Előfizetés

Jöhet 2028?

Vége Budapest 2024-es olimpiai és paralimpiai álmainak. Hogy mennyire volt ez a főváros álma, vagy csak néhány, a realitásérzékét teljesen elveszítő, ellenben az állami milliárdokra pályázó mániája, azt sosem tudjuk meg, mert a jelentkezés visszavonásával a kormány elbújt az igazság elől. Pedig kormányzati szempontból az sem lett volna baj, ha megrendezik a népszavazást, és többen voksolnak a kandidálás ellen, mint mellette. Ebben az esetben ugyanis a lakosság, a választópolgárok (akik a választásokhoz közeledve ismét egyre fontosabbak lesznek, hogy utána megint gyorsan elfelejtsék őket) érdekeire hivatkozva lehetett volna visszalépni. Viszont nem lehetett volna ellenségképet kreálni, ezért inkább minden felelősséget rátolt a kormány a népszavazási kezdeményezést sikerre vezető Momentumra, amely azóta már párttá is alakult.

A kormány 15 milliárd forintot biztosított a pályázati munkát elvégző Budapest 2024 Zrt. költségeire; "természetesen" itt is több pénzre volt szükség a tervezettnél, különböző médiumok 23-35 milliárd forint közöttire becsülik a kiszórt összeget. Most viszont baj van, nincs egy olyan álom, amelyre újabb állami milliárdokat lehetne lehívni. A vizes vb-ből már nem nagyon lehet kivenni, a több mint négyszeresére emelkedett költségvetés a 100 milliárd forint feletti végeredménnyel nem feszíthető tovább, bár az új Puskás Stadionnál még biztosan lesz növekedés - a 90 milliárdról hirtelen 190 milliárdra növelt állami forrás garantáltan nem a végösszeg. Ráadásul ezek valós projektek, viszont igazán sokat a makettekkel, ígéretekkel, rózsaszín felhők kergetésével lehet keresni.

Például a 2028-as budapesti olimpia és paralimpia (rém)álmával. A Budapesti Olimpiai Mozgalom már kampányol mellette, így nem lenne meglepő, ha folyna a Budapest 2028 Zrt. alapításának előkészülete; bár Fürjes Balázs, egyes kiemelt budapesti beruházásokért felelős kormánybiztos lapunknak azt mondta, ez a kérdés nincs napirenden. Ettől még valamikor lehet. És van még sok eltüntethető milliárddal kecsegtető lehetőség: lehetne pályázni például labdarúgó-világbajnokság rendezésére. Makett, látványterv készítésében világbajnokok vagyunk.

Gördülő pénzek

Közeledik a jeles dátum, ám még nincs ötlet arra, miként lehetne méltóképpen, ráadásul idegen érdekektől mentesen megnyitni a vizes vb-t. Összeülhetne hát a Nemzeti Szervezőbizottság, amelynek vállán igencsak nagy a teher, hiszen a nyári budapesti eseményt emberek milliárdjai fogják követni szerte a Földön - s talán még azon túl is. Óriási lehetőség ez kerítéssel ölelt kis országunknak: végre megmutathatjuk, mi fán terem az igazi szórakoztatás.

A rangos esemény hasonló kaliberű fellépőt kíván, így sajnos Kovács Ákos szóba sem jöhet - az ő művészetét még Magyarországon is csak kevesen tudják értékelni -, Lagzi Lajcsi pedig mostanában mással van elfoglalva. A hozzáértőkből létrehozott testület biztos belátná: hogy ne legyen totális bukás, igazán hatalmasat kell gurítani. A pénz nem számít, csak drága legyen. Hosszas vita után a bizottság rájönne, hogy sem Freddie Mercury, sem Michael Jackson nem tudna fellépni a Szása 2. komphajón, a 3 milliárdos ugrótorony árnyékában.

Talán egy fémkupakokkal, és tuszi-huti törzsekkel teli debreceni koponyából jöhet a világmegváltó ötlet: a Rolling Stones. Kicsit nehéz ugyan elmagyarázni Mick Jaggernek és Keith Richardsnak, hogy mi az a visszaosztás, meg az alkotmányos költség - Áder János ezt talán "pay-back" fellépésnek fordítaná -, de vannak olyan helyzetek, amikor vállalni kell a megmérettetést. Szerintem 10 millió dollár egy félórás koncertért elég nyomatékos ajánlat. Lehet, a 20 százalékból is engednének. Kósa Lajos pedig így is, úgy is felvehetne egymillió forintot az utazásra, mindegy, hogy Új-Zélandon, vagy a Margitszigeten botlik egy Stones-koncertbe - a kormánynak a koncertszervezés mellett a számolgatás sem feladata.

A huhogók és az irigyek ugyanakkor rendre felhozzák: a Stones a világ egyik legdrágább zenekara, egy ilyen fellépést félmilliárdnál kevesebbért nem is vállalnak. Gyurcsány nagyjából ennyi adót fizetett be tavaly, úgyhogy tehetne végre valami jót, és elhívhatná Jaggeréket. A kötekedők legerősebb érve, hogy a kutyát sem érdekli a megnyitó; ez is nettó hülyeség. Kit ne érdekelne a Rolling Stones?!

Való igaz, nem 3 hónappal az esemény előtt kellene elkezdeni a szervezést, de szerintem megoldható a dolog. Legfeljebb egy kicsit mélyebben nyúlnak a zsebünkbe!

Ne terjeszd, hazudnak!

Van egy jó hírem, meg egy rossz. A jó hírem az, hogy a Facebook „szól majd” a felhasználóinak, ha valaki álhíreket akar megosztani az ismerőseivel. A dolog nem egyszerű, hiszen a közösségi hálón minden felhasználó profilján percenként jelennek meg az újabb és újabb információk.

A The Guardian szerint a közösségi oldal még decemberben jelentette be, hogy független szereplőket kér fel az álhírek terjesztésének megakadályozására. Olyan „ellenőrökkel” dolgoznak majd, akik elfogulatlanul mérlegelik az interneten terjedő cikkek valóságtartalmát. Máris vannak persze olyanok, akiknek ez csípőből nem tetszik; elsősorban azok emlegetnek „gondolatrendőrséget”, akik korábban szívesen szórták szét hamis híreik ezreit a világban. Ők voltak, akik a Facebookon, a Twitteren, egyéb közösségi oldalakon vírusként terjesztették álhíreiket, ők hitették el például az amerikai elnökválasztási kampány idején milliókkal, hogy a pápa Donald Trump mellé állt.

A hamis hírek terjesztését annyira komolyan veszi a világ, hogy például már a Cambridge-i kutatók is olyan „vakcina”, azaz pszichológiai „ellenszérum” kifejlesztésével kísérleteznek, amivel az ember felvértezheti magát a hazug hírekkel szemben.

A rossz hír az, hogy magyar „vakcina” még nincs, a „hírellenőrök” figyelme egyelőre nem terjed ki Magyarországra. Így aztán nekünk továbbra is üzengetheti plakátokon és a Facebookon a kormány, hogy jobban teljesítünk, a gazdaságunk hasít, mint egy gyorsnaszád, és mindannyiunk lakásába migránsokat akar költöztetni az Unió. A mi facebookos oldalunkon sajnos ilyenkor még nem jelenik meg a figyelmeztetés: ne terjeszd, hazudnak!