Washingtoni napló - Karcsi, Charles és Donald

Gáti Károly, azaz Karcsi vagyok, 22 évig budapesti lakos. Azóta Charles Gati, amerikai lakos.

Karcsi pesszimista volt és maradt. Van rá oka. Előbb jöttek a nácik, aztán a komcsik. Az előbbi ölt, az utóbbi államosította, azaz elrabolta a papa kis üzletét. Többek között. Eseménydús, félelmetes gyerekkor.

Charles optimista lett. Amerika a mosoly országa, a sopánkodást alig ismerik. A vereség is csupán új alkalom arra, hogy legyűrjük a jövő problémáit. Addig pedig: Keep smiling!

A pesti barátok szerint Charles amerikai optimizmusa nevetséges. - Naiv idealista lettél - mondják. Viszont washingtoni vagy New York-i barátok szerint Karcsi magyar pesszimizmusa az, ami nevetséges, sőt kibírhatatlan. Bármilyen régen élsz is itt és bármilyen jól bírod az angolt, amit mondasz, a tartalom a lényeg, az elemzés más. Kilóg a magyar lóláb. Ez a nyilvánvaló háttér ahhoz, ahogy Trump megválasztásához és beiktatásához viszonyulok.

Karcsi kétségbe volt esve a választás után. Ki ez a tudatlan fráter és mit akar? Egy okoskodó, aki szinte semmihez sem ért, de állandóan azt szajkózza, hogy mindenkinél mindig többet tud. Okosságáról prédikál, talán azért, hogy meggyőzze saját magát. Gyakran néhány óra alatt gyökeresen ellentmond önmagának. Hazudik, mintha könyvből olvasná, tehát nem csak csúsztat, mint a politikusok zöme. Nem az én típusom. Ennél még meglepőbb, hogy a nép, „az istenadta nép”, meg is választotta. A számbeli többség nem, hiszen Hillary Clinton hárommillió szavazattal többet kapott, de az alkotmányos rendszer szerinti többség igen. Donald J. Trump az elnök.

Ám két hónapi sopánkodás után Charles felülkerekedett Karcsin! Ez történt: január 21-én Charles feleségével és egyik lányával elment a nagy washingtoni tüntetésre. Lenyűgöző érzés volt mintegy 500 ezer ember társaságában, kézzel írt feliratoktól és remek rajzoktól körülvéve tiltakozni az új elnök ellen. Charles ekkor tüntetett először amerikai életében. Érdekesség, hogy elődje, Karcsi is csak egyszer: 1956. október 23-án, Budapesten. Két nagyszerű, felemelő, felejthetetlen nap! Charles örömére hamarosan kiderült, hogy a sajtó és a televízió se hajlandó feladni az elveit, elsősorban függetlenségét. NBC, ABC, CBS - ezek a legfontosabbak. Ám nemcsak a liberális The New York Times vagy a hajszálnyival kevésbé liberális Washington Post, de a konzervatív Wall Street Journal se állt be Trump mögé. Azóta egyébként azt is tudjuk, hogy elvszerűségük kifizetődik: a lapok példányszáma nő, több tucat újságírót és szerkesztőt vettek és vesznek fel.

Világossá vált, hogy a bíróságok függetlensége továbbra is szent. Immár több bíróság is elvetette az új elnök átgondolatlan, nyilvánvalóan alkotmányellenes menekültügyi tervét.

Charles tehát rájött arra, hogy a civil társadalom aktívabb, mint valaha, továbbá a fékek és egyensúlyok alkotmányos rendszere működik, sőt virágzik. Most már csak az hiányzik, hogy a republikánus elit befolyásos tagjai – nagyobb számban, mint eddig – lépjenek fel az elnök tekintélyelvű törekvései és gyanúsan oroszbarát orientációja ellen.

Karcsi, az örök énke, még kételkedik. Attól fél, hogy a republikánus elit zöme inkább új hatalmát ápolja a demokrácia és a tisztesség ellenében, de az optimista Charles szerint ami késik, nem múlik. Arra számít, hogy Amerika még az ő életében talpra áll.