London konstruktív megállapodást remél

Nagy-Britanniának és az Európai Uniónak közös érdeke, hogy észszerű, konstruktív megállapodás szülessen a kilépési tárgyalásokon – mondta a budapesti brit nagykövet. Ian Lindsay a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelye aktiválásának másnapján tájékoztatta az újságírókat London álláspontjáról. 

Theresa May az EU-nak írt levelében világossá tette, hogy a kilépés után is különleges partnerséget kíván fenntartani a szigetország az Európai Unióval. A brit kormányfő prioritásnak tekinti a Nagy-Britanniában élő uniós polgárok, illetve az EU államaiban élő brit polgárok helyzetének mielőbbi, igazságos rendezését – mondta a nagykövet.

Ian Lindsay kérdésekre válaszolva rámutatott: „Nagy-Britannia nem azért lép ki, hogy ártson az Európai Uniónak.” London azt szeretné, ha a kilépés a lehető legkisebb zavart okozná a kereskedelmi kapcsolatokban. Az Egyesült Királyság az EU második, a világ ötödik legerősebb gazdasága, s így az EU-nak is fontos, hogy mielőbb megszülessen a szabadkereskedelmi megállapodás Londonnal. A nagykövet emlékeztetett, Donald Trump amerikai elnök is azt ígérte a brit kormányfővel folytatott washingtoni tárgyalásain, hogy Londont a sor elejére veszi e tárgyalásokon. Ian Lindsay méltatta a magyar kormány pragmatikus hozzáállását.

Azzal kapcsolatosan, hogy az EU 60 millió euró körüli összegben állapíthatja meg a „válási számlát”, a nagykövet nem foglalt állást, szerinte sokféle adat kering a kölcsönös kötelezettségekről, s a tárgyalások még csak most kezdődnek. Cáfolta, hogy lenne valamiféle B-terv, amennyiben nem végződnek sikerrel a megbeszélések. London abból indul ki, hogy régi EU-tagként a rendelkezésre álló két éven belül meg tud állapodni Brüsszellel - mondta.

Szerző

Egy forduló is elég lehet Vucic elnökségéhez

Tegnap véget ért a szerbiai elnökválasztási kampány, éjféltől megkezdődött a kampánycsend a vasárnapi voksolás előtt. Egyre több közvélemény-kutatás valószínűsíti az egyfordulós szerbiai elnökválasztást.

A Demostat iroda tegnap ismertetett felmérése szerint a hivatalban lévő miniszterelnök, a Szerb Haladó Párt (SNS) jelöltje, Aleksandar Vucic továbbra is fölényesen vezet, támogatottsága 56,2 százalék. Az utána következő négy jelölt egyikének népszerűsége sem haladja meg a tíz százalékot, a köztük lévő különbség kevesebb, mint egy százalék. Látványos azonban az, hogy a demokratikus ellenzéki jelöltekhez képest egyáltalán nincs leszakadva az egykori csetnik vajda, a háborús bűnökért elítélt és egészségügyi okokból Hágából hazaengedett szélsőséges Vojislav Seselj. A második Luka Maksimovic 9,5, Seselj pedig 8,8 százalékon áll.

Még mindig magas viszont a bizonytalanok aránya, 18 százalék, ami az erőviszonyokat ugyan nem, de azt befolyásolhatja, hogy egy vagy kétfordulós lesz az elnökválasztás. A részvételi arányt 57 százalékra becsülik.

A legnagyobb szerbiai magyar képviselet, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) nem indít önálló jelöltet, Aleksandar Vucicot támogatja. A Pásztor István vezette VMSZ koalíciós társa Vucic párjának, az SNS-nek. A magyar szervezet indoklása szerint a kormányfő személye folytonosságot és stabilitást jelent a vajdasági magyar közösség számára, ugyanakkor biztosíték a szerb-magyar kapcsolatok haladása szempontjából is. A VMSZ az Orbán-kormány és a Fidesz kiemelt határon túli partnere is.

Az államfőnek készülő miniszterelnök számít is a szerbiai nemzeti kisebbségek támogatására. Kampányzáró beszédében úgy fogalmazott: „Amennyiben államfőnek választanak engem, akkor mindenki elnöke leszek. Minden polgárnak. Azoknak is, akik mellettem vannak, és azoknak is, akik azt mondják, hogy végem van. A szerbeknek, a magyaroknak, a bosnyákoknak, a románoknak, a szlovákoknak, a romáknak. Mindenki elnöke akarok lenni, mert ez jelenti a normális és modern Szerbiát.”

Vucic Szerbia uniós integrációjának híve, de az orosz partnerséghez is ragaszkodik. Olyannyira, hogy a kampányfinisben Oroszországba is ellátogatott, s tárgyalt Vlagyimir Putyin elnökkel.

Szerző

Rianástól retteg Erdogan

Félelem, aggódás és propaganda – ez a hármas uralja bő két héttel a sorsdöntő népszavazás előtt a hangulatot Törökországban Erdoan A. Shipoli politológus szerint. A szakértő a Népszavának mesélt a török elnök, Recep Tayyip Erdogan jogköreit kiszélesítő alkotmánymódosító referendum tétjéről, a hol áldozati, hol hősi szerepben tetszelgő Erdoganról, és az elnök államalapítói víziójáról.

„Erdogan egy jeges tavon áll. Ha megrepedezik, akkor nemcsak a népszavazást bukhatja, hanem sokkal többet. Ezért mindent megtesz azért, hogy ez a repedés ne következzen be” – elemezte a törökországi helyzetet lapunknak Erdoan A. Shipoli, a washingtoni Georgetown Egyetem kutatója. Bő két héttel az április 16-i referendum előtt – amelyen a törökök az elnöki rendszer bevezetéséről, és egyúttal Erdogan jogosítványainak a kiterjesztéséről döntenek majd – nincs olyan nap, hogy ne hangzana el egy botrányos kijelentés az elnök szájából vagy ne történne súlyos jogsértés a rendszerkritikus személyekkel szemben. Erdogan magasabb fokozatra kapcsolt, a Gezici közvélemény-kutató héten publikált adatai szerint ugyanis az emberek 58 százaléka nemmel fog szavazni.

„Nagyon kicsi a különbség, és nagyon sok minden történhet a következő hetekben. Erdogan nem megy bele vesztes csatába. Mindent megtesz a győzelem érdekében. A minap képes volt azt mondani, hogy tévesek azok az információk, melyek szerint az elnöki rendszerben hatalmában állna feloszlatni a parlamentet. A pártja által korábban kiadott brosúrában azonban ez feketén-fehéren benne van” – mondta Shipoli.

A szakértő úgy véli, hogy ha az emberek többsége nemmel szavaz a referendumon, Erdogan várhatóan mindent megtesz azért – többek között a média segítségével –, hogy destabilizálja a helyzetet. „A 2005. júniusi választások után nem sikerült kormányt alakítani. Mi történt? A második, novemberi voksolás előtt az ország gazdasági és politikai káoszba fulladt, merényletek történtek, és Erdogan mindenhol azt hangoztatta, hogy ez a politikai krízis miatt van. A második voksolás alkalmával már sokkal többen mondták azt, hogy jobb, ha a pártjára, az AKP-re szavaznak” – vont párhuzamot Shipoli.

Ha azonban április 16-án a törökök megszavazzák az alkotmánymódosítást, Erdogan közelebb kerülhet álmához, amely Shipoli szerint nem más, mint hogy a Török Köztársaság alapítójának, Musztafa Kemal Atatürknek a nyomdokaiba lépjen. „Szeretne alapítóvá válni, csak az a helyzet, hogy Törökországot már megalapították. A retorikájából mégis arra lehet következtetni, azt szeretné, hogy ez legyen az öröksége. Amikor kirobbant az őt érintő korrupciós botrány, Erdogan azt mondta, hogy ’függetlenségi háborút kell vívni’ az őt és Törökországot ostromló külföldi erők ellen. A törökök számára nagyon fontos az 1919-ben kezdődött függetlenségi háború, így nem véletlen, hogy ezt a kifejezést használta. Ezzel egyszeriben már nem róla szólt a dolog, hanem Törökországról, holott valójában az ő korrupciós ügye volt” – ecsetelte Shipoli. A politológus ezért is nevezi a török államfőt a „narratíva és a szónoklat mesterének”. Hol az áldozat, hol a hős szerepét játssza el. A hatalma ellen indított, július 15-i puccskísérlet idején ő volt az áldozat, ahogy a közelmúltban is, amikor több európai kormány is megtiltotta, hogy török miniszterek a referendum mellett kampányoljanak.

„Erdogannak találnia kellett valakit, aki megtámadja őt és a népét. Ezt a hollandokban találta meg. Kirobbantotta a konfliktust, majd eljátszotta az áldozatot. Ha nem ezt a karaktert formálja meg, akkor a hős szerepében tetszeleg. Moszkvával szemben ezt alkalmazta, amikor 2015-ben a törökök lelőtték az orosz harci gépet.” Shipoli úgy véli, a módszer működik, és a holland botrány után a közvélemény-kutatások szerint az európai török diaszpóra körében nőtt az elnök népszerűsége. „Ha azonban azt kérdi tőlük az ember, hogy visszamennének-e, a válasz egyértelmű: nem.”

Zárt ajtók mögött
Rex Tillerson amerikai külügyminiszter csütörtökön zárt ajtók mögött tárgyalt Recep Tayyip Erdogan török államfővel – jelentette a Reuters hírügynökség. A megbeszélés részleteit nem ismertették, de vélhetően az Iszlám Állam elleni - az Egyesült Államok vezette - nemzetközi offenzíváról, és a dzsihádisták szíriai „fővárosa”, Rakka ellen hamarosan induló hadműveletről volt szó.
A NATO-szövetségesek között egyébként nem felhőtlen a viszony, Washington ugyanis nem adja ki Törökországnak Fethullah Gülent, akit a török vezetés a július 15-i puccskísérlet megszervezésével vádol. Ankara azt is nehezményezi, hogy az Egyesült Államok Szíriában támogatja a kurd milíciákat.