A vád szerint 2008-ban Székely Árpád akkori moszkvai nagykövet a felettesei tudta nélkül írta alá a magyar Kereskedelmi Képviselet (Kerki) tulajdonjogának átruházásáról szóló adásvételi szerződést. A többi vádlott erről tudva bűnpártoló módon próbálta őt fedezni, mentesíteni cselekménye büntetőjogi következményei alól. Az ingatlant a magyar állam 23,7 millió dollárért értékesítette, ám a vevő nem sokkal később több mint 100 millió dollárért adta tovább. A vádhatóság szerint az ügyletből az államnak több milliárd forint meg nem térült hátránya keletkezett.
Az ügyészség a táblabíróság előtt az első fokon hozott felmentő ítélet hatályon kívül helyezésére és új elsőfokú eljárásra tett indítványt. Gyurisné Komlóssy Éva tanácsvezető bíró azonban a több mint egyórás indoklás során kifejtette, a táblabíróság lényegében mindenben egyetértett az elsőfokú bíróság jogi értékelésével.
Álláspontja szerint az elsőrendű vádlott nem volt az ingatlan vagyonkezelője, amely feltétele lenne a hűtlen kezelés bűntettének. A bíróság megállapította, a nagykövet ugyanakkor szabálytalanul járt el, amikor adásvételi szerződést kötött, noha arra nem volt jogosultsága. Ennek polgári jogi következménye volt a megkötött szerződés semmisége. A központnak csak a felépítménye volt a magyar állam tulajdona, a telek azonban az orosz államé, amely vevőkijelölési joggal is rendelkezett. Az ügyészség kifogásával szemben ezért nem állapíthatta meg a bíróság az ingatlan szabadpiaci forgalmi értékét.
A tanács elnöke hangsúlyozta, egészen más körülmények között történt a továbbértékesítés: akkor már az ingatlanhoz tartozó földterület is az adásvétel tárgyát képezte, és semmilyen korlátozás nem érintette az épületet, így akkor már a szabadpiaci viszonyok érvényesülhettek. Leszögezte: az ügy többi vádlottja alapbűncselekmény hiányában nem követhette el a bűnpártolás bűntettét.
Az ügyészség Székely Árpádot hűtlen kezeléssel és hamis okiratok felhasználásával, Horváthné Fekszi Márta egykori külügyminisztériumi államtitkárt hivatalos személy által elkövetett bűnpártolással és magánokirat-hamisítással, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. korábbi vezérigazgatóját, Tátrai Miklóst és értékesítési igazgatóját, Császy Zsoltot, valamint a cég akkori két vezető beosztású és egy beosztott munkatársát bűnpártolással és magánokirat-hamisítással vádolta.
A Szegedi Ítélőtábla ezzel helybenhagyta az első fokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék 2015-ben bűncselekmény hiányában hozott felmentő ítéletének érdemi részét.
Lapunkban is többször beszámoltunk már az ügyészség különös nyomozati módszereiről. Kiderült ugyanis, hogy a nyomozó hatóság olyan szakértőt küldött Moszkvába, aki nem volt birtokában az összes lényeges információnak, érkezéséről az orosz fél nem is tudott. Ezért az épületbe állítólag be sem jutott és pusztán helyi ingatlanhirdetések árainak összevetésével alakította ki véleményét – úgy, hogy nem is közölte vele az ügyészség: a telek nem tartozik az értékesítendő vagyonhoz. Egy 1973-as, jelenleg is hatályos magyar–szovjet államközi megállapodás szerint ugyanis a Kerki alatti értékes telek nem a magyar állam tulajdona volt.
A bíróság által utóbb felkért Mehrli Péter igazságügyi ingatlanszakértő jelentése szerint – írta meg a hvg.hu - a szabadpiaci ár elvileg megállapítható ugyan, de az adott körülmények között semmi sem garantálhatta ennek az érvényesíthetőségét. A lap szerint mindinkább hitelt kapott az az állítás, hogy az egész bűnvádi eljárás nem volt más, mint a Székely Árpád és Fekszi Márta elleni ügyészségi „bosszú” azért, mert 2006-ban a Legfőbb Ügyészséghez benyújtott feljelentésben leleplezték a Kerkiben tanyát vert egyes magáncégek, részben diplomáciai fedésben végzett pénzmosási és adókerülési praktikáit.
– Hét év és hét tönkretett élet – így összegezte a Népszava kérdésére Székely Árpád volt moszkvai nagykövet az eljárást. Véleménye szerint az ügyészek felelőtlenül, politikai parancsra végezték munkájukat, bele sem gondoltak abba, mekkora felelősséget viselnek. Miután a bíróság egyértelműen fogalmazott, az is egyértelművé vált, hogy az ügyészek nem a megfelelő helyen ülnek. Nem csak az egyes emberek életében, de a társadalomban is komoly károkat okoznak, ha az emberek azt látják, hogy a 40-es, 50-es évek koncepciós eljárásai ismét gyökeret vernek, ha a történelem ismétli önmagát.
Arra a kérdésre, hogy meghurcoltatásukért fellépnek-e valamilyen kártérítési igénnyel, úgy fogalmazott: jogi lehetőség volna rá, de minek… Kimenetele a jelen körülmények között kétséges lenne, és egyébként sem lehet pénzben kifejezni azt, amit átéltek az elmúlt évek során.
„A magyar emberek jövője elszámoltatás nélkül nem lehet sikeres” – adott iránymutatást már 2010 márciusában a Fidesz programja. Két elszámoltatási biztos „elfogyasztása” mellett 1442 ügy kivizsgálása kezdődött meg, 61 ügyben büntetőfeljelentés is született, ám ezekből is csak hét jutott el a vádemelési szakaszba. Az eredményekre a kormány sem igazán büszke: 2016 tavaszán váratlanul eltűnt az internetről az elszámoltatás sikereinek kommunikálására szánt honlap. A hivatalos magyarázat szerint átszervezés nyomán archiválták az oldalt.
- A nokiás dobozról elhíresült BKV-ügyben a vesztegetési vád elbukott, de hűtlen kezelés miatt első fokon két év börtönt kapott Hagyó Miklós. A per most másodfokon folytatódik.
- Egyelőre 4:0-ra vezet a vádhatósággal szemben Tátrai Miklós, akit többek között a sukorói telekcsere, a bábolnai földeladások és a moszkvai kereskedelmi kirendeltség eladása miatt került célkeresztbe. A Fradi-pálya gyanúsnak mondott eladása miatti eljárás pedig már nyomozati szakban hamvába holt.
- Az MSZP elnökének megválasztott Molnár Gyulát 2006-ban vádolták meg egy ingatlaneladással kapcsolatosan a Kúria végül 2014-ben mentette fel jogerősen minden vádpont alól.
- Jogerősen felmentette a Fővárosi Ítélőtábla Juhász Ferencet, a Gyurcsány-kormány honvédelmi miniszterét és Fapál László volt államtitkárt a hűtlen kezelés vádja alól.
- Az egykori erzsébetvárosi szocialista polgármestert, Hunvald Györgyöt felmentették a hűtlen kezelés vádja alól, ám a vádhatóság tovább küzd: a közelmúltban perújítás kezdődött az ügyben.
Kiterjesztett megfigyelés
Orwelli világ vár ránk, ha hatályba lép az Igazságügyi Minisztérium „lehallgatási” javaslatcsomagja – írta a Magyar Nemzet. Nem eszik olyan forrón a kását! – vélekedett Magyar György. Az ügyvéd szerint a salátatörvény nem tartalmaz „fenyegető” elemeket, mindössze rendszerezi az eddigi megfigyelési jogszabályokat. Egyedül az lehet aggályos, ha a hatóságok túllépik a nekik szabott kereteket.
Már a bűncselekmény elkövetésének legkisebb gyanújára sem lesz szükség ahhoz, hogy valakit lehallgassanak, hogy titkos megfigyelés célpontjává váljon, vagy, hogy tudta nélkül elolvassák a leveleit, távollétében átkutassák a lakását, kocsiját – írta a Magyar Nemzet, amely szerint az igazságügyi tárca a készülő új, a büntetőeljárásról szóló törvényhez kapcsolódóan tartja szükségesnek a rendőrségi, a nemzetbiztonsági, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról és az ügyészségről szóló törvények bizonyos rendelkezéseinek összehangolását, illetve módosítását. Ennek során egységesítené és szabályozná újra egyebek között a titkos információgyűjtés szabályait.
Az új kódex „a büntetőeljárás proaktív képességének kialakítása érdekében az előkészítő eljárással lehetőséget biztosít egyfajta előzetes felderítésre, amelynek célja a bűncselekmény gyanújának megállapítása, illetve kizárása” – mutat rá a tervezet. A lap szerint így jogosnak tűnik az aggály: a titkos nyomozásra jogosultak körének bővülésével egyidejűleg bevezetendő új intézmény tág teret ad a politikai indíttatású nyomozásoknak, vagy éppen az államnak nem tetsző hazai és külföldi gazdálkodók kiiktatásának.
Nem esszük ilyen forrón a kását – mondta lapunknak Magyar György. Az ügyvéd szerint ugyanis nem változna a bírói engedélyhez kötött titkosszolgálati megfigyelés szabályozása. Arról van inkább szó, hogy a jogszabályban az előkészítő szakaszt az engedélyhez nem kötött eszközök és módszerek alkalmazásban különítik el, tovább bontva így az eljárás szakaszait. Sok újdonság tehát nincs a javaslatban. Az előzetes megfigyelés nem azonos a titkos megfigyeléssel – hívta fel a figyelmet. Leplezett eszközöket, módszereket ma is alkalmazhat a hatóság. Ilyen például a megfigyelés, a „beépített” informátor bevetése, felvételek készítése nyilvános helyen. Csupa olyasmi, amit általában egy átlagpolgár is jogszerűen megtehet. Magyar György azzal a példával illusztrálja a módszert, hogy a villamosokon ma is szoktak ülni civil ruhás nyomozók, hogy észleljék, rögzítsék, ha zsebtolvajlást, rablást látnak. Ők nem titkosszolgák, nem is egy konkrét eljárásban nyomoznak, hanem bűnmegelőzési, előzetes bűnüldözési feladatokat látnak el, leplezetten.
Az azonban fontos, hogy minden ilyen eszköz módszer csak a büntetőeljárás szabályaival összhangban alkalmazható. Jogot nem sérthet és az sem megengedhető, hogy az érintettek túllépjék hatáskörüket és tilos módon „gyűjtögessenek”, az egyes ember magánszféráját sértsék. Ez ugyanis már az Európai Unió egyezményébe ütközne. Ami viszont Magyar György szerint is aggályos lehet, az az, hogy a nyomozó szervek túlterjeszkedhetnek jogaikon, de ez ellen az egyes állampolgárnak nincsen jogorvoslati lehetősége.
