

Radnóti Zsuzsa - Szabad ember vagyok

Publikálás dátuma
2017.03.15. 18:38

Radnóti Zsuzsa azért érzi nagyon fontosnak a Kossuth-díját, mert így felhívhatja a figyelmet szakmájára, a szinte észrevehetetlen háttérmunkának a szerepére a kész alkotásokban.

- Talán ön az első színházi dramaturg, aki Kossuth-díjat vehet át. Ez azt is jelenti, hogy végre a dramaturgokat is önálló művészeknek tekintik?

- Valóban, emlékeim szerint ezt a díjat még nem kapta meg olyan szakember, aki úgymond „csak” dramaturg. Zsótér Sándor dramaturgként kezdte, de ő is már rendezőként kapott Kossuth-díjat. Ez a munkakör sokirányú feladatra alkalmas. Lehet fontos teoretikus, elméleti könyvek, tanulmányok írója, vagy lehet inspiráló, gyakorlati, produkciós dramaturg, aki részt vesz egy színházi előadásra, filmre vagy képernyőre szánt szöveg és a majdani, kész produkció létrejöttében. Mindkét fél, egy érzékeny rendező és egy jó érzékű dramaturg is nagyon jól jár, ha egy dramatikus szöveg munkálataiban egymásra találnak, és szellemi társak lesznek, „ egy nyelven beszélnek.”, és így, a végeredmény szinte közös munkaként jöhet létre, többszörös alkotói kontroll alapján. Azért is érzem nagyon fontosnak ezt a díjat, mert így felhívhatom a figyelmet ennek a szinte észrevehetetlen háttérmunkának a szerepére a kész alkotásokban, és dramaturg kollégáim fontos és nagyon sokféle munkájára.

- Ön az utóbbi időben többször határozottan megszólalt közéleti a színházi szakmát ugyanakkor a politikát is érintő ügyekben. Ez hogyan egyeztethető össze a mostani díj elfogadásával?

- Igen. elfogadtam, mert úgy gondoltam, a Kossuth-díj szakmai díj, az eddigi élet-munkám után kapom. A Vígszínház terjesztett fel, és Kossuth-díj Bizottság elfogadta. Különben pedig szerencsés vagyok, mert elmondhatom, szabad ember vagyok, és szabadon elmondhatom a véleményemet. Ettől függetlenül a díj mellé járó juttatásból tervezek egy kortárs irodalmi alapítványt.

- Ha visszatekint a nagyon is gazdag pályájára, mi az az öt dolog, amire a legbüszkébb?

- Ötöt nem tudok mondani. Mindegyik sikeres és értékes magyar ősbemutató, amelyben részem volt a Vígszínházban, emlékezetes maradt. Inkább néhány nevet sorolnék. 60-70-es évek: Eörsi István, Csurka István, Örkény István. 70-80-as évek: Bereményi Géza, Nádas Péter. 80-90-es évek: Spiró György, Kornis Mihály. És a zenés művek Marton László rendező segítőjeként: a Popfesztiváltól A Pál utcai fiúkig, és a Hegedűs D. Géza rendezte A dzsungel könyvéig. Köztük néhány évtizedek óta műsoron van vagy a Vígszínházban vagy Pestiben. És még nagyon fontos számomra, hogy a kétezres évtizedben - többek között - Székely Csaba, Borbély Szilárd, Esterházy Péter színpadra szánt szövegeiben is lehetett részem.

- Hogyan ítéli meg a dramaturgok utánpótlását, talpon tud maradni, ez a rendkívül fontos szakma?

- Nem a kötelező optimizmus mondatja velem, de nekünk, színházi dramaturgoknak évtizedek óta van egy rendezvényünk, a Nyílt Fórum, amely éppen ebben az évben teljesen megújult, és máris nagyon eredményesen működik. Most a Debreceni Deszka fesztiválon folytatódik workshop sorozattal, fiatal, pályakezdő írók és neves, és több fiatal dramaturg részvételével. Szerencsés dolog, hogy a Színház-és Filmművészeti Egyetemen van dramaturg képzés, és még jobb, hogy végzés után van igény a munkájukra.

Szerző