Akár az Emberi Jogok Európai Bírósága(EJEB) joghatóságának felmondását is megfontolandónak tartja a kormányközeli Alapjogokért Központ igazgatója a bíróság újabb, hazánkat elítélő döntése miatt. Szánthó Miklós minderről azzal összefüggésben beszélt az Magyar Hírlapnak, hogy az EJEB egy keddi döntésében elmarasztalta a magyar államot, mert az egyezményt megsértve fogva tartottak két bangladesi menedékkérőt még 2015-ben a röszkei tranzitzónában, majd kitoloncoltak őket Szerbiába. Megkerestük a Külügyminisztériumot és az igazságügyi tárcát is, hogy megtudjuk mi a véleményük a felvetésről, ám lapzártánkig nem kaptunk választ.
Szánthó javaslatát Valki László nemzetközi jogász úgy kommentálta a Népszavának: „Ez rendkívül durva lépés lenne, ennek kilátásba helyezése hasonlítana ahhoz, mint amiket mostanában Donald Trump mondott, miszerint ha így folytatódik, az Egyesült Államok kilép az ENSZ emberi jogi tanácsából. Csúnyán néz ki, hogy ilyesmivel fenyeget az Egyesült Államok, de az még csúnyább, ha Magyarország teszi ezt”.
Valki hangsúlyozta, minden szervezetből ki lehet ugyan lépni, de ennek súlyos következményei lennének. Az EJEB-ből való kilépés ugyanis azt jelentené, hogy Magyarország nem tartja magára nézve kötelezőnek az 1950-ben megkötött és később sokszor kiegészített Emberi jogok európai egyezménye rendelkezéseit, magyarul, a jövőben nem kívánja tiszteletben tartani az alapvető emberi jogokat. Ráadásul a szakértő szerint „sorozatlövés” következne be, mivel fel kellene mondanunk az európai egyezményt is, és egy lendülettel az Európa Tanácsból is ki kellene lépnünk. Az utóbbit ugyanis 67 évvel ezelőtt éppen az emberi jogok tiszteletben tartatása és folyamatos fejlesztése céljából hozták létre.
Szánthó Miklós a két bangladesi menekült ügyében hozott ítéletről szólva azt is mondta: ahogy az ENSZ kiforgatta eredeti értelméből a genfi menekültügyi egyezményt, ugyanezt teszi a strasbourgi bíróság is, amely a „társadalmi fejlődésre” hivatkozva folyamatosan újra értelmezi az emberi jogok tartalmát, ezáltal jogalkalmazás helyett valójában jogalkotást végez a tagállamok helyett.
"Fogalmam sincs mire gondolt Szánthó, az ENSZ ugyanis nem értelmezett át semmit. Maguk a tagállamok voltak azok, amelyek a világszervezet vagy különböző regionális szervezetek, mint például az Európai Unió keretében továbbfejlesztették az 1951. évi genfi konvenció előírásait. Emellett a nemzeti vagy nemzetközi bíróságok gyakorlata alakította egy-egy konkrét írott szabály értelmezését" - vélekedett Valki. Egyébként, tette hozzá, a menekültjog fejlesztése érdekében történetesen az unió tette a legtöbbet. Olyan kötelező irányelveket alkotott, amelyek sokkal részletesebb és humánusabb előírásokat tartalmaztak, mint a genfi egyezmény. Amikor beléptünk az Európai Unióba, kötelezettséget vállaltunk a már meglevő szabályok végrehajtására, később pedig, már tagállamként, magunk is részt vettünk a jogalkotásban és a jogszabályok értelmezésének alakításában. A szuverenitásunk így a legcsekélyebb mértékben sem sérült, ellenkezőleg, a nemzetközi együttműködésben éppen szuverenitásunkat gyakoroltuk.
Megkerestük az ügyben az Emberi Jogok Európai Bíróságát is, amely azonban nem kívánta kommentálni Szánthó Miklósnak a Magyar Hírlapban megjelent felvetéseit. A bíróság sajtóosztálya ugyanakkor leszögezte, hogy az EJEB Kamarájának az „Ilias és Ahmed kontra Magyarország” ügyben 2017. március 14-ikén meghozott döntése nem végleges. Az ítélethozatalt követő három hónapon belül bármely fél kérheti, hogy az ügyet a bíróság Nagykamarája elé utalják. A kérés benyújtását követően egy öttagú bírói testületnek kell döntenie arról, hogy szükség van-e további vizsgálódásra. Ha úgy ítélik meg, hogy igen, akkor a Nagykamara meghallgatja az ügyet, és meghozza a végső döntést. Ha a bírói kollégium visszautasítja a kérelmet, akkor a Kamara döntése véglegessé válik.
Jelenleg egyébként Fehéroroszország az egyetlen európai állam, amely nem szerződő fél az Emberi Jogok Európai Konvenciójában, s ily módon nem tartozik az EJEB joghatósága alá sem. Az Egyesült Királyság egy idő óta mérlegeli, hogy felmondja-e az egyezményt, vagy csupán korlátozza a strasbourgi bíróság ítéleteinek hatályát. A jelenlegi miniszterelnök, Theresa May még belügyminiszterként sürgette, hogy hazája mondja fel az egyezményt. Érvelése szerint a strasbourgi bírók rendre olyan döntéseket hoznak, amelyeket a szigetország lakói és választott képviselőik elutasítanak. Példaként azt a bírósági ítéletet említette, amely megakadályozta a radikális iszlám imám, Abu Katada gyors kiutasítását az Egyesült Királyságból. Az Európai Unió szerződései nem mondják ki, hogy az EU-tagság feltétele az emberjogi egyezményhez való csatlakozás. Az Európai Bizottság ugyanakkor egy 1997-es közleményében világossá tette, hogy minden csatlakozni vágyó országtól megköveteli, hogy ratifikálja a konvenciót és a fontosabb jegyzőkönyveit.
Jelenleg minden EU-tagállam részese az egyezménynek. Ha egyikük úgy döntene, hogy felmondja a konvenciót, „az bizonyos körülmények között aggályokat vetne fel azzal kapcsolatban, hogy a hatóságok megfelelően védelmezik-e az alapvető jogokat” - válaszolt az Európai Bizottság még 2011-ben Nigel Farage brit EU-ellenes EP-képviselő ezzel kapcsolatos kérdésére. A testület azt is világossá tette a válaszlevélben, hogy az emberjogi egyezményből való kihátrálás az EU-szerződés – a magyarok számára ismerősen hangzó - 7. cikkelye szerinti szankciós eljárást vonhatna maga után. Az eljárás az alapvető jogokat súlyosan sértő tagállam szavazati jogának a felfüggesztésével végződhet.
