Rónay Tamás;

aláírás;60. évforduló;Római Szerződés;rendkívüli uniós csúcstalálkozó;

2017-03-24 06:32:00

Új erőre kaphat a közös Európa

Szombaton rendkívüli uniós csúcstalálkozón emlékeznek meg az Európai Unió állam- és kormányfői a Római Szerződés aláírásának 60. évfordulójáról. Van-e ok az ünneplésre? Az EU ugyanis talán legnehezebb időszakát éli. Tavaly először fordult elő, hogy egy tagország – nevezetesen Nagy-Britannia – úgy döntött, búcsút int a közös Európának, s más tagországokban, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában sem jelentéktelenek azok az erők, amelyek a kilépésre szavaznának, vagy legalábbis referendumot szorgalmaznának erről.

A még 28 tagú EU széthúzóbb, mint valaha. A közép-európai országok nem hajlandók befogadni menekülteket, az Európai Bizottság kérése ellenére sem. Budapesten és Varsóban hivatalos kormányzati politika szintjére emelték a Brüsszel-ellenességet, ami azért abszurd, mert uniós pénz nélkül aligha lenne gazdasági növekedés ezekben az országokban. 1991 óta a kelet-európai államokban duplájára emelkedett a GDP, s csak a 2007-től 2013 végéig terjedő költségvetési érában egymillió munkahelyet teremtettek.

Az alapító atyák biztosan nem számítottak ilyen vitákra, bár arra sem, hogy 2017-ben a közös Európát több mint két tucatnyi ország alkotja, s mások is csatlakozni kívánnak majd hozzá. Jelenleg hozzávetőleg félmilliárdan élnek az EU területén, 44 ezer alkalmazottja van az Uniónak, több tízezer szabály határozza meg működését. Az együttműködés nem csak a közös gazdasági érdekeken alapul, hanem az EU a demokrácia, a szabadság, a jólét szinonimája lett.

Ha néhány ország szembemegy ezekkel az eszményekkel, azzal a közös Európa alapelveit támadják. A populizmus népszerű fegyverré vált, az idegenellenesség járványa folyamatosan terjed Közép- és Nyugat-Európában egyaránt. Ezek az erők a gazdasági, illetve a migrációs válságért is „Brüsszelt” okolják. Az EU-t ezért már nem kedvelik annyian, mint korábban, 2016-ban egy felmérés szerint a megkérdezetteknek csak egyharmada vélekedett egyértelműen kedvezően a közös Európáról, s intézményeiről, ami nemcsak a kétségtelenül jelenlévő bürokratizmusnak, az intézményrendszer bonyolult felépítésének, hanem a populisták térnyerésének is az eredménye.

Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője szerint ráncfelvarrásra van szükség az EU-nál. Úgy véli, a 28 tagú Európai Bizottság túlméretezett, 12 biztos is elég lenne, s az Európai Tanács helyett egy az EP-ben létrehozandó második kamara lenne a megoldás.

A populizmus, illetve az intézményrendszer összetettsége mellett szembetűnő az egyes tagországok közötti óriási különbség. A leggazdagabb tagállamban, Luxemburgban 81 ezer euró az egy főre jutó GDP, a legszegényebbikben, Bulgáriában viszont mindössze 5500 euró. Hiába ellenkezik hevesen a kétsebességes Európa ellen a magyar, illetve lengyel kormány, valójában már az euróövezeti tagság is a „haladókhoz” való tartozást jelenti.

Milyen jövő vár Európára? Theresa May brit kormányfő a jövő szerdán aktiválja az 50. cikkelyt, ami rányomhatja a bélyegét a következő évekre. Az Unió az Egyesült Államok szolidaritására sem számíthat, mindent elmond arról, miként vélekedik a közös Európáról Donald Trump, hogy beiktatása után először a britek EU-ból való kilépésének atyját, Nigel Farage-t látta vendégül, a Brexitet pedig „nagyszerű” dolognak nevezte. Varsó a legutóbbi EU-csúcson nyíltan fellázadt, mert az állam- és kormányfők a kabinet ellenségének kikiáltott Donald Tuskot választotta újra az Európai Tanács elnökének. Beata Szydlo pedig a szombati római csúcstalálkozó előtt is azzal fenyegetőzik, hogy nem írja alá a közös nyilatkozatot, amely hitet tenne a gazdasági és szociális fejlődés mellett.

A legnagyobb veszélyt azonban a jobboldali radikálisok jelentik. Hollandiában ugyan messze várakozások alatt szerepelt a március 15-én megrendezett parlamenti választáson a Geert Wilders által fémjelzett Szabadságpárt (PVV), de mégiscsak minden ötödik választó az EU-ból való kilépést szorgalmazó, muzulmánellenes tömörülésre adta a voksát. Franciaországban az elnökválasztás második fordulójában Marine Le Pen akár a szavazatok 40 százalékát is megszerezheti, illetve a szeptemberi német parlamenti választáson a jobboldali radikális Alternatíva (AfD) is kellemetlen meglepetést okozhat már azzal is, ha a szavazatok legalább 10 százalékát kaparintja meg.

Az európai eszmeiség azonban – bárki bármit állít is – nem a múlté. Éppen hazájuk európai pozícióit veszélyeztetik, akik ezt hirdetik. A magát az elnökjelöltek közül a leginkább Európa-pártinak nevező Emmanuel Macron valószínűleg megnyeri a francia államfőválasztást, Berlinben pedig a következő német kormány „több Európát” követelhet, akár Angela Merkel marad a kancellár, akár szociáldemokrata kihívója, Martin Schulz váltja.

A Verhofstadt által igényelt radikális változásokból ugyan várhatóan nem lesz semmi, s nemcsak amiatt, mert Merkel sem kíván gyökeres változásokat, hanem mivel az alapszerződések módosítására is szükség lenne ehhez, mindez azonban nem jelenti azt, hogy Európa átalakulásának folyamata megállna. A budapesti jóslatok ellenére azonban ez az átalakulás aligha „kevesebb Európát” jelent majd. A kétsebességes Európa éppen azon országok szorosabb együttműködését vetíti előre, amelyek hajlandóak lemondani szuverenitásuk egy részéről is azért, hogy még működőképesebbé tegyék az Európai Uniót. Azok az államok pedig, amelyek erre nem képesek, azoknak viselniük kell ennek következményeit, a háttérbe szorulást.

A Római Szerződés 60 évvel ezelőtti aláírása alkalmából rendezendő rendkívüli csúcstalálkozó is egyfajta hitvallás lesz a közös belső piac, a versenyképesség, a demokrácia mellett. Amikor a Sunday Times újságírója arról kérdezte a német kancellárt, mi változik majd a római csúcs után, Angela Merkel azt felelte, semmi, mert a közös EU egy sikeres modell, amelyet erős gazdaság, szociális biztonság jellemez, vagyis olyan értékek, amilyeneket nem sok helyen találni a világban. Most az a legnagyobb feladat, hogy meg is őrizzék ezeket az értékeket.