Lex Szedlacsekné

Itt az ideje, hogy törvényt hozzanak Szedlacsekné ellen. Ez teljes mértékben indokolt, tudniillik nem szeretem Szedlacseknét. Sokkal csinosabb és fiatalabb, mint én, és ahelyett, hogy meghúzná magát, folyton belébotlom. Zavar a jelenléte. Úgy tudom, hogy az ilyesmit újabban törvénnyel kell elintézni, a kormány is így teszi. Senkinek nem fog feltűnni, ha lesz egy Lex Szedlacsekné is. Nem nagy ügy, pár nap alatt átmegy a parlamenten. A törvény indoklását simán átmásolhatják a Lex Heinekenből: van, akinek a sörösüveg címkéje sérti az érzékenységét, van (vagyok), akinek Szedlacsekné. És én legalább létezem, míg a csillagos sör ellen tiltakozókat nemigen lehetett felmutatni. Az én érzékenységem is az önkényuralommal van összefüggésben, ugyanis akkor születtem, szemben a szemérmetlenül fiatal Szedlacseknéval.

Persze illik kicsit körülírni, kit pécéz ki a törvény, nem csak úgy bele a pofájába, elvégre jogállamban élünk. A CEU neve sincs betű szerint beleírva az őket kiutáló törvénybe, még Sorosé sem, nyilván nem akartak ilyen csúnya szavakat használni. Én sem kívánom, hogy konkrétan Szedlacseknét lekurvázzák az egyik paragrafusban, bár jól esne olvasni a Magyar Közlönyben. Lehetne mondjuk úgy fogalmazni, hogy a törvény hatálya általában az „Sz” betűsökre terjed ki, közülük is azokra, akiknek a neve „edlacsekné”-vel végződik. Ha Szedlacsekné magára veszi, az csak a rossz lelkiismeretétől lehet. Palkovics államtitkár úr is megmondta, szó sincs arról, hogy a CEU-t vagy Sorost irtanánk.

Nem hiszem, hogy a Lex Szedlacsekné szövegezése különösebb nehézséget okoz. Született már számos, egyetlen személyre vagy cégre szabott Lex Barát és Lex Ellenség. Mármint Lex „Jóvagynálunk” és Lex „Dögöljmeg”. Annak idején az egyik lap megszámolta: mindjárt a kormányra jutásuk után, 2010-ben félév alatt 15 ilyen született. Volt Lex Baranyay és Lex Borkai, hogy az összeférhetetlenség lejárta előtt elfoglalhassák új funkcióikat. Lex CBA, hogy mentesüljenek az üzletláncok különadója alól. Lex Szapáry és Lex Polt, hogy rájuk ne vonatkozzanak különböző korhatári előírások. Lex Szász, nehogy már neki is 98 százalékot kelljen adóznia a végkielégítése után. Lex Baka, hogy ki lehessen nyírni a főbírót.

Az természetesen nem szempont, hogy Szedlacseknét sokan kedvelik, (miért, a sört vagy a CEU-t nem?), meg hogy állítólag hasznos tevékenységet folytat: ő a környék legjobb fodrásza, sokan járnak hozzá. Annál rosszabb, hogy ennyien keverednek gyanús társaságba, ahol csak rosszat tanulhatnak. Így van ez a CEU-val is: 1800 hallgatója van, magyarok és külföldiek, előkelő helyet foglal el a világ egyetemeinek ranglistáján, szemben szegény, gondokkal küszködő, agyonvegzált magyar egyetemekkel. A tanárok csupa alul-felül doktor és akadémikus. Na de mire tanítják az ifjakat a fene nagy tudományosság álcája mögött? „Nyitott társadalom” meg „kritikus gondolkodás”, „emberi jogok tisztelete”! Még mi nem kéne?! Az emberi jogok és a rájuk való hivatalos figyelem tekintetében Bayer Zsolt legújabb írása az irányadó: „Vajon mi a búbánatos, szomorkás, elfeketedett, összepenészedett, ótvaros rosseb szükség van egyáltalán ilyen semmirevaló, hülye, fontoskodó és teljesen felesleges posztokra, mint az oktatási jogok biztosa?”

Ez olyan szép, hogy csak ismételni tudom: „Mi a búbánatos, szomorkás, elfeketedett, összepenészedett, ótvaros rosseb szükség van egyáltalán Szedlacseknéra?” (CEU-ra, Sorosra, civilekre, a név gusztus szerint behelyettesíthető.) Én mégsem téphetem meg csak úgy, jómodor is van a világon (meg törvényesség), a jog erejével kell tehát fellépni. A mienknél jogtisztelőbb kormány nincs a világon, neki is ez a logikája. Több kormánypolitikus egybehangzóan leszögezte a CEU-ra mutogatva: „nálunk senki sem emelkedhet a törvény fölé” Hogy a törvény még nincs is elfogadva, az most mindegy. Már a kormányzati szándék fölé is tilos emelkedni. Szedlacsekné is elkezdheti gyakorolni a nem-emelkedést.

Hogy meg kellene kérdezni őt is? Majd hogyne! Az államtitkár is megmondta: időhiány miatt elmaradt a konzultáció az érintettekkel.

Annak sem szabad bedőlni, hogy Szedlacseknénak joga van a közelemben rontani a levegőt, hiszen sok éve itt lakik az utcánkban. Na és? A CEU is engedéllyel működik itt 1993 óta, akkreditálták a képzéseit, 13 éve még nemzetközi megállapodás is született róla Magyarország és New York Állam között. Nem baj, az új törvény majd érvényteleníti. Új szerződés kell, meg még néhány eszement, lehetetlen feltétel teljesítése. Semmiség, „csak akarat kérdése” - így az egyetemi és tudományos ügyekben már csak csiszolt elméje miatt is illetékes Németh Szilárd. Akarat kérdése, a kormány speciel nem akarja, különben minek csinálnák a törvényt. A Lex Szedlacsekné is kiköthetné, hogy ez a nőszemély akkor léphet utcára, ha a közös képviselőjük meg én együtt megengedjük. Én meg nem engedem meg, és kész. Mert érzékeny vagyok. A csillagra, a Sorosra és különösen Szedlacseknéra. Rémálmaimban Szedlacsekné kezében Heineken sör, mögötte Soros áll, majd pont ő mögötte ne állna! De a törvény szerencsére lesújt rájuk. Remek dolog a jogállam!

Nyeregben a novellisták

Publikálás dátuma
2017.04.01. 07:47
Fullajtár Andrea a késő esti irodalmi rendezvényen FOTÓ: KÉKES SZAFFI

Addig ácsorgunk itt, míg a végén megkeresztelnek. Remélem a török megússza! – alkalmi beszélgetőpartnerem a sor elején áll, éppen előtte csukták be az ajtót a Congregatio Jesu Váci utcai épületében. Az 1770 óta - ötven évnyi szünettel - ebben a házban működő női jezsuita szerzetesrend pincéjében Elek Ferenc Mehmet Zaman Saclıoğlu, a Törökországban közkedvelt író novelláját olvassa fel.

Este fél 9-kor az Irodalom Éjszakája nevű program helyszíneire igyekvőktől zajos a belvárost. A Fővárosi Közgyűlés Budapesttel egyidős épülete épülete előtt hétköznapokon sem szokatlan a késő esti kíváncsiskodás. A galériát Lotz Károly freskói díszítik, a Steindl Imre tervezte fogadócsarnokban általában nem kapcsolják le a világítást, emiatt lábujjhegyen szelfibotoznak a turisták.

Az Olasz Intézet is szereti a szépet, csütörtökön ide szervezték Pirandello-felolvasásukat, az irodalmi éj késői betérőt szicíliai aprósüteménnyel várják. A sütinek gyorsan híre megy, a kijáratnál titkos információként osztják meg a távozók az érkezőkkel. Az új turnus már határozott léptekkel megy a tálcák felé, azt is tudni vélik, hogy a Keresztapából ismert vaníliás-túrós cannoli miniatűr változatát direkt a rendezvény kedvéért találta ki a cukrász. Mészáros Béla a helyszínhez illő és kellő iróniával olvas fel egy sztárügyvéd kiábrándulásáról szóló novellát.

Az Irányi utcában már az is meglepő, hogy tavaly nyílt egy argentín tangó klub, a kirakat előtt bámészkodnak a gyávák, bent táncolnak a bátrak. A félemeleten kemény székeken és földre dobott párnákon ülve, a szerencsések pamlagon heverve várják Enyedi Ildikó Berlinále-díjas filmjének nagyszájú mészárosát és a Kincsem szívtipró lótulajdonosát alakító Nagy Ervint. Láthatóan ő az est nagy fogása, aki hozzá bejut, elmondhatja magáról, hogy ott volt a 2017-es Irodalom Éjszakáján.

A legtöbb Facebookra feltöltött kép is itt született, úgy látszik még a Katona József Színház vezető művészeinek is jól jön a filmes ismertség. A színész közelebb invitálja közönségét, hogy minél intimebb helyzetben mesélhessen el egy norvégból fordított történetet. A szerző Kjell Askildsen, aki egy vallásos dél-norvég kisvárosban született, huszonéves korában megjelent első kötetét apja tűzre vetette, a városi könyvtár pedig a kölcsönzését is megtiltotta. Később elnyerte a Svéd Akadémia Északi Díját.

 Biciklivel jöttünk, így több helyszínre bejutunk – mondja két középkorú tanár, diákjaik már a járdán ülnek. A pecsétgyűjtő füzetet a Szabadság hídi vámház előtt lehet érvényesíttetni, de már ahhoz is sorba kell állni, annyian vannak. Budapest legszebb pontja most kétség kívül a Fővám tér, még a Szabadság-szobor feletti félhold is az épületek díszkivilágításához igazodva ragyog. A Millenium évében a konzolos híd mindkét hídfőjébe két-két vámszedőházat építettek a hídvám szedésére. Ezek ma már csak a pesti oldali épületek állnak, hétköznap hídmester irodaként és hídmúzeumként működnek.

Egyszerre csak 15 fő fér be Kovács Lehel produkcióját meghallgatni, eredetileg fél óránként kezdődne a program, de a nagy érdeklődés és a lassan fogyó sor miatt 20 percenként cserélik a csoportokat.

Leena Krohn finn írónő kedvenc témája az emberi élet és a mesterséges intelligencia viszonya. A legjelentősebb finn irodalmi elismerés tulajdonosát World Fantasy díjra is jelölték, így érthető, hogy az ő közönsége a legfiatalabb, jóllehet a választott novella a halálról szólt. A huszonkét európai kulturális intézet és nagykövetség bevonásával létrejött programsorozat szervezői már második évben próbálták - sikerrel - kiszakítani az irodalmi programokat megszokott közegükből. A szokatlan és sokak számára ismeretlen helyszínek is nagyot dobtak a rendezvény hangulatán, bár a legnagyobb csábító és marasztaló valószínűleg a nem várt 18 fok volt.

A Veres Pálné Gimnáziumban is 7-kor kezdődött az első felolvasás, akkor még kamaszokkal volt tele a környék, az érdeklődés este 9 után sem csökkent, de akkor már inkább felnőttek ülték tele az aulát.

A portugál kulturális intézet remek novellát választott, Fullajtár Andrea a negyedik turnusnak is ugyanolyan átéléssel tolmácsolta a részeges férj terrorjától szenvedő házmesterné tragédiába forduló önironikus történetét. A szerző Lidia Jorge, aki több évet dolgozott irodalomtanárként a függetlenedésért küzdő portugál gyarmati területeken, Angolában és Mozambikban. A salazari diktatúra után megjelenő kortárs portugál női irodalom alapítófigurája. Fullajtárnál jobb előadót nem találhatnának számára. Akik bírták lábbal és energiával, azok a programzáró koncerten és a pecsételőfüzetek leadása utáni nyereménysorsoláson is részt vettek, lapunk tudósítója addigra kidőlt, de hazafelé azon gondolkodott, milyen jól járnak a novellisták.

Szerző

Nyeregben a novellisták

Publikálás dátuma
2017.04.01. 07:47
Fullajtár Andrea a késő esti irodalmi rendezvényen FOTÓ: KÉKES SZAFFI

Addig ácsorgunk itt, míg a végén megkeresztelnek. Remélem a török megússza! – alkalmi beszélgetőpartnerem a sor elején áll, éppen előtte csukták be az ajtót a Congregatio Jesu Váci utcai épületében. Az 1770 óta - ötven évnyi szünettel - ebben a házban működő női jezsuita szerzetesrend pincéjében Elek Ferenc Mehmet Zaman Saclıoğlu, a Törökországban közkedvelt író novelláját olvassa fel.

Este fél 9-kor az Irodalom Éjszakája nevű program helyszíneire igyekvőktől zajos a belvárost. A Fővárosi Közgyűlés Budapesttel egyidős épülete épülete előtt hétköznapokon sem szokatlan a késő esti kíváncsiskodás. A galériát Lotz Károly freskói díszítik, a Steindl Imre tervezte fogadócsarnokban általában nem kapcsolják le a világítást, emiatt lábujjhegyen szelfibotoznak a turisták.

Az Olasz Intézet is szereti a szépet, csütörtökön ide szervezték Pirandello-felolvasásukat, az irodalmi éj késői betérőt szicíliai aprósüteménnyel várják. A sütinek gyorsan híre megy, a kijáratnál titkos információként osztják meg a távozók az érkezőkkel. Az új turnus már határozott léptekkel megy a tálcák felé, azt is tudni vélik, hogy a Keresztapából ismert vaníliás-túrós cannoli miniatűr változatát direkt a rendezvény kedvéért találta ki a cukrász. Mészáros Béla a helyszínhez illő és kellő iróniával olvas fel egy sztárügyvéd kiábrándulásáról szóló novellát.

Az Irányi utcában már az is meglepő, hogy tavaly nyílt egy argentín tangó klub, a kirakat előtt bámészkodnak a gyávák, bent táncolnak a bátrak. A félemeleten kemény székeken és földre dobott párnákon ülve, a szerencsések pamlagon heverve várják Enyedi Ildikó Berlinále-díjas filmjének nagyszájú mészárosát és a Kincsem szívtipró lótulajdonosát alakító Nagy Ervint. Láthatóan ő az est nagy fogása, aki hozzá bejut, elmondhatja magáról, hogy ott volt a 2017-es Irodalom Éjszakáján.

A legtöbb Facebookra feltöltött kép is itt született, úgy látszik még a Katona József Színház vezető művészeinek is jól jön a filmes ismertség. A színész közelebb invitálja közönségét, hogy minél intimebb helyzetben mesélhessen el egy norvégból fordított történetet. A szerző Kjell Askildsen, aki egy vallásos dél-norvég kisvárosban született, huszonéves korában megjelent első kötetét apja tűzre vetette, a városi könyvtár pedig a kölcsönzését is megtiltotta. Később elnyerte a Svéd Akadémia Északi Díját.

 Biciklivel jöttünk, így több helyszínre bejutunk – mondja két középkorú tanár, diákjaik már a járdán ülnek. A pecsétgyűjtő füzetet a Szabadság hídi vámház előtt lehet érvényesíttetni, de már ahhoz is sorba kell állni, annyian vannak. Budapest legszebb pontja most kétség kívül a Fővám tér, még a Szabadság-szobor feletti félhold is az épületek díszkivilágításához igazodva ragyog. A Millenium évében a konzolos híd mindkét hídfőjébe két-két vámszedőházat építettek a hídvám szedésére. Ezek ma már csak a pesti oldali épületek állnak, hétköznap hídmester irodaként és hídmúzeumként működnek.

Egyszerre csak 15 fő fér be Kovács Lehel produkcióját meghallgatni, eredetileg fél óránként kezdődne a program, de a nagy érdeklődés és a lassan fogyó sor miatt 20 percenként cserélik a csoportokat.

Leena Krohn finn írónő kedvenc témája az emberi élet és a mesterséges intelligencia viszonya. A legjelentősebb finn irodalmi elismerés tulajdonosát World Fantasy díjra is jelölték, így érthető, hogy az ő közönsége a legfiatalabb, jóllehet a választott novella a halálról szólt. A huszonkét európai kulturális intézet és nagykövetség bevonásával létrejött programsorozat szervezői már második évben próbálták - sikerrel - kiszakítani az irodalmi programokat megszokott közegükből. A szokatlan és sokak számára ismeretlen helyszínek is nagyot dobtak a rendezvény hangulatán, bár a legnagyobb csábító és marasztaló valószínűleg a nem várt 18 fok volt.

A Veres Pálné Gimnáziumban is 7-kor kezdődött az első felolvasás, akkor még kamaszokkal volt tele a környék, az érdeklődés este 9 után sem csökkent, de akkor már inkább felnőttek ülték tele az aulát.

A portugál kulturális intézet remek novellát választott, Fullajtár Andrea a negyedik turnusnak is ugyanolyan átéléssel tolmácsolta a részeges férj terrorjától szenvedő házmesterné tragédiába forduló önironikus történetét. A szerző Lidia Jorge, aki több évet dolgozott irodalomtanárként a függetlenedésért küzdő portugál gyarmati területeken, Angolában és Mozambikban. A salazari diktatúra után megjelenő kortárs portugál női irodalom alapítófigurája. Fullajtárnál jobb előadót nem találhatnának számára. Akik bírták lábbal és energiával, azok a programzáró koncerten és a pecsételőfüzetek leadása utáni nyereménysorsoláson is részt vettek, lapunk tudósítója addigra kidőlt, de hazafelé azon gondolkodott, milyen jól járnak a novellisták.

Szerző