Psota, az örök érvényű

„Pontosan tudom, hogy a boldogság csak egy pillanat, ha azt nem ismeri fel az ember, akkor soha sem lesz boldog” – mondta lapunknak 2009. márciusában, nyolcvanadik születésnapja alkalmából Psota Irén.

Ő a színpadon sok ilyen pillanatot átélhetett, a magánéletben viszont többször újra kellett kezdenie, a végére pedig egyedül maradt. „Az életemben a hármas szám volt a döntő. Három férjem volt, három kutyám. Háromszor kellett fejemre esni a világnak, hogy észrevegyem, valami baj van. Mindig több húron zengtem. Talán azért szeret a közönség, mert a tragédiában, a komédiában és a zenei műfajokban is megkapott. Mindent, ami a magánéletemben szép vagy szomorú volt, fel tudtam használni a színpadon. Az örömeimet, a fájdalmaimat, a bánatomat be tudtam építeni a művészetembe” – tette hozzá.

És ez mélyen igaz. Psota Irénnek nagyon sok arca volt, édes és keserű, harsány és visszafogott, üvöltő és a csendet kutató. Filmben és színházban is nagyon sokat ért el. Fontos mozgóképekben játszott főszerepet, gondoljunk csak a Ház a sziklák alatt púpos, csúnya lányára. A hatvanas években előfordult, hogy egy évben négy-öt filmben is forgatott. Emellett a világirodalom legjelentősebb hősnőit formálhatta meg a színpadon. Nagy kiugrásnak számított, amikor eljátszotta a néma Kattrint a Kurázsi mama és gyermekeiben. Feledhetetlen volt A kaukázusi krétakörben, a Yermában, a Szent Johannában, a Margarida asszonyban, vagy a Macskajátékban. Tudott kabarékban, szórakoztató jelenetekben is markáns lenni, sőt büszke volt arra is, hogy bizonyos alkalmakkor például televíziós produkciókban a bohóci vénáját kellett megmutatnia. Arról nem is beszélve, mennyi dalt, sanzont tett slágerré.

Egyik kedvenc játszótársa Ruttkai Éva, azt mondta róla: „Fantasztikus tehetség, nagyon szeretem minden szerepében. Mindben van valami különleges. Amikor énekel, egész lénye, hangszerré válik. Egy hangdoboz: hangszálai a húrok, s ezeket belemártja a szívébe, a gyomrába, az összes szerveibe és onnan énekel.” Makk Károly akit szoros kapcsolat fűzött Psotához, egyszerűen így fogalmazott: hogy van-e valami, ami alapvetően megkülönbözteti őt mindenki mástól, akivel eddig dolgoztam? Igen, hogy ő Psota.”

Hegyi Barbara kapta az első díjat

A színművésznő emlékére Almási Éva, a Nemzet Színésze hozta létre az Alapítványt, amely minden évben díjat adományoz Psota Irén tiszteletére annak a színpadi sokszínűségét és tehetségét bizonyító színésznőnek, akinek kiemelkedő képességei Psota örökségéhez méltónak bizonyultak. A díjra minden magyarországi színház ajánlhat jelöltet. A Psota Irén-díjat a kuratórium döntése alapján első alkalommal péntek este a Madách Színházban tartott gálaest keretében Hegyi Barbara színművésznő kapta, akit a Spirit Színház terjesztett fel Az ajtó és Ölelj át című előadásokban játszott szerepéért. A Psota Irén-díj egy ezüst plakett, amelyen a Madách Színház legendás művésznőjének aláírása és kedvenc bohóca látható. A plakettet Rosta Péter grafikus tervezte és Tóth László ötvösművész készítette. A díjjal 500 ezer forint jutalom is jár.