A Népszava 2017. március 20-i számának 13. oldalán jelent meg Mészáros Márton Aranynak a jelen sem áll ellen című cikke. Ebben olvashatjuk, hogy „… a Toldi, amely 1847-ben a Kisfaludy Társaság vígeposz[-]pályázatán első díjat nyerve szó szerint berobbantotta az irodalomba Arany Jánost…” Az állításban két pályázat csúszott egybe. A százéves Kisfaludy-Társaság című könyv úgy emlékszik, hogy az 1845-ös kiírás „a költői feladás [feladat] hazai tárgyú víg epost [!] kívánt”. Ezt valóban Arany János nyerte, csakhogy nem a Toldival, hanem Az elveszett alkotmánnyal. Ez tényleg vígeposz, de a szerzője az aranyakat érő diadalnak nem örült, mert Vörösmarty – bár jutalomra ajánlotta –, azt írta róla: „mintha már irodalmunk vaskorában élnénk”. A jubileumi évkönyv krónikása, Kéky Lajos szerint: „Úgy látszik, Arany fülében folyton ez az ítélet, Vörösmartynak a nyelvet és verselést illető kifogása visszhangzott, mert ezt a munkáját sohasem tudta megszeretni, csak Megveszett alkotmány néven emlegette…” A következő évben kiírt új pályázat már nem vígeposz alkotására, hanem „költői beszélyre” buzdított, kikötvén: „Forma és szellem népies legyen.”
Ezt nyerte meg (bizonyítván Arany valódi költői erejét és kitartását) az 1846. október 23-án befejezett Toldi, mely mai fogalmaink szerint elbeszélő költemény, nem eposz. Ám ha már a 200 éve született zseninél időzünk, említsünk meg két nevét viselő intézményt, illetve programot. Az Arany János Nyelviskola azért mosolyogtató, mert ő, noha több nyelvből is fordított, életében soha nem tanult meg például angolul beszélni. Amikor öreg korában fiától, az e nyelvben ugyancsak jártas Lászlótól kérte, olvasson föl neki Shakespeare-ből, a fiú hibátlan kiejtéssel már fújta is a Hamlet nagy monológját, de atyja figyelmeztette: ne úgy, hanem betű szerint kiejtve mondja, hogy „To be, or not to be”… Legalább ilyen suta a legújabb névötlet, az Arany János Tehetséggondozó Program, ő ugyanis még a gimnáziumot sem végezte el. Az természetesen más kérdés, hogy egyébként műveltsége és teljesítménye révén valóban méltán választották akadémikussá. Amilyen szerény volt, akár e minőségében, akár költőként aligha használta volna a „berobbantotta az irodalomba” kifejezést, több mint 24000 költői szava közt alighanem akadt volna olyan, ami nem ilyen celebszerű sikerre utal…