Mit titkol a túlvilág, amikor üzen

A tavalyi cannes-i fesztiválon a legjobb rendező díját elnyert kísértethistória, A stylist nem sokat mond el sem élőkről, sem holtakról, de a francia Olivier Assayas adott egy lehetőséget az amerikai üdvöskének, Kristen Stewartnak, hogy egy lépéssel még tovább szökjön az Alkonyat-sorozat kínos emlékétől.

Hogy kerül egy kísértethistória a cannes-i fesztiválra? Sőt, a díjazottak közé? Ha csak úgy nem, ahogy a csizma az asztalra. Olivier Assayas francia filmes tavaly A stylist című munkájáért Cannes-ban megkapta a legjobb rendező díját. Ez legalább annyira érthetetlen, mint maga a film. Assayas (akinek a mamája magyar volt), filmjei kedvelik az emberi erővonalak közé fészkelődő természetfeletti erővonalakat, a titokzatos helyekről érkező titokzatos üzeneteket, de ez a mostani filmje határozottan kísértetekkel kísérletezik. Nem hagyományos kísértethistóriával áll elő, A stylist inkább a szerzői filmek szellemi babérjaira pályázik egyfajta kifinomult atmoszférateremtéssel, felfokozott titokzatossággal és azzal a látszattal, mintha valami mélységesen mély lelki drámát tárna fel.

Valójában a csoda tudja, mi Assayas szándéka A stylisttal. A film Maureenról, a Párizsban dolgozó fiatal amerikai lányról szól, aki egy rémesen elfoglalt szupermodell szigorúan rendszabályozott alkalmazásában áll, neki vásárol exkluzív ruhákat, ékszereket, cipőket, kiegészítőket. Ő maga kis robogóval közlekedik a nagyvárosi dzsungelben, vonaton utazik Londonba, ha kell, azaz teljesen hétköznapi lány. Bejáratos az alkalmazója lakásába, éjszakákat tölt ott a szuperluxus közepén, és bár szigorúan tilos magára vennie a méregdrága cuccokat, amiket ő választ ki, időnként nem áll ellen a kísértésnek. Olyankor ő maga változik titokban gyönyörű modellé. Ennek még lehetne valami mélyebb értelme, de semmi ilyesmi sugallat nincs a történetben azon kívül, mint hogy a Maureent alakító egykori Alkonyat-sztár, Kristen Stewart a rá kimért jelentéktelen „szomszédlány”-külsőt levetkezve, izgalmas szépségében ragyoghasson.

Maureennak egyetlen különleges tulajdonságot ad a forgatókönyvet is maga író Assayas: gyakorló médium, kapcsolatban áll a szellemek világával. Rögtön a film elején, egy sötét, kihalt párizsi házban, ahol halott ikertestvére élt, működésbe hozza szellemidéző képességét. A röviddel azelőtt meghalt bátyjától vár jelet, és a jelenetet Assayas a kísértetfilmek eszközeivel élve félelemmel, feszültséggel tölti fel. Ismeretlen erők iszonyatát is beleviszi a sztoriba, amikor mindennek koronájaként még kísértetet is mutat. Ideges, rosszindulatú kísértetet.

Halott ikertestvérétől a jelet Maureen a film végéig várja. Assayas a klasszikus kisértetsztoriba beviszi a modern időket: egyre fenyegetőbb sms-ek érkeznek a lány telefonjára, a kis képernyőn folyó párbeszéd képviseli a természetfeletti erő mindenhatóságát. Emellett egy váratlan gyilkosság már csak szokásos hab a tortán, a vértől sem lesz semmi érthetőbb. Ám Kristen Stewart nagyon jó médiuma a filmnek, igazi színészi teljesítmény a lelki válságban lévő lány belső bizonytalanságainak érzékeltetése. Igazán akkor mutathatná be rátermettségét meggyőzőbben, ha a filmben több lenne a szellem és kevesebb a kísértet.

(A stylist ***)