Láttam, hallottam... - Békés Itala 90

Fotó: Madách Színház

Így kellene megöregedni, vagy éppen hogy így kellene fiatalnak maradni. Békés Itala bár tegnap ünnepeltük a Madách Színház Tolnay Szalonjában a 90 éves születésnapját, nyugodtan kiadhatná magát energikus hetvenesnek. A kíváncsiságát, tettrekészségét, játékosságát pedig megirigyelhetnék a kamaszok is. A mai napig van benne valami kölykös vagányság, képes olyan huncutul nézni, mint egy rosszcsont gyerek. Nagy merészen mindenbe belevágott. Tán először ő pantomimezett az országban, a később Kossuth-díjas rendezővé vált iker bátyjával, Andrással. Rögtön az első egyszemélyes színháza, a Nő!?, amit az Egyetemi Színpadon mutatott be, több mint 1000 előadást ért meg. Még mindig nem rest országot járni. Gondolatiskolájában sokakat tanított meg a létezésre. Kreatív játékokkal temérdek gyerkőcöt derített jó kedvre, árasztott el életismerettel.

Könyveket írt. „Mellékesen” több mint száz szerepet játszott színházban és filmen is. Változatlanul rendszeresen tornázik. Ép lelket őrzött meg ép testben, amihez még szívderítő víg kedély is társul. Könnyedsége a munkában maximális precizitással elegyedik. Szeretet sugárzik belőle. Életöröm. Kilencvenedik születésnapján nem visszamereng az eddigiekre, hanem megjelentetett egy lemezt, Szaltó Mortále címen, Ha még egyszer 80 éves lehetnék alcímen. A dalok között rövid prózai részletek segítségével találó megjegyzéseket tesz a világról. Tiszteletére kiállítást rendezett a színházban Papp Mária. Enyedi Ildikó pedig filmfőszerepet írt neki. Meg is jegyezte az ünnepelt, hogy „ most már muszáj élnem, hogy eljátsszam.” Hát bizony, mindannyiunk érdekében, muszáj.