Nem értelmezhető a magyar gazdaságpolitika Matolcsy nélkül, lelkendezett a minap egy ambiciózus leendő monetáris bizottsági tag. Akit, mint férjétől tudjuk, nem lehet csak azért lebeszélni a feladat elvállalásáról, mert történetesen Parraghnak hívják és házastársa a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Ha a jelölt bekerül a tanácsba, márpedig efelől nincs kétség, akkor a nagyvállalkozók ezentúl közvetlen befolyást tudnak gyakorolni az MNB monetáris politikájára. Az összeférhetetlenségi elvekre való már-már kóros érzékenység vagy, szélesebben fogalmazva, a polgári erkölcs szemlátomást nem tartozik a Fidesz vesszőparipái közé.
Ettől persze Bianka asszonynak még igaza van, Matolcsy nélkül tényleg nem értelmezhető a magyar gazdaságpolitika. A baj csak az, hogy maga Matolcsy György sem értelmezhető. Ez legutóbb az Országgyűlésben bizonyosodott be, amikor a szocialista Bárándy Gergely és Szakács László világos tőmondatokban megfogalmazott kérdéseket tett föl a nemzeti bank elnökének. Főleg arra voltak kíváncsiak, milyen tények támasztják alá februári vádjait, miszerint egy nagy NATO-szövetséges 2014 őszén meg akarta volna buktatni a kormányt, és - ha már lúd, legyen kövér - vele azonnal a jegybankot is. Mellesleg még arra is, fizetett-e az elnök úr bérleti díjat Patai Mihálynak, amikor a bankár lakásában lakott. Matolcsy erre összefüggéstelen szóözönnel válaszolt, amiből egyrészt hiányoztak a puccsra vonatkozó tények, másrészt nem volt benne az, hogy „igen, fizettem”, illetve „nem, nem fizettem”. Volt benne ehelyett hivatkozás Lázár János miniszterre (már megint ez a más szoknyája mögé bújás...), aki pedig a maga részéről csak annyit írt Szakácsnak és Mesterházy Attilának, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok március 1-jén jelentést tettek az ügyben az illetékes parlamenti bizottságnak.
Matolcsy nyilvánvalóan azért találta ki a sosem volt kormánybuktatási kísérletről szóló mesét, hogy elterelje a figyelmet két, a nevéhez makacsul hozzáragadt botrányról: busás vezetői fizetésért felvetette jógaoktató szeretőjét az MNB-be, illetve igénybe vette az Unicredit-vezér és bankszövetségi elnök Patai Mihály lakását, jóllehet az ilyen jellegű személyes érdekkapcsolat ellentmond mind a jegybank, mind a kereskedelmi bankok szabályainak. Csakhogy a kamu sztori még nagyobb botrányt keltett.
Pont úgy, mint Donald Trump esetében. Az amerikai elnök a környezete és az oroszok érdekes kis kapcsolatrendszeréről próbálta elterelni a figyelmet azzal, hogy lehallgatással vádolta az elődjét. Az akció remekül sikerült. Legutóbb már azt kérdezték a zsákutcából kétségbeesetten kifelé tolató szóvivőjétől, komolyan lehet-e venni, amit az elnök mond. A válasz, és ez nem vicc: persze, mindig, amikor éppen nem viccel.
Az ellenzéki képviselők jól teszik, ha Matolcsy új keletű képtelenségeinek számonkérése mellett napirenden tartják azokat a régebbi történeteket is, amelyekből mindenkinek kiderül, milyen ember tölt be kulcsszerepet a mai Magyarországon. Ha ez máshol történne, potyognának a könnyeink.