Előfizetés

Egy gazdag ország szegény polgárai

Elöljáróban köszönet Dávid Ferenc úrnak írása stílusáért. A szerző vitacikkében nem tett egyebet (Szegény ország szegény polgárai, Népszava, március 28.), mint a több mint kétezer éves görög vitakultúra jegyeit idézve bebizonyította, lehet kulturáltan is egyet nem érteni. Írásomban érveim szaporításával igyekszem az ellenkező álláspontokat befolyásolni.

Kezdetnek egy Churchill idézet: „A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma - nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik.” Távolról sem állítom, hogy a Feltétel Nélküli Alapjövedelem (későbbiekben FNA) tökéletes megoldás. Tökéletes megoldások általában nem léteznek. Az FNA csupán választ akar adni egy olyan szociális helyzetre, amelyre jelenleg nincs válasz. Sem kormányoldali, sem ellenzéki. Pedig több mint négymillió magyar állampolgár osztályrésze a szegénység. Harmaduk helyzete még sanyarúbb, az ő sorsuk már a mélyszegénység, amiről Maslow óta tudjuk: ebből kitörés önerőből, segítség nélkül lehetetlen.

Biztosan állítom, hogy sem a mai, sem az előző - magamat is beleértve egykori MDF-politikusként - politikai elit nem alkalmas arra, hogy a legégetőbb bajnak, az egyre terjedő társadalmi egyenlőtlenségnek és a vele együtt terjedő szegénységnek gátat vessen. Ha a politikai elit alapvető feladatára alkalmatlan, ráadásul le sem válható, akkor minden baj eredőjétől, az újraelosztó funkciójától kell megfosztani. Ennek legegyszerűbb formája a közösségi bevételek egy részének, hozzávetőleg harmadának feltétel nélküli eljuttatása minden magyar polgárnak, havi rendszerességgel.

A legnagyobb ellenállás a politikai elit részéről észlelhető. A hallgatás, a napirendre vétel megtagadása részükről érthető, hiszen az FNA véget vetne a politikai ígéretversenyeknek. Orbán Krisztián március 27-én az Indexben megjelent, Száz év szorongás című tanulmányából kiderül, hogy a nyugathoz való felzárkózás a féltudású politikai elit legalább 100 éves, permanens, de ez idáig teljesíthetetlen programja. Esélyeink a felzárkózásra egy normális kormány esetén ma lennének a legjobbak, hiszen 1991 óta szabad országban élünk, 2004 óta EU tagok vagyunk. Persze, ha most vívjuk meg azokat a szabadságharcokat Brüsszellel, amiket a Szovjetunióval nem mertünk, nem felzárkózunk, hanem nevetségessé válunk a világ normális részében. Megismétlem, az országunk nem szegény, csak a polgárai azok. Egy szegény országnak nem jut eszébe olimpiát, úszó világbajnokságot rendezni. Egy szegény ország, ha van egy csepp esze az oktatásra költ, nem ürességtől kongó stadionokkal építi tele városait meg Felcsútot.

A szegénység kezelésére a közgazdászok szerint a legjobb megoldás a gazdaság növekedési pályára állítása. Ez a tan önmagában soha nem volt igaz, mert az erősödő gazdaság nem csökkentette a társadalmi egyenlőtlenségeket, sem a szegénységet. S ha erősödne is, a foglalkoztatás növekedése nem lenne tartós, hiszen a versenyképesség feltétele a költségcsökkentés, a drága élőmunka kiváltása, a robotizálás. Hayek és Friedmann munkásságát alapvetően a robotizálás terjedésének veszélyei és az ebből eredő munkahelycsökkenés motiválta, nem a munkanélküliek számát, hanem a munkahelyek számát tartották számba veendőnek.

A versenyképesség szintén nem hozható direkt összefüggésbe a szociális helyzettel, attól az közvetlenül nem javul.

A hazai alacsony béreket szokás a technológiai fejletlenségből eredő alacsony hatékonysággal indokolni. Ha ez igaz, akkor mi indokolja a győri Audi, a kecskeméti Mercedes, a szentgotthárdi Opel gyár dolgozóinak bérlemaradását az azonos minőséget azonos hatékonysággal előállító németországi munkások béréhez viszonyítva? Holott ezek a multik jóval kedvezőbb feltételek és olyan adókedvezmények között dolgoznak, amikhez magyar vállalkozás nem képes hozzáférni.

A gazdaság és a szociálpolitika egy ponton érintkezik. Ez pedig az elvonások és a juttatások rendszere. Mind a kettőt a költségvetési törvényen keresztül a politika szabályozza.A minimálbérnek és a bérminimumnak nem sok köze van az FNA-hoz. Ilyen összevetés a bérek és a munkanélküli járadék esetében lehet indokolt. Valóban nem ösztönző, ha a kettő nominálisan közel esik egymáshoz. Ráadásul világszerte egyre nő a foglalkoztatottak körében a szegénység. Ahogy a statisztika mutatja, ma Magyarországon több mint 1,3 millióan dolgoznak bérminimumért. A munkavállalók harmada. A minimálbér már a dolgozók esetében sem éri el a létminimumot, amit mostanában már nem szokás mérni. Ha ezt a bérösszeget a családtagokra vetítjük, még elkeserítőbb a helyzet. Az EU tagországai között csak Romániában és Bulgáriában rosszabb a munkások helyzete.

Amúgy az FNA-nak a gazdasághoz és az adórendszerhez sincs sok köze. Legfeljebb annyi, hogy hatására igen komoly fizetőképes kereslet jelenik meg a piacon, ami minden közgazdász szerint gazdaságösztönző. Az adóbevételek ÁFA-része jelentősen nőne, hiszen a lakosság fogyasztana. (Az ÁFA-csökkentést a fogyasztók rendszerint nem érzik. Nem az ÁFA-val és nem az SZJA-val van a baj, hanem az alacsony adóalappal és az ebből következő alacsony bérekkel. Ezen a helyzeten és ezeken az embereken segítene az FNA.) Továbbmenve: ha nem szimpatikus a vagyonadó, a gazdagabbaktól jövedelemadó formájában is vissza lehetne venni az összeget, de az élőmunka terheinek további növelése nem javítaná gazdaságunk versenyképességét.

A cigányság vonatkozásában egyetértünk Dávid Ferenccel. De sajnos a nemzetközi szervezetek - például az ENSZ - szegény országokba irányuló segélyeinek a 20 százalék alatti része ér célba. A 80 százalék működésre, irodákra, alkalmazottakra, utazásokra megy el. Nálunk egy kicsit rosszabb a helyzet, mert a cigányok felzárkóztatására szánt pénzek általában teljes mértékben eltűnnek, mérhető és észlelhető hasznosulásuk nincs. Az eltűnésért általában nem a cigányok felelősek. Kivétel a mostani Út a munkába program, ahol csaknem 1,5 milliárd tűnt el, és ehhez nagy valószínűséggel a mentelmi jogát élvező cigányvezetőnek is köze van. Tőlük, vagy a mai politikai elittől – akik integrációt hirdetnek, de asszimilációt cselekszenek - várjuk a cigányok sorsának jobbra fordítását? Mitől lenne itt javulás? Az egyetlen megoldás, ha közvetlenül juttatjuk az FNA-t vagy Nemzeti Alapjövedelmet minden magyar polgárnak, közöttük a cigányoknak is.

Ahogy írtam, továbbra is a kapitalizmus töretlen híve vagyok, azzal az apró megjegyzéssel, hogy nálam a kapitalizmus havi ötvenezerről indul. Ami önmagában tényleg csak az éhenhalás és a fagyhalál megelőzésére elég. Optimista ember lévén azonban több igényességet feltételezek honfitársaimról annál, hogy munkájukat otthagyván ennyivel beérnék. Talán többen vagyunk, akik nem csak túlélni akarjuk az életünket.

NER wars, avagy Darth Vader Felcsúton

Darth Vader nagyúr menekülni kényszerült a birodalom romjai közül – útján az erő sötét oldalának vonzását követte, és így jutott el a mi galaxisunkba, majd végül Magyarországra. De mit akar itt? Milyen esélyei vannak egy egykori önkényúrnak a NER-ben, a sötét erő középpontjában? Kaphat-e letelepedési kötvényt? Átveheti-e a hatalmat? Erről készített szürreális filmet az egyébként is ütős videóiról ismert Slejm-tv az Átlátszón.

A nagyúrnak beletörik a fénykardja a magyar életbe. Nehéz megmondani, hogy a röhögés vagy a gyomorszorító feszültség, a valóság szégyene uralja-e jobban a nézőt.

Először a Parlament előtt akadnak el a közegeken, akik igazoltatnák őt és kis csapatát. „Jó, akkor be fogunk fáradni az V. kerületi rendőrkapitányságra személyazonosság megállapítása érdekében” – így egy egyenruhás, majd elindulnak. „Vader nagyúr, a személyi igazolványt legyen szíves átadni részemre!” Lenne szíves a saját hangján kommunikálni velem? A neve dupla ‘W’ vagy sima ‘V’...? Ez a keresztneve vagy a vezetékneve..?” jegyzetel egy másik. Vegye le a maszkot, szól egy harmadik. De akkor megfulladok, mondja a nagyúr. Akkor hívjunk mentőt? – így a segítőkész poszt.

Végül a kínos közjáték után futni hagyják a csapatot, és eloldalognak.

Felcsúton már nem ilyen víg a helyzet. A pillanatok alatt „nagy erőkkel” érkező rendőrök ugyan még hagyják kicsit meditálni Orbán háza előtt, végül azonban elviszik.

Ilyen szomorú az, amikor egy paródia írja le való világunkat.

Csalás

A csalás az csalás – mondta a maga ismert stílusában a miniszterelnök az egyetemi szférában tapasztalt visszaélésekre célozva, amikor péntek reggel a kezébe kaparintotta a közrádió mikrofonját. A technikai személyzet szokás szerint elfelejtett visszakérdezni, így a levegőben maradt, hogy pontosan mire gondolt a kormányfő – mi magunk, ha válaszolni nem tudunk is, a kérdéseket szívesen feltesszük az Orbán Viktor közelségétől (szerep)zavarba jött kolléga helyett.

Csalás-e, ha politikusok családtagjai úgy „vizsgáznak” magyarországi állami és egyházi egyetemeken, hogy a vizsgahelynek a közelében sem jártak? Csalás-e, ha a miniszterelnök első számú bizalmasához köthető alapítványok az akkreditációs minimumfeltételeket sem teljesítve indítanak doktori és egyetemi képzéseket, kimerítve a kamuegyetem fogalmának tartalmi kritériumait? Csalás-e, ha a kormányzati felügyeletű Oktatási Hivatal a Magyar Akkreditációs Bizottság elutasító döntése ellenére engedélyezi a fenti kurzusokat, nyíltan megsértve a felsőoktatás alkotmányban rögzített szakmai autonómiáját? Csalás-e, ha a miniszterelnök belső köréhez tartozó színész az akkreditációs testület nemleges állásfoglalása ellenére, a megelőző tudományos lépcsőfokokat kihagyva válhat egyetemi tanárrá? Csalás-e, ha lehetővé teszik, hogy Orbán Viktor sportbarátai egyetemi tanári és doktori cím nélkül is rektorok lehessenek? Csalás-e, ha a sporttudománytól a közgazdaságtanig számos területen a tudományos eredmények helyett a kormányfőhöz fűződő viszony dönti el, hogy ki irányíthatja az egyetemet? Csalás-e, ha fideszes potentátok másoktól lopott doktori dolgozatokkal szereznek tudományos fokozatot? Csalás-e, ha egy vezető kormánypolitikus gyermekének egy állami cég nevében a saját konzulense, az egyik minisztérium főosztályvezetője ad első díjat a szóban forgó konzulensnél írt, amúgy nem átütő erejű szakdolgozatára?

És a lényeg: fellép-e az itt felsorolt nyilvánvaló csalások ellen Orbán Viktor, vagy csak az zavarja, hogy egy jogszerűen működő, kimagaslóan eredményes magyar egyetem nem felel meg egy olyan törvénynek, amelyet még csak most próbál meg putyini mintára összefércelni a kormánytöbbség?