A szűk egy hónap múlva tartandó józsefvárosi időközi választás legfőbb tétje, hogy kinek kell még két éven át frusztráltan tűrnie a tehetetlenséget Kocsis Máté kerületében. A szomorú helyzet az ugyanis, hogy ha a Fidesz-KDNP elveszítené a most kiírt Magdolna negyedi körzetet, akkor már csak 11 kormánypárti képviselőre jutna immár 6 ellenzéki.
Amiből egyenesen következik, hogy ami most kampány címén a Józsefvárosban folyik, az merőben szimbolikus cselekvéssor. A Magdolna negyed a főváros talán legnyomorultabb körzete, olyan városrész, ahol - ajánlom mindenki figyelmébe Tábori Zoltán gyomorszorító szociográfiáját - az agyonreklámozott komplex fejlesztés sem javított érzékelhetően az emberek életén. Megújult néhány közterület, de nem lett megélhetés, szociális védőháló, esélyteremtő iskola.
Van tehát jelentősége annak, hogy egy jelölt szerint mivel és hogyan tehetne a közösség a lehető legtöbbet az itt élők boldogulásáért. Csak éppen számolnia kell azzal: ha bejut is a testületbe, a passzátszelet továbbra is az a tucatnyi képviselő fogja fújni, aki Kocsis Máté mögött sorakozott fel. Ám ha egy demokratikus ellenzéki jelölt elnyerné a pozíciót, legalább ülésről ülésre szembesíthetné a többséget azzal, hogyan élnek a tízezrek, akiket otthagytak az út szélén.
Ehhez viszont be kell kerülnie a testületbe. Dopemannek vagy Bolba Mártának el kell érnie, hogy a többség rászavazzon. Egymás ellen is kell kampányolniuk - a hírek szerint segítőik már teszik is -, mert a választás már csak ilyen.
És tudom, önök is unják már a "mit csináljon 2018-ban az ellenzék" témájú cikkeket, de igen: pontosan erről fog szólni a jövő tavasz.
